Tudom, hogy elcsépelt a cím, millió ilyen témájú cikk van már az interneten, de szerintem nem lehet eleget beszélni róla. Már csak azért sem, mert hiába sok a cikk, rengeteg magyar felnőtt beteg, aminek az oka a helytelen táplálkozási szokásokra vezethető vissza. Pedig ez is, mármint az egészséges étkezési szokások kialakítása (mint egy csomó minden más) kisgyerekkorban kezdődik.

Emlékszem, gyerekként sokszor a fejemhez vágták, hogy csak limonádét meg cukros teát akarok inni, a sima vizet mindig visszautasítom. Akkor csak azt érzékeltem ebből, hogy valamiért rossz az, amit kívánok és nem értettem, miért kéne inkább a vizet innom, hiszen a tea az finomabb. Jóval később, felnőttként tudatosult bennem, hogy pici baba korom óta, ahogy elkezdtek hozzátáplálni (ki tudja miért?) teát adtak innom a cumisüvegből. Nem vizet. Én meg jól megszoktam és persze ragaszkodtam hozzá, hiszen finom volt. Így értettem meg, hogy akkor gyerekként nem nekem kellett volna rosszul éreznem magamat, hogy nem akarom elfogadni a vizet, hanem azoknak a felnőtteknek akik erre rászoktattak. Mert egy kisgyerek étkezési szokásain rengeteget alakít a szülő. Ő teszi le az alapokat, amiket csak akkor fog esetleg megváltoztatni a gyerek, amikor már nem is gyerek, hanem saját kialakult véleménye, világképe van. És még akkor sem biztos. És hát addigra már sok minden kialakul a szervezetben.

Egy szó mint száz, igenis nagy a szülő felelőssége abban, hogy milyen étkezési szokásokat vesz fel a gyerek, amiket aztán batyuként visz magával az életbe.

Higgyétek el, négy fiú anyukájaként tudom, hogy ez a szülői feladat nem kevés energiát és türelmet kíván. Merthogy alapból nem ugyanolyanok a gyerekek, ki ezt kívánja ki azt, és én sem akarom a teljes napomat a konyhában tölteni, hogy hatfelé főzzek mindenki kedvére téve. Akkor mégis mit lehet tenni?

Néhány alapvető szabályt betartva azért jó étkezési szokásokat lehet kialakítani a gyerekeknél.

1. Drasztikusan korlátozd a nassik számát

Emlékszem, egyszer vendégségben voltunk egy háromgyerekes családnál, ahol az anyuka arról panaszkodott, hogy mindhárom gyereke borzasztó rossz evő az iskolában/óvodában, semmit nem hajlandóak megenni. A pár órás ottlétünk alatt annyi rágcsálnivalót ettek meg azok a gyerekek, amennyit a mi családunk két hónap alatt. És ez nem költői túlzás! Folyamatosan valamit nassoltak, ropit, sütit, chipset, rágcsát, pattogatott kukoricát, cukrozott üdítőt literszámra, stb. Azon tűnődtem, mégis miért csodálkozik az anyuka, hogy nem akarnak főétkezéskor normális kaját enni a gyerekek, mikor tele van a bendőjük.  Egyszer ülj le és nagyon őszintén gondold át, mennyi nassit esznek a gyerekek egy nap. Ha soknak ítéled, vegyél egy nagy levegőt és kezdj bele a leszoktatási folyamatba. Nem lesz könnyű, de ha az egészségüket tartod szem előtt, sikerülni fog. Van azért egy jó trükk, amit bevethetsz:

2. Az éhség a legjobb szakács

Ha megéheznek a gyerekek és nem tömi el semmi a hasukat, akkor bátran lehet próbálkozni egészséges, de gyerekszemmel nem biztos hogy ínycsiklandozó fogások kipróbálásával. Hiszen éhesen sokkal motiváltabb az ember, hogy megkóstoljon olyan dolgot, amit kínálnak neki, még ha először ódzkodna is tőle. Ezt sokszoros tapasztalatból mondom.

