Büszke vagyok rád!

boyA tíz éves fiam egyszer talált egy pénztárcát az utcán. Benne tízezer forint, iratok, papírok. Mindenféle dolog, amit az emberek a pénztárcájukban tartanak. Délután mesélte mindezt nekem, miután hazajött már a suliból. Kíváncsian kérdeztem, hogy történt, hol történt és főképp, mit tett a tárcával. Részletesen elmesélte, hogy a zeneiskola környékén találta majd, mivel épp pár barátjával találkozott, közösen megtárgyalták, mit tegyenek. Gondolhatjátok, volt, aki azt mondta, tartsák meg a pénzt, mert mennyi mindent tudnának belőle venni maguknak, de volt olyan is, aki azt mondta, adják le a rendőrségen. Mivel a fiam találta meg a tárcát, az ő tisztje volt eldönteni, mi is legyen. Olvass tovább

Sportolásra idő gyerek mellett?!

sportra időAzt hiszem, abban mindannyian egyetérthetünk, hogy anyaként nagyon nehéz összeegyeztetni azt, hogy a család is mindent megkapjon de közben a nő is tudjon foglalkozni saját magával. Az persze már sosem lesz, hogy annyi ideje, energiája lesz a dolgaira, mint a gyerek(ek) születése előtt, de nyilván nem is szabad teljesen lemondani róluk, és mindent feláldozni a család oltárán.

Ami nekem személy szerint nagyon hiányzik az időszámítás előtti időből (lásd a gyerekek megszületése előtti időből), az a sport. A mozgás mindig is része volt az életemnek -valószínűleg azért, mert nyughatatlan vagyok és képtelen vagyok sokáig megülni a fenekemen-, úgyhogy valamit hobbi szinten mindig is sportoltam. No, ezt a gyerekek mellett korántsem egyszerű véghezvinni. Mert Olvass tovább

Családi élmények, családi esélyek avagy töltsük aktívan (legalább) a hétvégéket!

Vélhetőleg és remélhetőleg nem nagyon kell érvelni amellett, hogy a gyereknek sportolnia kell, hiszen a mozgás, a fizikai állóképesség növelése mellett fontos szerepet játszik gyerekünk lelki, érzelmi, és szellemi fejlődése terén is.

Vannak gyerekek, akiknek ez maguktól jön, kipróbálnak több sportot, eljárnak edzésre, és a szülőnek csak annyi dolga marad, hogy beszerezze számára a sportruházatot, felszerelést stb. Az iskola is sok esetben segít, biztosít délutáni sportolási lehetőséget, de legalábbis a heti öt tesiórát, mint alapot. Az, hogy az osztálytársak, a suliban szerzett barátok mit sportolnak, szintén jelenthet némi inspirációt.

Mit tegyen a szülő, ha gyerekét a fentiek nem érintik meg, nem nagyon mozog, viszont egyre többet görnyed a számítógép (vagy a tévé) képernyője előtt? Nagy valószínűséggel ez sokunkat érintő kérdés, gyerekünk (kis)kamaszkorától feltétlenül. Lehet, hogy nem ugyanolyan mértékben, de a problémával előbb-utóbb minden szülőnek szembe kell néznie. Olvass tovább

Anyák napjára

anyák napjáraEgy kicsit úgy vagyok én ezzel az anyák napjával, mint a karácsonnyal. Csoda jó dolog egy teljes napot annak szentelni az évben, hogy figyeljünk a szeretteinkre, értékeljük az édesanyánkat és szeretetteljes összeborulások mellett ünnepeljünk. Csak jó lenne, ha mindez nem egy napra korlátozódna.

Az, amit az édesanyánk szeretetből tesz értünk/nekünk, az, ahogyan boldog embert akar faragni belőlünk, az, ahogyan óv, vigyáz ránk, szorít nekünk, aggódik értünk, egyengeti az utunkat a háttérből, gyógyít minek és vigasztal, hogy támaszkodhatunk rá, ezek mind-mind ott vannak a szürke hétköznapokban. Ezek azok az apró boldogság morzsák, amik kiteszik a teljes képet. Amit olyan magától értetődőnek veszünk egészen addig, amíg el nem veszítjük. Vagy egy anyák napján meg nem emlékezünk róla, hogy aztán 364 napra megint természetesnek tartsuk.  Olvass tovább

Miért hagyd, hogy koszos legyen a gyereked

863a4897f95b83c2d729033f46ca06e7Ma van a Föld napja. Erről a számomra fontos napról már írtam tavaly egy bejegyzést és mivel azóta nem sokat változott a véleményem nem szeretném ismételni magamat. Viszont a témához szorosan kapcsolódva inkább arról szeretnék írni, miért jó az, ha szabadon koszolhat a gyerek. Nyilván nem arról van szó, hogy ha kell ha nem legyen szutykos és ne mosakodjon, a higiéniára meg fittyet hányunk. De azt hiszem manapság (főleg a nagyvárosokban) annyira eltávolodtunk már a természettől, hogy nem engedünk teret a gyerekeinknek (és magunknak sem) a természetet a maga valójában megtapasztalni. Megfogdosni. Érezni. Szagolni. Tapintani. 

