Ezt a bejegyzést immár két éve írtam és a benne foglaltakat azóta számtalan példával láttam megerősíteni. Újra és újra bebizonyosodott számomra, milyen fontos, hogy mit mondunk, sőt, hogy mit gondolunk a gyerekünkről! Ezért most szeretném a cikket kibővítve, újra közzétenni.

Emlékszem, mikor gyerek voltam és vendégek voltak nálunk, mindig hegyeztem a fülemet, ha a szüleim rólam beszéltek. Sok dolgot ilyenkor tudtam meg, hogy hogyan is vélekednek rólam. Persze, ha valami jót hallottam, dagadt a mellem a büszkeségtől. Pláne, ha úgy hallottam, hogy a szüleim nem tudták, hogy én is hallom.

Jó pár évvel később, már anyaként egy pszichológiai könyvben olvastam erről. Ott tudományosan alátámasztva elmondták, miért is jó, ha a gyerek hallja, a szülei hogyan vélekednek róla a külvilág felé. Természetesen akkor van ennek pozitív hatása, ha a szülei dicsérik a gyereket mások előtt. Hiszen, ha rossz véleménnyel vannak róla (“Soha nem segít”, “Olyan nyafogós”, “Válogatós, semmit nem akar megenni”, stb), az éppen olyan mértékben rombolhatja a gyerek önértékelését, mint ahogy a pozitív, építő szavak erősítik azt.

És hogy egy pár példát mondjak rá a való életből:

Anyuka telefonon újságolja barátnőjének, hogy felvették a gyerekét a zeneiskolába, és milyen ügyes, lelkes, mennyire szereti a fuvolát. Majd egyszer csak azt látja, hogy a lánya csillogó szemekkel figyeli, mit mond az anyukája róla. Vajon milyen viszonya lesz így a zenetanuláshoz a kislánynak?  Mit tart majd magáról? Az biztos, hogy pozitívan kezd majd bele a zenélésbe.

Másik példa: Anyuka mérgesen panaszkodik a tanárnak, hogy a gyereke nem képes megtanulni a leckét, pedig esze az lenne hozzá, de lusta, nemtörődöm. “Pedig mi mindent megteszünk érte, de egyszerűen nem csinálja, amit kérünk tőle. Mindig rossz jegyeket hoz, nem figyel oda, mindig máson jár az esze. Pedig már megvontuk tőle a tévét, számítógépet, játékot, mindent.” A gyerek pedig nehéz szívvel hallgatja ezt. Vajon milyen viszonya lesz így a tanuláshoz? Szeretni fogja? Lesz benne belső késztetés, hogy fejlődjön, gyarapodjon, mert az jó? Vajon milyen lesz így az énképe? (Mondjuk ebben az estben én megvizsgálnám miért nem képes a gyerek megfelelően tanulni, figyelni. Ezer és egy oka lehet.)

Ha egy gyerek azt hallja, hogy az édesanyja hisztisnek látja, akkor -tudattalanul bár, de- meg akar felelni ennek a képnek, elvárásnak, azaz hisztisen fog viselkedni. Ha azt hallja, hogy ő ügyes a zenében, akkor el is hiszi magáról. Ha viszont azt hallja, hogy szétszórt, nem tud figyelni, akkor ennek a képnek próbál majd meg a tudatalattija megfelelni. Hiszen a leghőbben szeretett személy ilyennek látja. Ezt hívják önbeteljesítő jóslatnak. Persze ez egy ördögi kör, amiből borzasztó nehéz kiszállni!

Ha viszont pozitív képet festünk a gyerekről, akkor ezt a pozitív képet fogja a gyerek mintaként követni, hiszen “Anya szerint ez vagyok én”. Sőt, továbbmennék: nem csak azt hiszi el a gyerek, amit mondunk róla, hanem a szuper-érzékeny antennáival azt is tökéletesen leveszi, mit gondolunk róla! Nagyon fontos hát, hogy milyen gondolatokat, energiákat, szavakat bocsátunk ki magunkból!

Óriási dolog ez, kedves anyukák, apukák! Bizony, nagy a befolyásunk a gyerekek viselkedésére, és a mi kezünkben van, hogy ezt a befolyást hogyan irányítjuk!

Erre persze lehet azt mondani, hogy de az én gyerekem tényleg válogatós, nyafizós, hisztis, stb, akkor most hazudjak róla?!

Nem.

De biztos vagyok benne, hogy valamilyen jó tulajdonsága van a gyerkőcnek. Kell, hogy legyen, hiszen emberek vagyunk mindannyian, jó és rossz tulajdonsággal. Tehát emeljük ki a jót és azt hangoztassuk az ismerősünknek, ha összefutunk vele. 

Abban is biztos vagyok, hogy (a szélsőségektől eltekintve) senki nem akar rosszat a gyerekének, és mindenki szereti a porontyát, és miután ezt a cikket elolvasta arra gondol, hogy “Igen, az XY tényleg ilyen, mindig csak szidja a gyerekét mások előtt.” Pedig bizony ez velünk is előfordul(hat)! Veled és velem is. Gondolj csak utána. Őszintén!

Ezért kell mindig éberen figyelni magunkra, hogy hogyan viselkedünk, mit mutatunk és mondunk a gyerekekről/gyerekeknek. Nézd és hallgasd magad néha kívülről is!

Ha pedig észrevetted, hogy valamit eddig nem jól csináltál, ne csüggedj el! Minden nappal újra próbálkozhatsz, hogy pozitívan alakítsd a gyermeked személyiségét. Minden reggel új lehetőséged van rá!

írta: Hanula Erika