3. Ne tarts otthon olyan dolgot, amit nem akarsz, hogy megegyenek a gyerekek

Nem akarod, hogy chipset, nápolyit egyenek, kólát meg Fantát igyanak a gyerekek? Ne tarts belőlük otthon. Ilyen egyszerű. De magadnak sem ám, eldugva a spejz hátsó olcán! Tudod, arra a papra nem igazán hallgatnak, aki bort iszik, de vizet prédikál. Arról nem is beszélve, hogy a te szervezetednek is jót fog tenni, ha nem tömöd őt ilyen dolgokkal. Mert amikor az ember unalmában, vagy este lefekvés előtt úgy megkíván valami finomságot, könnyen elcsábul ám a konyhaszekrényben csücsülő Nutella láttán. Pláne, ha sóvárogva néz rá a gyereke. Ha viszont nincs otthon, nincs kísértés.

4. Legalább egyszer kóstold meg!

Nálunk ez az alap a gyereknél. Ha új dolog kerül az asztalra nem ér kapásból rámondani, hogy nem szeretem, legalább egy falatot ki kell próbálni. Ha akkor sem ízlik, nem erőltetem, de hányszor előfordult már, hogy így jöttek rá, finom dolog került eléjük!

5. A jó példa ragadós

Mint mindenben, itt is a példamutatás híve vagyok. Én szeretném átadni a gyerekeimnek az evés szeretetét, ezért látják rajtam, rajtunk, hogy élvezzük az ételek ízét, hogy a szépen terített asztal, a finom és gusztusos étel egyszerűen jó. Például mi sokszor eszünk sült zöldséget, amit fennhangon szoktunk is dicsérni (tényleg isteni!) Annyiszor voltak már a gyerekek tanúi ennek, hogy egy idő után ők maguk kezdték el kérni, hogy ehessenek belőle. Így szerették meg a grillezett gombát például, amiért szerintem azért nem sok gyerek van oda.

Itt meg kell jegyeznem még egy fontos dolgot. Az, hogy olyan sok kislány és kamaszlány kezd el fogyókúrázni nem fogható kizárólag a médiára. Az a lány bizony otthon is hall, vagy legalábbis a sorok közt olvas olyan (fél)mondatokat, elejtett megjegyzéseket, amiből arra következtet, hogy az ő teste nem elég szép, vékonyabbnak kéne lennie. És elkezd fogyózni. Amiből aztán nagyon könnyen egy életen át tartó szenvedés lesz (jojó-effekt, komoly étkezési zavarok, testképzavar, stb.) Ne értsetek félre, nem azt mondom, hogy mindenki fogadja el magát úgy, ahogy van, még akkor is, ha akár tényleg kövér, de a megoldás nem az eszement fogyókúra (főleg nem ilyen korán!) hanem a helyes táplálkozás és mozgás kombinációja. Na ezt a példát lássa a gyerek otthon!

6. Sokat főzünk együtt

Ezt amiatt is teszem, mert 1. fiú létükre szeretném, ha otthonosan mozognának a konyhában 2. így látják, hogyan és miből készül az étel 3. jobban értékelik azt, ami eléjük kerül az asztalon és egy bónusz: a csajok szeretik azokat a srácokat, akik jól főznek 🙂

7. Sokat beszélgetünk az ételekről

Hogy mi miért egészséges és miért nem, hogy miért vegetáriánusok egyesek, hogy mik azok az adalékanyagok, hogy mi az ételallergia, mi a laktózérzékenység, mi a cukorbetegség, hogy hogyan tud az ember környezettudatosan étkezni, hogy mi az a fair trade, hogy mi az a biogazdaság, stb. Szerintem a gyerekek sokkal, sokkal többet megértenek, mint amit a felnőttek a legtöbbször kinéznek belőlük.