Pedig ez nagyon fontos lenne. És igen, ez azzal jár, hogy a játék közben a gyerek piszkos lesz. Földes, saras, homokos, vizes. És ez így van rendjén. Így tapasztalja meg az őt körülvevő természetet. Olvass tovább

Hány testvért szüljek?

hány testvért szüljekTeljesen mindegy, hány gyerekem volt, mindig megkaptam a kérdést: “Na és, mikor jön a következő?” Most, a negyedik után már elég széles vigyorral szokták kérdezni az ismerőseim: “Ééés, lesz ötödik? Megpróbáljátok, hátha összejön a kislány?” Ha épp nem vagyok jó passzban, azt szoktam válaszolni “Ha elöl jártok jó példával lehet, hogy követünk“, de ha jó kedvem van, akkor azért el szoktam mondani, mit gondolok erről a tesó ügyről.

Először is, én soha nem fiút vagy lányt szerettem volna, hanem gyereket. Én hiszek abban, hogy a magzat megérzi, megéli az anya érzéseit, és ha lányt várok, de kiderül, hogy fiú érkezik, akkor az óhatatlanul csalódást jelent. A kis pöttöm meg a hasamban azt éli meg, hogy valami miatt csalódást okozott anyának, amiről ő nem is tehet. Lehet, hogy ez valakinek túl ködös magyarázat, én viszont így érzek.  Olvass tovább

A diamese csodája

diameseVan a diameséknek valami elképesztő varázsuk. Manapság, amikor már 3D-s filmek futnak a mozikban, amikor amerikai szuperprodukciókban készülnek a mesefilmek, amikor a számítógépes technika segítségével  leírhatatlanul gyönyörű és látványos vizuális világot tudnak alkotni, ott van a diafilm a maga álló képeivel, ami nem beszél, nincs effekt, nem színes szagos, és mégis.

És mégis tud valamit, ami elvarázsolja a gyerekeket. Olvass tovább

Mitől vagyok én kiegyensúlyozott négy gyerek mellett is?

mitől vagyok kiegyensúlyozottA napokban egy kedves ismerősöm azt mondta, hogy nem látott még ilyen kiegyensúlyozott négygyerekes anyát, mint én. Sokat gondolkoztam rajta, vajon mitől vagyok én kiegyensúlyozott. Nem érzem különlegesnek magamat, a nap nekem is 24 órából áll, nincsen napi szintű segítségem a gyerekek körül vagy a háztartásban, a férjem sokat dolgozik és bizony gyakran előfordul, hogy csak akkor ér haza, amikor a gyerekek már ágyban vannak. És mégis, a legtöbbször azt a visszajelzést kapom, hogy milyen nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok.

Mitől van ez? Olvass tovább

Emlékszel még milyen volt, amikor gyereket szerettél volna?

mielőtt gyereked születettEmlékszel még milyen volt, mielőtt gyereked született volna és csak ábrándoztál róla, hogy milyen lesz majd ha… Hogy majd vasárnap reggel mezítláb fog kitrappolni a szobából, csillogó szemmel fogja hallgatni gyerekkorod kedvenc meséit, azokban az édes kicsi ruhákban lesz, amiket a boltok kirakataiban láttál…

Aztán az élet felülírta ezeket az idilli perceket. Mert a való életben más is történik, nem csak a reklámokban bemutatott tökéletesség. Egy gyerek bizony hisztizik, válogat a kajában, éjjel ezerszer is felkel, ha van testvére, mindenen összevesznek, nyafizik, bepisil, ezt akarja, azt akarja. Az anyja idegrendszerét meg kellőképpen borzolja. Sehol nincs tökéletes boldogság, hiába nyomatja ezt a média, a környezetünk, igenis mindenhol vannak magasságok és mélységek is.  Olvass tovább

Miért nem becsüli meg a gyerekem a játékait?!

értékelNem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem rendesen fel tud húzni az, amikor azt látom, hogy a gyerekeim szobája csordultig van játékokkal, szinte lépni sem lehet, miközben a bőség zavarában nem tudnak mit csinálni. Pedig mi is használjuk az „elrakom a padlásra a játékok felét” módszert, meg a vetésforgó-szerűen-elrakjuk-előszedjük-a-játékokat módszerét, de valahogy mégis mindig visszaszivárognak a játékok és időnként azon kapom a fiúkat, hogy már lépkednek a játékaikon. Na, ettől aztán meg inkább ingerült leszek, amikor látom, hogy teljes lelki nyugalommal odébb rúg egy játékot, a társasból pár kártya már hiányzik, a kirakó foghíjas, az építős játék legfontosabb alkatrésze valahol az ágy mögött. Áááá! Ilyenkor felbukkan a mélyen belém ültetett szülői minta és megszól belőlem a Vaskalapos Szülő: Olvass tovább