sarokba állításLehet, hogy ezzel a bejegyzésemmel sokan nem fognak egyetérteni, de én akkor is vállalom a véleményemet. Nevezetesen, hogy nem tartom a sarokba állítást vagy a menj-a-szobádba-és-gondolkozz-el módszert jónak. 

Amikor nálunk olyan helyzet fordult elő, amikor ezt a módszert elő lehetett volna venni, valahogy az ösztöneim azt súgták, hogy nem jó most leszidni vagy magára hagyni a gyerekemet. Azt éreztem, hogy azért van hiszti vagy sírás, tombolás, mert kibillent az egyensúlyából és mivel még nem tudja megfogalmazni szavakkal a frusztrációját vagy csalódottságát, tettekkel -azaz hisztivel- fejezi ki azt, amit érez. Ha egy ilyen érzelmileg felborult helyzetben én még ellene is fordulok és büntetem, azzal csak olajat öntök a tűzre. Pedig az lenne a cél, hogy segítsek neki megfogalmazni a benne tomboló érzéseket és megmutatni, hogy ezt máshogy is ki lehet mutatni és le lehet vezetni. Mindenekelőtt pedig biztosítani őt arról, hogy én akkor is szeretem, ha éppen nem viselkedik megfelelően.

Tehát, ha hiszti, nyűgösködés, sírás-rívás, bömbölés megy otthon, először is magamhoz húzom a fiamat, ölbe veszem és a fizikai létemmel (illetve az aurámmal) megpróbálom megnyugtatni őt. Ha nagyon ki van fordulva önmagából, akár duruzsolok is neki, nyugodt hangon elmondom, hogy minden rendben van, megbeszéljük mi bántja. Ezután közösen megpróbáljuk kibogozni, miért hisztizik, mi a valódi oka. Persze az, hogy ezt mennyire én mondom el ill. fogalmazza meg a gyerek magától, az a gyerkőc korától ill. érettségétől függ. Nyilván az a cél, hogy előbb-utóbb a gyerek egyedül is képes legyen szavakba önteni, mi a valós baja. Természetesen ez nem várható el egy 3-4 éves gyerektől, ekkor még én mondom el, hogy mi bántja. Pl. Tudom, hogy rossz éjszakád volt és fáradt vagy, ráadásul többször el is estél, ezért fáj a lábad, de attól még kezet kell mosni ebéd előtt. Hiába kiabálsz és sírsz, enni csak tiszta kézzel szabad. Gyere, fújd ki az orrod, vegyél pár mély lélegzetet aztán mehetünk kezet mosni. Sikerül egyedül vagy szeretnéd, hogy segítsek?

Az egy óriási dolog, ha valaki meg tudja fogalmazni, hogy mi a baja. Sajnos, sok felnőtt sem képes erre… Már a legkisebb kortól el lehet kezdeni segíteni a gyerekeknek megtanulni az érzelmek megfogalmazását. Ha sok ilyen példát lát, előbb-utóbb elsajátítja ezt a képességet. Ehhez persze nem árt, ha mi, felnőttek is gyakoroljuk ezt. Pl. ha elhangzik az anyuka/apuka szájából, hogy “Ne haragudj, ha ma morcos vagyok, nem rád haragszom, csak rossz napom volt a munkahelyemen.”

Szóval, ha egy ilyen frusztrált helyzetben sarokba állítom a gyerekemet, azzal csak mélyebbre nyomom a benne tomboló frusztrációt, ami aztán valahol máshol és máskor ki fog robbanni!!

Természetesen ahogy a gyereknevelésben (sem) létezik csak fekete és fehér, el tudom képzelni, hogy másnak más módszer jön be (főleg, ha már nagyobb gyerekről van szó), de akkor is fontos a büntetés után megbeszélni a történteket.

Mindenki ismerje meg a saját gyerekét, nála mit jó alkalmazni, mi működőképes és mi nem!

írta: Hanula Erika