Ha azzal jön haza a gyerek az iskolából, hogy az iskolatársai terrorizálták, megfélemlítették vagy erőszakoskodtak vele, akkor a szülő első, zsigeri reakciója, hogy megkeresi azt, aki bántotta a gyerekét és felpofozza. Nekem legalábbis ez lenne. Sőt, lehet, hogy cifrább visszavágási formák is eszembe jutnának. Ez a reagálás szinte gondolkodás nélkül jön, egyszerűen a bennem élő anyatigris maga alá nyom minden racionális gondolkodási folyamatot.

Aztán számolnék tízig, vennék pár mély levegőt, hogy az agyam ismét normálisan tudjon funkcionálni. Mert ha tudok gondolkozni, akkor azt is tudom, hogy az erőszak csak újabb és újabb erőszakot fog szülni, ezzel semmit nem oldok meg. Azt is tudom, hogy nem lehetek mindig ott a gyerekem mellett, hogy megvédjem, sokkal inkább

őt kell felvérteznem valamivel, hogy ha legközelebb ilyen helyzetbe kerül, a maga erejéből tudjon jó megoldást találni. 

Igen ám, de hogyan?

Először is, sok-sok beszélgetéssel. Az ember az ismeretlentől fél, amit nem ismer, azt nem tudja kezelni sem. Ezért érdemes, sőt, létfontosságú, hogy megértessük a gyerekünkkel, mi történik egy ilyen bántalmazásos helyzetben.

Minden bullying-gel (erőszakoskodás, terrorizálás) foglalkozó szakember egyetért abban, hogy akkor, amikor valaki (akár csak szóban is) bántalmaz valakit, megbillen a hatalmi egyensúly.

Minden erőszakoskodó ember hatalmi fölényt akar szerezni a bántalmazott személy fölött. Azt akarja, hogy mérges légy. Hogy vesztesnek érezd magad. Hogy megfélemlítsen. Hogy azt érezhesse, a hatalmában tart.  

Ha ezzel az egyszerű képlettel tisztában vagyunk, és ezt elmagyarázzuk a gyerekünknek, akkor már félúton vagyunk a siker felé. Most már “csak” azt kell megtanítani neki, mit tegyen, hogy ne kerüljön alárendelt hatalmi viszonyba.

Tehát, ha valaki erőszakosan beszól: “Utálom a szemüveges pofád, kisköcsög!”, akkor nem szabad indulatosan, sértetten visszaszólni és belemenni a játszmába! Mert minél mérgesebb leszel, a másik annál nagyobb élvezetét leli a kialakult helyzetben, és annál nehezebb kihátrálni a szituációból.

Ha viszont érzelmileg stabil maradsz, és nem veszed föl a kesztyűt, kihúzod az erőszakoskodó ember lába alóla  talajt. 

Mit válaszolj a fenti beszólásra? Egyszerűen ennyit:“Értem, rendben.” A másik nyilván nem fogja annyiban hagyni a dolgot, bepróbálkozik még egy párszor, de ha mindig falakba ütközik (“Oké, hallom, mit mondasz.” vagy épp “Ez nem az én dolgom.”) egy idő után feladja, és másol keres magának szórakozást.

Ha nem adsz esélyt rá, hogy a másik feléd kerekedjen, ha nem mész bele a kilátástalan hatalmi játékba, ha nem személyes támadásnak veszed a beszólásait, akkor nyert ügyed van.

Csak gondolj a nyuszikás viccre, amiben a nyuszit hol azért verik meg, mert van rajta sapka, hol meg azért, mert nincs. Teljesen mindegy, milyen bántó mondattal kezdi a terrorizáló fél a játszmát, csak az a célja vele, hogy föléd kerekedjen. Erre gondolj, ha érzékeny pontodra tapintanak (pl. a szemüvegességedre). Nem a szemüveged érdekli a másikat csak az ő hatalmi pozíciója! Legyél olyan nyugodt, mint Bud Spencer a filmjeiben, amikor a rossz fiúk fel akarják piszkálni: nyugodt, mint egy kőszikla.

Ezt mind el lehet mondani a gyereknek, hogy tisztában legyen vele, mi zajlik ilyenkor “színfalak mögött”. Aztán pedig érdemes sokat-sokat beszélgetni vele, meghallgatni és tiszteletben tartani a véleményét, nem elbagatellizálni az érzéseit vagy épp félelmeit. Ha azt látja, komolyan vesszük őt és megértjük, akkor sokkal nagyobb valószínűséggel fogja a tanácsunkat is elfogadni.

Van egy zseniális előadás az interneten Brooks Gibbs előadásában, ezt nagyon ajánlom megnézni. A legjobb az lenne, ha közösen tudnátok megnézni a gyerekeitekkel, bár az előadás angolul van. Konkrét példákat láthattok benne, hogyan lehet lefegyverezni egy ilyen erőszakoskodó alakot.

Szeretném még kihangsúlyozni, hogy a fent leírt megoldási javaslat nem vonatkozik a fizikai, vagy akár a szexuális erőszak estére. Főleg manapság, amikor a #metoo kampány kapcsán egyre nagyobb hangsúly van a szexuális erőszakon, fontos ezt kiemelni. Egyébként azt gondolom, ebben az esetben (mármint a szexuális zaklatás estében) is nagy a szülők felelőssége és szerepe, de ez egy másik cikk témája lesz. Hamarosan azt is olvashatjátok!

Comments

comments