A gyermekkori szexuális molesztálás itt van köztünk. Sokkal több embert érint, mint gondolnánk. Nem feltétlen a brutálisan megerőszakolt gyerekekről van szó, akik hírértékük miatt bekerülnek a bulvársajtóba, hanem azokról akiket ilyen-olyan mértékig szexuálisan “piszkálnak”. És nem mernek róla beszélni, mert össze vannak zavarodva, nem értik, mi is történt/történik velük és rettentően félnek. Belegondolni is borzasztó, milyen életminőségben élhetnek ezek a fiatalok. De azért mert elhessegetjük magunktól ezeket a sötét gondolatokat, azért mert nem gondolunk bele, a probléma még valós. Igenis, beszélni kell róla, hogy a szülőket felvértezzük, hogyan ismerjék föl, ha baj van a gyerek körül illetve, hogy megtanulják, hogyan tudják megakadályozni, hogy bármi káros dolog történhessen. Muszáj tudatosnak lennünk, muszáj, hogy legyen eszközkészletünk.
Alapvetően a legtöbb ember úgy gondolja, vele, az ő gyerekével nem eshet meg ilyesmi, ez csak a hírekben, a tévében, a filmekben történik. Pedig ez nem igaz! Bárki kerülhet olyan érzelmi hullámvölgybe, amikor eszeveszetten szomjazza a figyelmet, az elismerést, a szeretetet és sajnos vannak olyanok, akik ezt mocskos módon kihasználják. Nagyon, nagyon jól írja le ezt az egész helyzetet Nagy Anikó Johanna legújabb könyvében, a Egy szót se szólj-ban (ami a Tilos az Á kiadó gondozásában jelent meg). Adott egy tizenöt éves fiatal lány, akinek meghal az édesapja, az édesanyja a saját gyászával van elfoglalva, a suli, a tanulás nem megy jól, nem is érdekli, barátai sem igen vannak, a nagy szeretet- és figyeleméhségben pedig az evés az egyetlen, ami ideig-óráig segít neki. Természetesen így elkezd hízni, és épp a legzsengébb, nőiességében kibontakozni kezdő korban ugrik föl rá plusz tíz kiló. Amiért persze a suliban a többiek kicikizik: a bullying tipikus esete. És akkor megjelenik az új szomszéd, egy 38 éves sármos, kedves férfi. Aki figyel a lányra. Aki pozitív visszajelzéseket ad neki. Aki pont azt adja meg neki, amire vágyik. Vagy még többet?
Őszintén, ez az élethelyzet bármelyik kamasz lánnyal (fiúval) megtörténhet, nem kell ehhez rossz családi háttér vagy mély szegénység. Ez a történet bárkivel megeshet. És ez a legijesztőbb benne.
De ha elég éberek és tudatosak vagyunk mi szülők, akkor nem kell feltétlen tragédiába torkollnia az ilyen szituációknak. És hogy mit lehet tenni, hogy megmentsük a “zuhanni készülő” gyereket?
Add meg neki a valódi, őszinte, osztatlan figyelmedet! Még akkor is, ha csak öt percre egy nap, de figyelj rá! Hallgasd meg, úgy igazán, mit mond, mi foglalkoztatja. Éreztesd, hogy bármilyenek is a körülmények, fontos a számodra. Fontos annyira, hogy ha hulla fáradt is vagy, odaadod neki a legdrágább dolgodat: a figyelmedet. Mert a figyelem az, amit szomjúhozik és amiért mások felé fordul majd, ha otthon nem kapja meg.
Adj neki az idődből is! Töltsetek együtt minőségi időt. Nem kell agyonszervezett programnak lennie, egy fagyizás, shoppingolás, főzés, séta, bármi apróság elegendő. De ne csak egymás mellett legyetek, két külön kis burokban, hanem együtt. Úgy igazán.
