tumblr_lite63gpJn1qiqopqo1_500Gyerekként imádtam kuckózni. Párnából, lepedőből, plédből kis barlangot építeni, oda bevinni a kedvenc játékaimat, babáimat és élvezni a birodalmamat. Biztonságban éreztem magam, hisz minden négyzetcentiméterét ismertem a magam kreálta “világnak” és onnan valahogy még a nagyvilág is barátságosabbnak, érthetőbbnek és elfogadhatóbbnak tűnt. Olyan jókat lehetett ott álmodozni, kitalált világban élni vagy később már egy könyvbe belemélyedni és hagyni, hogy szárnyaljon a fantáziám.

Most azt látom, hogy a gyerekeim is ugyanezt csinálják. Valószínűleg ez ösztönösen munkálkodik a gyerekekben: az igazi világ nagy és sokszor érthetetlen, de a saját az biztonságos, jó, meleg és puha. 

A saját gyerekeim ezt már tovább is fejlesztették, mert nem csak maguknak építik a kuckókat, de ha barátaik nálunk vannak képesek hárman, négyen befészkelődni egy icuri-picuri kis “kunyhóba”. Micsoda bizalom ez: megosztani ezt a saját világot, ahol nincsenek képzeletbeli falak a másik ember előtt egy “idegen” emberrel, egy baráttal!! Csodálatos képesség ez a gyerekeknél, hiszen még nem égették meg magukat emberi kapcsolatokban.

 Azt kívánom, maradna is ez így náluk! Hogy ne törje meg semmi ezt a csodálatos ártatlanságot, legyenek képesek a barátaikat, embertársaikat beengedni ebbe az intim szférába és ne kelljen az esetleges sérülésektől tartaniuk!

Persze tudom, hogy az Életben ez nem így lesz. Lesznek pofonok, csalódások, pofára esések.

De azt is tudom, hogy ha már pici gyerekkorukban megtanulják, hogy tudnak alkotni maguknak egy helyet, ami biztonságos, ahol álmodozhatnak, pihenhetnek és feltöltődhetnek, akkor meg lesz a módszerük a világ durvaságainak elviselésére. És nem kell pótszerekhez ill – cselekvésekhez fordulniuk, hogy visszataláljanak a belső békéjükhöz.

Na ebben van nekem, mint szülőnek nagy szerepem: hogy segítsem őt a kuckózásban. Meséljek, nekem milyen volt gyerekként ez az élmény. Ha szeretné, építsünk együtt. De ha szeretne elvonulni ide, ne rontsak rá!! Legyek tapintatos a birodalmával szemben!! (Ami majd hatványozottan fontos lesz tizenéves korban!) Vegyem megtiszteltetésnek, ha meghív a kuckójába és ezt hangoztassam is!

Talán így felnőttként nyugodtabbak, harmonikusabbak és a szó jó értelmében álmodozóbbak lesznek.

Mindenesetre most azok. És ezért végtelenül hálás vagyok…