Milyen megnyugtató érzés az, ha vendégségben, boltban vagy bármilyen idegen helyen kedves csemeténk udvariasan, fegyelmezetten viselkedik. Őszintén? Ilyenkor hízik a szülőember mája, hogy milyen jól neveli a gyereket, milyen jól tud az viselkedni.

Mégis, azt gondolom, nem attól lesz boldog egy gyerek, ha fegyelmezetten tud viselkedni. (Lehet, hogy a  szülőnek jól esik a sok elismerő pillantás a többi felnőttől, de ez a szülő érzéseiről szól és nem a gyerekéről.)

Szóval itt is, az a kulcs, hogy az ember találja meg az arany középutat.

Mert persze, ne csináljon fesztivált a gyerek a nagynéni esküvőjén a templomban, de

igenis, vannak fontosabb dolgok, mint a fegyelmezés! 

Vannak sokkal fontosabb dolgok, amelyekkel, bár közvetett módon, de sokkal mélyebben lehet ” jó modorra nevelni” a gyereket.

Hogy mik ezek a dolgok? Lássuk csak:

1. Kapcsolat a gyerekekkel

A legalapvetőbben meghatározó dolog a gyerek életében, hogy milyen a kapcsolata a szüleivel. Ha szerető, elfogadó és tiszteletteljes ez a kapcsolat (mindkét irányból!), akkor nyugodtan próbálgathatja szárnyait a gyerkőc és előbb-utóbb megtalálja a helyes utat. Arról nem is beszélve, hogy ezzel a kapcsolattal adjuk meg a legelső és legmélyebb példát arra, hogyan működnek az emberi kapcsolatok. Ha ez arró szól, hogy figyelünk egymásra és tiszteletben tartjuk a másikat, akkor ez lesz a természetes a gyereknek is, ha a későbbiek folyamán bármilyen társas kapcsolatot fog kialakítani. De ha azt tapasztalja, hogy fensőbbrendű, manipulatív, állandóan fegyelmező a szülővel való kapcsolata, akkor vajon milyen elemeket fog beépítni a saját leendő kapcsolataiba…?

2. A szülői hozzáállás

Hogyan tekintesz a gyerekedre a hétköznapokon? (Mert persze úgy általában mindenki szereti a gyerekét és  csupa jót mond róla, de a szürke hétköznapokban nem biztos, hogy ilyen pozitívan vélekedünk róluk…) Szóval mit látsz benne? Hogy sokszor borzasztóan hisztis? Vagy olyan akaratos, hogy alig bír vele a család? Vigyázz, mit gondolsz a gyerekedről, mert olyanná lesz! Ha azt hallja maga körül, hogy anya/apa akaratosnak lát, akkor egyre inkább megpróbál ennak a képnek megfelelni. Ördögi kör – mégis megtörhető!

Próbáld meg a negatívumokat pozitívan megfogalmazni, legalábbis kihívásként és nem problémaként. Tombol a dackorszak? Vedd úgy, hogy tanulja a saját határait, ami a későbbi, egészséges személyiségfejlődéshez elengedhetetlenül fontos. (Igazából, ha nincs dackorszak, az a baj!)

3. A másokhoz való hozzáállás

Hogyan viselkedsz másokkal: a boltban, az utcán, hivatalban, barátokkal, rokonokkal? Milyen példát lát a gyerek a közösségben való viselkedésre? A személyes példával, minden közvetlen, szóbeli magyarázkodás nélkül is, sokkal jobban tudunk hatni a gyermekre, mint a “Pisti bácsinak szép hangosan kell köszönni!” hegyibeszéd stílusú neveléssel.

4. Anya és apa kapcsolata

Egyszer azt olvastam, hogy a legtöbb, amit egy apa tehet a gyerekéért, ha szereti a gyereke anyját. És ez olyan igaz! (Persze vica versa is.) Az első számú, jó mélyen  bevésődő példa a gyerek számára a férfi-női kapcsolatról, amit a szülein lát. Jobban mondva érez. Mert sokkal jobban tud ám a sorok közt olvasni, a legbelsőbb érzéseinkre ráhangolódni, mint azt gondolnánk. (Az egyik legnagyobb hazugság szerintem, ha azért nem válnak el a rossz kapcsolatban élő szülők, mert a gyereknek az milyen rossz lenne. Miért, feszült, nemszeretm légkörben nevelkedni, az jó?!)

Szóval nem azt kell elmondani a gyereknek, hogy nőnapon vigyen virágot Gizike néninek, hanem elég, ha azt látja, hogy csak úgy, mindenfajta alkalom nélkül apa virágot visz anyának, mert szereti. Ilyen egyszerű.

Vagy anya nem piszkálja apát, ha ő néhanapján elmegy a haverokkal sörözni, mert tudja, hogy neki is kell a kikapcsolódás. Mert szereti, bízik benne és jót akar neki. Ilyen egyszerű.

5. Az otthoni hangulat

Az otthoni hangulat szerintem alapvetően befolyásolja, hogy a gyerek hogyan fog viselkedni az “idegen” környezetben, magyarul szólva mindenkiről elmondható, hogy volt-e gyerekszobája.

Ezt a pontot olyan fontosnak tartom, hogy egy teljes bejegyzést szentelek majd neki, most dióhéjban csak annyit, hogy ha egy gyerek szerető és a kölcsönös tisztelet fontosnak tartó körülmények közt nő fel, akkor mindig úgy fogja érezni, hogy jó hazamenni, nem fog menekülni otthonról – ki tudja kinek/minek a karjába.

Ha a fentieket összevetjük, azaz ha jó a kapcsolat a gyerekünkkel, ha pozitívan állunk hozzá a problémásabb időszakokhoz is és megfelelő példát állítunk a gyerekek elé a partner ill. társas viszonyok terén, akkor alapvetően nem lesz problémás viselkedésű a gyerek. 

Azaz, a fenti példánál maradva nem fog csörömpölni a nagynéni templomi esküvője alatt, mert nincs késztetése arra, hogy így hívja fel magára a figyelmet. Mert megkapja otthon azt a figyelmet, szeretetet, amire szüksége van.

Ha pedig azt vesszük észre, feltűnően rosszalkodik a gyerekünk, üljünk le és gondoljuk végig, vajon minden fenti pont rendben van-e, vagy valahol megbillent-e valami. 

Egy biztos: ha a templomban összegyűlt rokonság füle hallatára lehordjuk a gyereket, attól még nem fog jobban viselkedni legközelebb.

Nem így kell fegyelmezni.

Legalábbis nem így érdemes…

írta: Hanula Erika