Beszélgessetek sokat! Őszintén. Ne csak felszínes dolgokról (Mi volt ma a suliban?), hanem mély “világmegváltós” dolgokról is, hiszen ezek azok a témák, amik most foglalkoztatják. Még akkor is, ha kamasz a gyerek és nem a szüleivel akarja ezeket a dolgokat megbeszélni, néha-néha kinyílik a lelke (és szája) és feldob egy-egy témát. Na, akkor legyél ott! Ne pattintsd le, hogy most nem érsz rá, mert még egyszer megpróbálja és ha akkor sem vagy nyitott rá, többet nem fog kezdeményezni! Hanem mások felé fog fordulni…
Ha beszélgettek, semmi ne legyen tabutéma! Főleg ne a szex! Ha azt érzi a gyerek, hogy valamilyen témában feszeng a szülő, nem szívesen beszél róla, akkor ő sem akarja majd érinteni a témát. Akkor sem, ha baj van. Ez pedig kulcsfontosságú lenne! Hogy merjen a szülőhöz fordulni az első gyanús jelnél! Amihez viszont az kell, hogy a szülő komolyan vegye a gyerekét, higgyen neki és ne bagatellizálja el, ha a gyerek valamiről komolyan beszél. Azért, mert a szülő számára aprócseprő a téma, a gyerek életében igenis fontos. Ha azt szokja meg a gyerek kicsi kora óta, hogy bármivel fordulhat a szüleihez, ők figyelnek rá és komolyan veszik, akkor sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy kamaszként, (a bajban is) mer majd hozzájuk fordulni.
Szeretném Dr. Gyurkó Szilvia gyermekjogi aktivista egy esetét idézni:
“Volt olyan ügyem, ami arról szólt, hogy a szülő sírva mondta: nem érti, miként történhetett meg, hogy a gyerekeit, egy testvérpárt, a szomszédban lakó nagybácsi éveken át használta szexuálisan. Egy háromévest és egy ötévest. Kiderült, hogy soha nem beszéltek a szexualitásról a gyereknek, soha senki nem meztelenkedett a családban. Különböző neműek voltak a gyerekek, külön fürdették őket, nem volt ez téma – mégis hogy fordulhatott elő? És majd megszakadt a szívem, amikor azt kellett nekik mondanom, hogy éppen ezért fordulhatott elő, mert a gyerekeknek egy szavuk sem volt arra, hogy elmondják, hogy mi történik velük.” (a Dr. Gyurkó Szilviával készült teljes interjú itt olvasható)
Az Egy szót se szólj című könyv azért tetszett nekem annyira, mert zseniálisan megmutatja, hogy míg a külvilág egy zárkózott, kövér, unalmas lányt lát, addig benne milyen érzelmi viharok tombolnak, milyen kételyek és aggodalmak fogalmazódnak meg. A könyv maga Hanga, a főszereplő lány naplója, így a lelke legféltettebb zugaiba is betekintést nyerhetünk. Annyira emberi ez egész! Ahogy haladtam a könyvvel, felébredtek bennem a saját tizenéves gondolataim, aggodalmaim. Megint bizonytalan, zavart kamasz lettem, miközben érett, magabiztos nőként olvastam.
Minden szülő kezébe odaadnám ezt a könyvet. Az anyukáknak azért, mert szinte biztos vagyok benne, hogy ők is átmenetek ilyen korszakon, és a történet által felidéződnének bennük a saját akkori gondolataik, ami miatt sokkal jobban megértenék a kamasz gyereküket. Az apukáknak pedig azért, hogy fogalmuk legyen róla, mi is játszódik le egy nyiladozó kamaszlányban.
Ez a könyv nem klasszikus “gyereknevelős” könyv. Nincsenek benne praktikák, ötletek, sőt egyetlen felszólítás sem hangzik el benne, mit is kell tenned szülőként. De mint egy igazi jó népmesében, a hős történetének végig követése elegendő ahhoz, hogy mindenki levonja magának a kellő tanulságot. Biztos vagyok benne, hogy megmozgat benned valamit, hogy mozgósít olyan lelki erőket, ami elengedhetetlen egy kamasz lány (vagy persze fiú) nevelésekor.
Nagy Anikó Johanna, az író egyébként zseniálisan tudott belebújni Hanga szerepébe. Azt hiszem, csak az igazán nagy írók tudnak ennyire hitelesen “belülről beszélni”. (Ha felkeltettem az érdeklődésedet, itt olvashatsz egy másik könyvéről, a Csillagfürtről, amit kifejezetten kisebb gyerekeknek írt.)
Borzasztó fontos a téma, amihez ez a könyv nyúl. Nem szabad homokba dugni a fejünket!
