Nagyon jó könyvet olvastam, amiben a pszichológus-írónő a következőt állítja: “A szülő a gyerek “kihelyezett agya”, amely átveszi a még fejletlen területek funkcióit.” Ez a mondat szerintem Olvasom tovább
Áll előttem a három évesem és torka szakadtából ordít. Teljes garat képet lehetne készíteni a torkáról annyira kinyitja a száját a bömbölés közben. A hangja akkora, hogy szinte már fáj a fülemnek és közben veri a Olvasom tovább
Az egyik legidegesítőbb dolog, amit szülőként megtapasztalok, az az, amikor nyafog a gyerek. Amikor nyűgös, nyávog, nyifog, hisztizik, nyúlik, mint a rétes tészta és nem lehet ész érvvel hatni rá. Természetesen Olvasom tovább
Vagy nem csak gyerekkorban. Szerintem az alábbi megoldások nem csak a gyerekeknek segítenek abban, hogy nagyobb érzelmi intelligenciával álljanak hozzá a dolgokhoz, hanem a felnőtteknek is. Na persze, minél előbb Olvasom tovább
Olvastam egy gondolatot, ami napok óta motoszkál bennem. Annyira megragadott, és olyan sok igazságot érzek benne, hogy muszáj megosztanom veletek is. Ma már nagyon elszakadtunk a természettől. A civilizált, Olvasom tovább
Azon gondolkoztam, mennyivel egyszerűbb lenne az életünk, ha jobban fel tudnánk ismerni az érzelmeinket. Ha be tudnám azonosítani, mit és miért érzek egy adott helyzetben, hogy aztán arra megfelelően tudjak reagálni Olvasom tovább
Amikor a mai kisgyerekek szülei még maguk is gyerekek voltak, teljesen elfogadott nevelési módszer volt, hogy ha a gyerek rosszul viselkedett, sarokba állították, vagy a szobájába küldték, azzal a felkiáltással, Olvasom tovább
Jelenet – 1. verzió: Üzlet, gyerek meglát egy csilli-villi szuper rollert. Gyerek: Anyaaaaaaaa, azt a rollert akaroooom!!! Anya: Nem, Szivem, nincsen rá pénzünk, különben is van már otthon egy szép biciklid, Olvasom tovább
Lehet, hogy ezzel a bejegyzésemmel sokan nem fognak egyetérteni, de én akkor is vállalom a véleményemet. Nevezetesen, hogy nem tartom a sarokba állítást vagy a menj-a-szobádba-és-gondolkozz-el módszert jónak. Olvasom tovább