A nap folyamán rengeteg hatás éri a gyerekeket. Sokszor pedig annyi “semmittevős” idejük sincs, hogy feldolgozzák az őket ért ingereket. A napok, hetek folyamán pedig csak gyűlnek-gyűlnek a meg nem emésztett dolgok, ott kering a gyerekek lelkében, szívében, ami aztán egy nap, valami apróság hatására kipattan. Lehet, hogy agresszió formájában -önmaga vagy mások ellen-, lehet, hogy a viselkedése változik meg vagy egy(?) rossz álom lesz az a szelep, ahol kiengedi a felgyülemlett feszültséget.

Pedig ezt a stresszt (mert ez is az) nagyon könnyen le lehet vezetni. Mégpedig azzal, hogy tudatosan figyelünk rá, hogyan fejezzük be a napunkat. Az, hogy este a vacsi-fürcsi-fogmosás után milyen rituáléink vannak, hogy hogyan vezetjük le a napot nagyon sokat segíthet a feszültésgek feloldásában. És nem csak a nap lezárásaképpen fontos ez, hanem az éjszakára való ráhangolódásban is. Mivel az agy az éjszaka folyamán tovább foglalkozik az elalvás előtti utolsó gondolatokkal, nagyon fontos, hogy mik is ezek.

Emellett pedig az esti “program” kiváló lehetőséget nyújt arra is, hogy minőségi időt töltsünk a gyerekeinkkel. Tévé, internet és egyéb külső hatások nélkül kicsit elcsendesedjünk, egymásra figyeljünk, együtt legyünk. Nézzünk néhány példát, milyen keretek közt lehet ezt megvalósítani.

Esti mese

A legalapabb alap. Aki elég mesét hallgat gyerekkorában, annak a képzelőereje megerősödik, a személyisége egészséges irányba fejlődik, az a feszültségeit a mese erejével tudja oldani, az a későbbiek folyamán könnyebben fog tudni tanulni, stb. Az a helyzet, hogy a mese témájával okos emberek tucatnyi könyvet írtak már tele, úgyhogy én nem is szaporítanám a szót. De esti mese kell, hogy legyen. Sokáig.

Hangosmese 

Hátránya, hogy nem anya/apa ölébe kuckózva anya/apa hangján hallja a gyerek a mesét, előnye viszont, hogy mivel profi színészek mondják fel a könyveket, igazán jól játszanak a hangjukkal (valószínűleg jobban, mint anya/apa). A történeteket ugyanúgy a képzelőerejükkel vetítik ki a gyerekek, mint a normál mese esetében (nem úgy a képernyős meséknél!) Extra előny szülőknek: ha valami miatt nagyon nem érünk rá (mert pl. épp influenzával fekszünk, mint egy darab fa), be lehet kapcsolni a mesét, és a gyerekek az ágyába bekuckózva repülhetnek a képzelet birodalmába. Szerencsére most már elég sok hangos mese ingyenesen is hozzáférhető a neten mp3 formátumban.

Diamese

A diamesélésnek semmihez nem fogható hangulata van. A besötétített szoba, a vetítőgépen megpörkölődő por szaga, ahogy a filmet be kell fűzni és aztán a gyerekek tekerhetik a képkockákat. Az én fiaim imádják, a mai napig! Nem olcsó dolog egy diavetítő, pláne nem a filmek, de életre szóló élményt jelent a gyereknek! (A filmek pedig elég tartósak, ezért a régieket is lehet használni -az én gyerekkori filmjeimet is sokszor megnéztük már- illetve könyvtárakból is lehet kölcsönözni.)

Relaxáció 

Én nagyon szeretem a gyerekeim estéit valami egyszerű relaxációval befejezni. Itt találtok egy példát rá. Mese után, már csukott szemmel az ágyban ez a pár perc csodákra képes. Már csak azért is, mert így már kicsi gyerek korban bevezetjük őket a relaxáció, meditáció világába, amit majd a későbbiek folyamán (akár iskolai stressz, akár munkahelyi feszültségek oldására) hatékonyan tudnak alkalmazni. Pár perces időráfordítással valódi hosszú távú befektetés.

