Share

Kismillió gasztro blog van már a magyar piacon is, ami szerintem nagyon jó. Én legalábbis nagyon szeretem őket, imádom a sok ínycsiklandozó képet és érdekes ízkombinációt. És persze az sem árt, ha kitekintünk más konyhájába, vajon máshol miből, mit és hogyan főznek. Így bukkantam rá az Édes Pofa blogra is, ahol a sok érdekes, nem hagyományos recept mellett a blog írójának, Dórának a története is nagyon megfogott. Mindig is nagyon is nagyon inspirálónak találtam az olyan “tündérmeséket”, ahol valakinek az élete gyökeresen jobb irányba fordult miután az étkezését tudatossá tette.

Azért készítettem interjút Dórával, hogy egy kicsit ti is jobban betekintést nyerhessetek a kulisszák mögé, és hát azzal a nem titkolt céllal is, hogy keresgessetek a receptjei közül, próbáljatok ki néhányat és színesítsétek az otthoni főzési repertoárt.

Ismerkedjetek meg Dórával, a blogjával az Édes Pofával és az ő történetével:

.

Mesélj egy kicsit magadról, miért indítottad a blogot, mit jelent neked a főzés?

Újságíró vagyok, és ezen belül több mindent csináltam már a kreatív szövegírástól a főszerkesztésig. Az állandó kíváncsiságom miatt választottam ezt a szakmát, így legalább legálisan kérdezhetek anélkül, hogy az őrületbe kergetnék másokat.

A főzést akkor szerettem meg, amikor a legtöbbet dolgoztam, mert kikapcsolt, és egy önkifejezési formát jelent. Aztán az evéshez és ételekhez való viszonyom sokat változott abban az időben, amikor babát szerettünk volna, de csak nem akart összejönni. Kutatva az okokat és megoldásokat az akkori orvosomtól azt a tanácsot kaptam, hogy térjek át a glutén-, laktóz- és cukormentes étrendre. Mivel a családom több tagja is különböző okokból nagy életmódváltónak számít, már láttam, mindez milyen hatása tud lenni az egészségre. Érdekelni kezdett, beleástam magam, kísérleteztem, és azon kaptam magam, hogy a mentesség mellett hedonistább lettem, mint azelőtt.

Részben az életmódváltásnak, részben lelki munkának köszönhetően anya lehettem. Nem hiszem, hogy mindenkinek az válik be, amit én csinálok, így a gyerekeimnél sem szeretnék semmi olyan étrendet erőltetni, ami nincs a kedvükre, vagy életszerűtlen. A célom csak az, hogy mindabból, ami a mostani tudásunk szerint egészséges alapanyag, kapjanak minél többet, és megismerjék, megszeressék a zöldségeket, gyümölcsöket, minőségi húsokat, alternatív gabonákat, fűszereket, nyitottak legyenek az újdonságokra.

A blogot részben azért indítottam el, mert sok ismerősöm fordult hozzám kérdésekkel, amikor terhesek voltak, vagy már megszületett a gyerekük. És akkor is, ha a babájuknál valamilyen intoleranciát tapasztaltak, ezért hosszabb-rövidebb ideig kerülniük kellett valamilyen alapanyagot. Ez leggyakrabban a tojás, tej, gluténtartalmú gabonák voltak. Gondoltam, örömmel megosztanám, amit már kitapasztaltam. De nemcsak speciális étrenden élőknek szeretnék ötleteket adni, hanem minden kisgyerekes családnak, akiknek időből van a legkevesebb.

.

Sok (kis)gyerekes szülő azzal küzd, hogy válogatós a gyereke. Szerinted hogy lehet ezt a helyzetet jól kezelni?

Nagyon igazságtalannak tudom érezni én is, ha a kisfiam szimplán kidobálja a tányérjából a kajáját, amiért sokat dolgoztam. Alap tanácsként szokott elhangzani, hogy vond be a gyereket a piacozásba, az ételkészítésbe, ismertesd meg az alapanyagokkal, mert amihez személyes élménye kapcsolódik, nagyobb kedvvel fogja megenni. Ez jó módszer, és nagyjából 2 éves kor után működik, de hogyan vonjak be például egy 8 hónapost?

