Cukormáz világban (lásd a Facebookon, Instagramon és egyéb internetes felületeken) az anyák mindig imádattal terelgetik a gyerekeiket, boldogan kacagnak a fényképezőgép lencséjébe és mindenki csupa kiegyensúlyozottság, vidámság és felhőtlenség. Cukormáz világban nincs helye annak, hogy mérgesek legyünk a büdöskölökre, vagy hogy azt kívánjuk, csak egy fél órára hadd legyünk egyedül és hagyjon mindenki békén. Pedig ez a valóság. Néha úgy szeretném ország világnak kikürtölni, hogy “Anyukák, ne dőljetek be a Cukormáz világnak, teljesen normális, ha negatív érzelmeitek is vannak a gyerekeitek felé, ne legyen emiatt lelkifurdalásotok!!” Szerintem néha dühösnek lenni teljesen normális, emberi dolog, ez is része az érzelmi palettánknak. És igenis ki lehet mondani: most dühös vagyok!

Nem azzal teszünk jót a gyerekünknek, ha elrejtjük előlük a negatív érzelmeket, hanem azzal, ha felvállaljuk és kimutatjuk őket, de ezzel egy időben azt is megmutatjuk nekik, hogyan kell kezelni ezeket az érzelmeket.

Mert az nem jó, ha elfojtjuk (a gyerek úgyis megérzi, hogy valami nem oké), vagy olyan helyen eresztjük ki a gőzt, ahol másokat (sokszor a gyengébbeket) megbántjuk vele.

Abban szeretnék most segítséget nyújtani, hogyan lehet a dühöt megfelelő módon kezelni.

1. Ha felismered magadban a düh “előszelét” hátrálj ki a helyzetből!

Persze, csak ha lehetséges, mert tudom, hogy sokszor kisgyerekes szituációkban ez nem működik. Mégis tartsd észben, hogy ez is lehet opció.

személyes példa:

Amikor hatalmas kupleráj van a gyerekeim szobájában, és én amúgy is feszült hangulatban vagyok, inkább becsukom magam mögött a gyerekszoba ajtaját és nem kezdek bele a morgolódásba, mert tudom, hogy aznap az csak frusztrációhoz és összeveszéshez vezetne, nem valódi megoldáshoz. A megoldáshoz vezető út megtanítását meghagyom egy nyugisabb napra.

2. Kommunikáld az érzelmeidet a család felé és biztosítsd őket, hogy nem feltétlen ők az okai a dühödnek!

Simán lehet, hogy valami vagy valaki más tett dühössé, a gyerek szemtelen beszólása már csak a pont volt az i-re. Ilyenkor azért jó, ha tudja, nem neki kell elvinnie az egész balhét. Ez a megközelítés meglepően sokat segít abban, hogy ne mérgesedjen el a szülő-gyerek kapcsolat.

személyes példa:

Amióta bevezettem azt a mondatot, hogy “Ne haragudj, igen dühös vagyok de nem rád, csak te voltál most közel, akin kitölthettem a mérgemet”, már többször előfordult, hogy valamelyik gyerekem szájából hallottam ugyanezt, amint a testvérének mondja. Azért az elég felemelő érzés volt.

3. Számolj tízig!

Mielőtt csípőből visszaszólsz, beszólsz, ráripakodsz, stb. konkrétan számolj magadban tízig és csak utána cselekedj. Én valahogy úgy képzelem, hogy amikor valami rettentően feldühít, elárasztja a testemet a düh hormonja, és egyszerűen idő kell hozzá, hogy ez a kémiai anyag felszívódjon, eltűnjön a szervezetemből. Pont úgy, mint a nagy zivataroknál is időbe telik, amíg a csatorna elnyeli a hirtelen lezúdult vízmennyiséget. (Hozzáértők nyugodtan megcáfolhatnak, de nekem valahogy segít ez az elképzelés.)

személyes példa:

Be kell, hogy valljam, ezen a téren még van mit fejlődnöm, de rajta vagyok az ügyön!

