Aktuális esti mesénk Beck Andrea Titokakadémia című sorozatának legújabb része. A könyv magában is nagyon jó, de most kifejezetten tetszik az, hogy minden fejezet végén a szereplők kiszólnak az olvasó gyerekekhez. Azt kérik tőlük, soroljanak föl pár dolgot, amiért aznap hálásak voltak és indokolják is meg, hogy miért. Pár napig az esti mesélés végén erről beszélgettünk, aztán már könyv nélkül is elkezdték sorolni a gyerekeim, miért voltak hálásak aznap!

Persze rögtön az jut az ember eszébe, hogy milyen jó, így a gyerekek megtanulják értékelni azt, amijük van, megtanulják megfogalmazni és szavakba önteni a hála érzését. És egyáltalán a hála, mint érzés az egyik legfontosabb és leginkább építő jellegű érzelem. (Azt mondják, ha valamilyen célt el akarsz érni, vizualizáld erősen és érezz hálát azért, hogy megkapod az élettől. Ez olyan erős érzelem, hogy ezáltal meg tudod magadnak teremteni az álmodat.) Igen, nagyon fontos, hogy a gyerekek tisztában legyenek azzal, hogy van miért hálásnak lenniük és fontos, hogy ezt meg is fogalmazzák.

Egészen addig, míg a gyakorlatban ki nem próbáltam ezt a hálaadási módszert én is így gondoltam. Jobban mondva “csak” ennyit gondoltam róla. Aztán más fontos dolgok is a felszínre bukkantak.

Például az, hogy mivel a gyerekek leginkább a szüleik által mutatott példákból tanulnak, az ilyen esti hálaadás nagyon jó alkalom arra, hogy magamról meséljek a gyerekeimnek. Arról, én mit tartok fontosnak, nekem milyen az értékrendszerem. Nem rátukmálva a gyerekre, hogy hogy kell, hogy ő érezzen, egyszerűen csak példát mutatok. Ez akkor fogalmazódott meg bennem, amikor az a mondat hagyta el a számat, hogy “Nagyon hálás vagyok azért, hogy szeretem a munkámat. Örömöt lelek benne, amivel foglalkozom, és ez nagyon jó érzés.” Ha ilyet hall egy 6-8 éves gyerek a számára legfontosabb személytől, milyen mélyen ivódik bele a tudatába, hogy dolgozni jó és élvezetes, a munka lehet olyan is, amitől jól érzi magát az ember?! Nem nyűg és teher, ahogy egyébként a világ sugallja… Egyszerűen “csak” meg kell találnia a számára megfelelő munkát.

Aztán az ilyen alkalom arra is lehetőséget biztosít, hogy pozitív visszajelzést adjak a gyerekemnek. “Hálás vagyok, hogy ennyire ügyesen és talpraesetten kezdted el az iskolát. Még csak egy hónapja jársz suliba, de olyan ügyesen veszed az akadályokat, mint a két évvel idősebb bátyád. Köszönöm.” Az a mosoly, jobban mondva a fülig érő vigyor a fiam arcán mindent elárult arról, mennyire sokat jelentett neki ez a két mondat.

Két mondat. Ennyi az egész. Pár egyszerű mondat a nap végén, hogy ezzel a gondolattal aludjon el. Nagyon fontos, hogy elalvás előtt milyen gondolatok futkároznak az agyunkban – alvás közben ezek a gondolat-energiák még sokáig dolgoznak az ember tudatalattijában.

“Hálás vagyok, hogy ilyen megbízható vagy.”

“Hálás vagyok, hogy figyelsz rám, nem kell sokszor elismételnem mindent.”

“Hálás vagyok, hogy kedvesen bánsz a testvére(i)ddel.”

Ezek mind-mind önbeteljesítő gondolatok. Az dolgozik a tudatalattiban, hogy anya megbízhatónak, figyelmesnek, kedvesnek tart, ezért ehhez a képhez próbál meg a személyiség igazodni. És így lesz a gyerek egyre inkább megbízható, figyelmes és kedves.

Anélkül, hogy egyetlen felszólítást is tettünk volna.

Egyszerű, de nagyon hatásos módszer. Próbáljátok ki ti is.

Hálás vagyok, hogy elolvastátok a cikket és hogy követitek a Csupa Szív Magazin írásait! (:

írta: Hanula Erika