Stresszolás 

Van, hogy egy gondolat, egy probléma annyira foglalkoztatja a gyereket, hogy nem tud igazán a mesére figyelni, de még a relaxációra sem. Az a jó, ha ezt a zavaró gondolatot szavakba tudja önteni, akkor már könnyebben tudunk neki segíteni. Amikor az én gyerekeimmel történt ilyen, elmeséltem nekik, hogy gyerekként én anno azt csináltam, hogy gondolatban ástam egy lyukat a földbe, beletettem a zavaró gondolataimat, majd rálapátoltam a földet és jó nagyokat ugráltam rajta. (Érdekes, gyerekként ezt a módszert milyen ösztönösen használtam.) Ezután megbeszéltük, ők hogyan tudnak megszabadulni a saját gondjaiktól. Volt ott lufiba fújt és szélnek eresztett gond, problémák, amiket oroszlánok faltak föl, vagy amiket kis papírhajók szállítottak a tenger belsejébe.

Hálaadás

A mindennapi hálaadás szokásának bevezetése nagyon fontos lenne. Tudatosítanánk a gyerekeinkben (és magunkban is!), milyen jó dolgunk van, milyen sok mindenünk van és hogy tudjunk örülni azoknak a dolgoknak, amiket egyébként olyan természetesnek veszünk. Mi így vezettük be ezt a szokást. 

Ima

A hálaadás egy formája a közös esti ima is, amit ki-ki világnézete és felekezete szerint mond. A lényeg ugyanaz – tudatosítjuk és szavakba öntjük életünk örömeit, vágyait, céljait, stb.

Közös mesélés

Az esti mese egy formája az, amikor közösen mondunk mesét, amikor a gyerekek ugyanúgy szerves részei a történet alakulásának, mint mi. Az igaz, hogy a gyakorlat azt mutatja, ebben inkább felpörögnek, semmit lenyugszanak a gyerekek, de néhanapján igazán jó mulatság együtt mesélni. Esetleg lehet egy közös mesét mondani, majd egy relaxációval lecsendesíteni a felajzott kedélyeket.

Mi történt aznap?

A legkisebbekkel érdemes végigmesélni, mi minden történt velük aznap (erre a “módszerre” épülnek az Anna, Peti, Gergő könyvek, és hát szerintem mindannyian tapasztaljuk, mennyire imádják a kicsik). Nem csak azért jó ez, mert így felidéződnek a nap eseményei, szavakba lehet önteni azokat a dolgokat, amelyeket esetleg még nem tudna a gyerek önmagától kifejezni, de nagyon érdekes azt is megfigyelni, egyes eseményeket mennyire másként látnak a kicsi gyerekek és a felnőttek. Illetve, hogy sokszor vannak olyan történések, amelyeken a felnőttek minden további nélkül átsiklanak, a gyerekeknek viszont még fontosak. Jó visszajelzés ez a szülőknek!

Mi volt ma a legjobb?

A Mi történt aznap-nak egy verziója, ha mindenki elmondja, számára mi volt a legjobb az adott napon. Ez arra is kitűnő alkalmat nyújt a szülők számára, hogy látszólag természetes dolgokért megdicsérhessék a gyerekeket. Pl. ha aznap nem vesztek össze, ha nem kellett milliószor rájuk szólni, stb. Sokszor esünk ugyanis abba a hibába, hogy csak annak adunk hangot, ha valami nem tetszik nekünk a viselkedésükben, ha pedig csak úgy “vannak”, azt természetesnek vesszük. Pedig mindannyiunknak jól tud esni, ha néha megdicsérik az ilyen apróságokért is.

Extrém helyzetek

És persze mindannyian tudjuk, hogy vannak olyan esték, amikor a feje tetejére áll minden. Amikor kibukik valami, amiről nem is tudtuk, mennyire foglalkoztatja a gyereket (“Anya, ugye te sosem fogsz meghalni?!”) Nagyon fontos, hogy ilyenkor ott legyünk mellette, még akkor is, ha közben kismillió dolgunk lenne. Nincs az a dolog, ami fontosabb lenne az ilyen aggódó, megnyíló gyermeklélek megnyugtatásánál! Erről itt olvashattok egy szívhez szóló történetet.

Akárhogy is alakul az este, figyeljetek rá, hogy jó szájízzel aludjanak el a gyerekek. Hogy anya/apa kedves hangja, a bőre illata, a keze tapintása és a mesék, beszélgetések, imák által a lelke egy-egy darabja velük maradjon egész éjszaka. Ez a tapasztalás lesz majd az, ami egész életén át elkíséri és megvédi.

írta: Hanula Erika

illusztráció: Klimt Blan