4. Sportolj!

Vagy mozogj bármi olyat, ami jól esik, átmozgat és a fizikai aktivitással kikerül a testedben felhalmozódott és elraktározódott stressz. Ha rendszeres időközönként tartasz ilyen “nagytakarítást” lesz hova rakódnia az elkerülhetetlenül bekövetkező újabb adag dühnek, de azt a következő takarításkor úgyis megint kipucolod. Valahogy úgy működik ez, mint ahogy  a ruhásszekrényből is bizonyos időközönként kiselejtezed a régi, már nem használatos dolgaidat, teret adva ezzel az újonnan érkező ruháknak.

személyes példa:

Az egyik luxus(?) az életemben, hogy rendszeresen járok masszőrhöz. Nagyon érdekes, hogy sokszor úgy megyek hozzá, hogy nem fáj semmim, viszont a masszázs alatt kiderül, hogy itt-ott-amott beállt a hátam, begörcsöltek az izmaim. A masszázs végére meg mintha kicseréltek volna. De ha alapvetően ennyire nem érezni a testben elraktározott stresszt, akkor vajon mennyi negatív dolgot kell fölhalmozni magunkban ahhoz, hogy végre üzenjen a testünk? Nem jobb megelőzni a bajt?

5. Töltsd fel az energiakészleteket!

Akkor vagy képes jól elviselni a nehézségeket (dühöt, frusztrációt, stresszt, stb.), ha van miből merítkezni. Ezt pedig csak úgy tudod megtenni, ha a saját energiakészleteid nincsenek megcsappanva. Persze, tudom (sajnos nagyon is jól tudom), milyen az, amikor egyszerűen NINCSEN mód töltekezni, mert betegek a gyerekek, mert sokat kel éjjel a kicsi, mert jön a foga, mert millió egy oka lehet, de akkor is, TÖREKEDJ RÁ, hogy töltekezz. Ha nem megy most, akkor a jövő héten, a jövő hónapban. De ne hagyd magad a sor végére, mert annak nem csak te, hanem a család is megissza a levét.

személyes példa:

Tudom, hogy mindenkinek mást jelent a töltődés, nekem az olvasás az. Olvasni nekem olyan szükséglet, mint fogat mosni. Sokan csodálkoznak, hogy hogy találok időt magamnak olvasni ennyi gyerek és ennyi projekt mellett. Hát tudjátok, sokszor pár percet lopva, a házimunka kárára, nem nézek tévét, és be kell hogy valljam, néha az alvás rovására is. Na jó, nem mindig, de ha igazán jó könyvem van, akkor képes vagyok egyig-kettőig fennmaradni. Igaz, másnap leásítom a fejem, de akkor is megéri néha 🙂

+1. Mindenkinek lehet rossz napja

Igen, van az úgy, hogy semmi sem jó, hogy minden bosszant és akkor is mérges vagyok a gyerekre, ha igazán nem is ad rá okot. Sőt, még akkor is minden bajom van, ha eleget ettem és a vércukor szintem rendben van (ez sokszor oka szokott lenni a morcosságomnak – fő az önismeret 🙂 ) Igen, vannak ilyen nyűgös napok. Ilyenkor nem hadakozom, megmondom a fiúknak, hogy ne haragudjanak, higgyék el másnapra jól leszek (és tényleg így szokott lenni!) addig meg próbáljanak meg elviselni. Én pedig megpróbálom tudatosítani magamban ezt az érzést, hogy amikor majd a kamasz gyerekemnek ilyen napjai lesznek, át tudjam érezni a helyzetét és békén tudjam majd őt hagyni. Hiszen nekem sem a gyerekeimmel van ilyenkor bajom, hanem az egész világgal. Pont úgy, ahogy a kamasznak is. Éljen az empátia!