7d6cc0e36e47a4f58e88507dd3faadfdAmikor a mai kisgyerekek szülei még maguk is gyerekek voltak, teljesen elfogadott nevelési módszer volt, hogy ha a gyerek rosszul viselkedett, sarokba állították, vagy a szobájába küldték, azzal a felkiáltással, hogy “Gondolkozz el rajta fiam, hogyan viselkedtél”. Nem csoda hát, hogy sokan ma is, már szülőként ezt a beégetett mintát viszik tovább, ugyanígy nevelik ők is a gyerekeiket.

De vajon megálltak-e elgondolkozni rajta, hogy mi zajlik le ilyenkor a gyerekben? Vajon az jár a fejében, hogy “Ó, igen, ez a helyzet most nagyban segít nekem, hogy belássam, rosszul cselekedtem, és rájöjjek, hogyan tudom jóvá tenni”? Nem igazán. Sokkal valószínűbb, hogy olyan gondolatok kavarognak a fejében, hogy “Legközelebb nem kapnak rajta!”, “Ezt még visszakapják!” vagy akár az is, hogy “Rossz vagyok, nem szeretnek!”

Persze ez nem jelenti azt, hogy ha helytelenül viselkedik egy gyerek, azt következmények nélkül megteheti. De próbáljuk ezt is pozitívan megoldani. Például úgy, hogy a gyerekkel együtt kialakítunk egy ún. nyugi sarkot. Egy kuckót, egy biztonságos zugot, ahová el lehet vonulni. Ahol kedves, szeretett dolgok, tárgyak, rajzok veszik körül. Ha aztán bármikor kitör a veszekedés, hiszti, rosszalkodás vihara, akkor nem elküldjük  a gyereket a sarokba, hanem felajánljuk neki, hogy elvonulhat a nyugi sarokba kifújni magát, visszabillenni a régi kerékvágásba. Ha erre azt mondja “Nem!” (ami eleinte elég valószínű), akkor megkérdezhetjük tőle, hogy akarja-e, hogy vele menjünk. Így nem azt sugalljuk, hogy a bajban magára hagyjuk, hanem azt, hogy még ekkor is vele vagyunk, átsegítjük a nehézségeken. Ha a nyugi sarok pl. a szobája egy szeglete, akkor az idő alatt, míg ő ott kipuffogja magát, mi csendben tehetünk-vehetünk a szobájában. Vele is vagyunk, de nem is. Érezheti a közelségünket, de mégis egyedül oldja meg a feladatot. Persze tudom én (de még mennyire!), hogy ezt a veszekedés hevében a szülőnek nagyon nehéz megtennie, de higgyétek el, kipróbáltam, s tényleg megéri erő venni magunkon!

Ha ez a módszer beválik a gyereknek, a későbbiekben akár saját maga akar majd a nyugi sarokba elvonulni feltöltődni egy kicsit.

Persze, mint a gyerekekkel kapcsolatban a legtöbbször, itt is a példamutatás a leghatékonyabb módszer. Azaz jó, ha nekünk, szülőknek is van egy nyugi sarkunk, ahová elvonulhatunk, ha épp eldurranni készül az agyunk. A felnőttek esetében persze nem kell, hogy ez feltétlenül fizikai hely legyen, lehet, hogy ilyenkor, konfliktushelyzetben elszámolunk tízig (vagy százig…), veszünk néhány mély levegőt, rápillantunk egy olyan fényképre, ami a gyerekünket mutatja valamilyen szomorú vagy nehéz helyzetben, emlékeztetve magunkat arra, mennyire fontos is számunkra és mennyire is szeretjük a gyerekünket.

Ha egy gyerek még nem elég érett arra, hogy megértse az ilyen nyugi sarok koncepcióját, akkor még azt sem képes felfogni, a sarokba állítás, szobába küldés miről szól. Akkor csupán idomítjuk őt, ahelyett, hogy önfegyelmet, felelősségvállalást, vagy helyes probléma megoldási képességet tanítanának neki. Pedig ezek elengedhetetlenül fontosak a későbbi társas viselkedésében.

Ha esetleg, kedves szülőtársam, te is használod a sarokba küldős módszert, tudd, hogy a választás mindig ott van a kezedben, te döntesz. hogy konfliktushelyzetben hogyan reagálsz. Talán érdemes lenne kipróbálni ezt a módszert is.

írta: Hanula Erika

kép forrása: Pinterest