8. A változatosság fontos

Mint írtam, a gyerekeim ízlése (is) különböző. Próbálom szem előtt tartani, hogy úgy főzzek, mindenkinek kedvezzek, de nyilván ez nem mindig megy. Szerencsére azért sokféle kaját megesznek, legfeljebb az egyik nap az egyik gyerek lelkesebben, míg a másik kevésbé boldogan, de azért megeszi. Erőltetni semmit nem erőltetek (pl. van olyan fiam, aki ekcémára hajlamos, így tehéntejet nem iszik), de azért próbálom megtartani az egészséges egyensúlyt. Mondjuk úgy, hogy másfél családnyi adagot főzök, ezért hogy ha másnap valakinek nemszeretem a vacsora, akkor tudjon enni az előző napi szeretem ételből. A következő nap meg más eszik “maradékot”, és így tovább. Illetve sok kész kaját teszek a fagyasztóba is egy fős kiszerelésekben, hogy ha valaki nem akarja a közöset enni, annak alternatíva legyen a fagyasztóból-vacsi.

9. “Azért veszem meg neki, mert látom, hogy úgy örül olyankor!”

Milyen sokszor hallom ezt felnőttektől. (És előszeretettel nagyszülőktől.) Azért vesz meg valami cukros nyavalyát, mert csillog a gyerek szeme. De szerintem ez nagyon önző viselkedés. Azért vesz a gyereknek valamit, hogy ő maga, a felnőtt kapjon érte jutalmat, a boldog gyerektekintetet. És sokszor még cinkos összekacsintás is van köztük. De ezzel borzasztó rossz szokások magját ülteti el a gyerekben. Szerintem ha valaki tényleg a gyerek jólétét tartja szem előtt, akkor a hálás és boldog gyerektekintetet nem nassik megvételével éri el, hanem mondjuk közösen eltöltött minőségi idővel. Arról nem is beszélve, hogy akár az olvasás szeretetét is el lehet ültetni a gyerekben, ha ez a közösen eltöltött idő arról szól, hogy az ölébe ültetve mesét olvasnak.

10. Vannak kiskapuk

Nem vagyok bigott, nem tiltok semmit kategorikusan. Igen, van, hogy gyorsétteremben eszünk, vagy cukros üdítőt kapnak a srácok. De hébe-hóba! Épp csak annyiszor, hogy érezzék, ez nem tiltott gyümölcs, amit majd az első adandó alkalommal ki kell próbálniuk és be kell pótolniuk, ha majd önjáróak lesznek. A hangsúly a rendszerességen van. Illetve pont hogy nem rendszeresen eszünk így. Mert ahogy egy kedves barátnőm mondja: az emberek nem karácsony és szilveszter között híznak el, hanem szilveszter és karácsony között.

Ha ezek után úgy érzed, nálad is akad még javítanivaló az étkezés területén, elsősorban ne érezz lelkiismeret-furdalást. Az sose vezet semmi jóra. Inkább annak örülj, hogy tudatosodott benned, hogy még időben észbe kaptál. Aztán változtass! Mert mindig van lehetőség a változásra. (Én is leszoktam a cukros teáról, meg se tudnám inni már cukorral és a kedvenc italom a víz.)

Minden nap lehet tiszta lappal kezdeni.

Bár igaz, nem fog sikerülni egyik napról a másikra átállítani a gyerekeket az egészséges étkezésre, de legyél türelmes! Az nem reális elvárás, hogy kitörő örömmel fogadja a család a megváltozott életrendet, de legyél kitartó, türelmes és állhatatos. Hosszútávon ők is látni és érezni fogják a változás pozitív eredményeit. És még valami: ne tekints erre az útra nyűgként, inkább egy izgalmas kihívásként, hogy milyen új recepteket találsz, hogyan tudod a régi kedvenc ételeket új, egészséges ruhába bújtatni, milyen sok felfedezni való vár még rád/rátok.

Hiszem, hogy a kulcs egy egészségesebben generációhoz az édesanyák kezében van.

A te kezedben is.

Írta: Hanula Erika