A hozzátáplálási időszakban jó, ha lazítva az “étel nem játék” alapelven hagyjuk maszatolni, pepecselni, ismerkedni az ízekkel, állagokkal.  Ez sokszor idegőrlő, több idővel, pazarlással és takarítanivalóval jár, a folttisztítót is megdolgozza napi szinten, de hiszek a hosszú távú hatásában. Később meg, amikor már meg tudjuk vele beszélni a dolgokat,  bevethetünk egy remek mondatot, amit a sógornőm gyakorlatából lestem el, és a fura hiedelmek és előítéletek ellen hat: “nem kell megenned, csak kóstold meg.”

A gyerekek hamar rájönnek, hogy az evés az a terület, amit így vagy úgy, de uralni tudnak és ezen keresztül hatni a családjukra. Ha a válogatósság már aggasztó, akkor érdemes a mélyére nézni. Mit szeretne ezzel tudatni a gyerek? Van úgy, hogy az egész egy szülő-gyerek feszültségnek, a testvér születésének szól, vagy olyan változásoknak, mint például az óvoda. Vagy simán a dackorszakbeli, határokat feszegető lázadás. Olyat is látok baráti körben, hogy egy gyerek számára a  válogatás egyfajta önkifejezési forma, saját helyének a keresése. És azt sem zárom ki,  hogy a válogatás mögött olyan ösztönös választások is állhatnak, amelyekben a gyerekek a szervezetüknek nem jó  ételeket utasítják el.

Mint a kamaszkorhoz, sok türelem és humor kell ehhez is, ezt sokszor mondogatom magamnak, ha a gyerekek próbára tesznek. Nagy a kísértés, de szerintem rossz minta, ha mi is manipulálni próbálunk, például a klasszikus mondatokkal: “csak egy kanállal a mama kedvéért.”

.

Ha étkezési tanácsot adhatnál kifejezetten kismamáknak vagy szoptató anyukáknak, mi lenne az?

Nagyon szeretem hallgatni, ki milyen furcsaságot kíván terhesen, és szoptatás mellett. Én a véres hurkára és savanyú káposztára kattantam terhesen, gondolom az ilyenkor jellemző vérszegénység miatt, később az egyik fő, univerzális tejszaporítóm a borscs leves volt, amiben szintén sok a vas. Annyira érdekes, és egyedi, kinek mire van szüksége, hogy általános érvényű tanácsot nem tudnék adni.  

.

Mi a véleményed a hozzátáplálási protokollról? Szerinted hogy jó elkezdeni a hozzátáplálást vagy te hogyan kezdtél bele a hozzátáplálásba?

Tetszik az almával indítós, klasszikus pürézős iskola, a bélflórát erősítő, alaplével kezdő modernebb változat, és az igény szerinti, falatkás hozzátáplálás, a BLW is. A kislányomnál a klasszikus módon kezdtük, gyümölccsel, zöldséggel, alaplevekkel, és figyelve az igényeit, kialakult a rá jellemző ételsor. Hol pürét evett, hol darabosat, hol a mi ételünk érdekelte, hol sajátot kívánt, a kóstolási vágyát tanítani lehetne, ezért nagyon hálás vagyok. Az öccse viszont az első pillanattól kezdve elutasította a pürét, a kanalat, csak darabosat volt hajlandó kóstolni, és azt is elég kacifántosan. Született BLW-s, úgyhogy a rutint nem tudtam ismételni, minden élmény újdonság volt nekem is. Jó találmány a hozzátáplálási táblázat, meg a szakmai ajánlások, de nálunk ezeket mindkét esetben felülírta az improvizáció látva, hogy épp mire van igénye a gyerekeknek.

.

Hol csúsznak el a szülők, hogy a gyerekeik négy-ötéves korra édesség-, nasi és finomítottkajafüggők lesznek?

Alapvetően ódzkodom attól, hogy a szülőket hibáztassuk. Részben az időhiány tehető ezért felelőssé. Amikor az anyák visszamennek dolgozni, akkor még nehezebb megoldani, hogy minél több időt tölthessenek a gyerekükkel, és közben odarittyentsék neki a kedvenc diós mazsolás kuglófjukat csupa kedveskedésből.  Normális, ha az együtt töltött idő felértékelődik az órákig tartó sütögetéssel szemben.

Én imádtam gyerekkoromban a téli fagyit, a négercsókot és minden ipari édességet, de közben nagyobb rangja volt a nagymamám almás pitéjének. Amikor már elfogyott, még mindig jártam be a kamrába, hogy szagolgassam az ott maradt illatát.  Sok  gyerek fejében a finomított kaja könnyen megfér a házi koszt mellett, és szülőként annyit tehetünk az előbbi kiszorításáért, hogy megpróbálunk annál finomabbat készíteni. Az édesség evésre amúgy azért is érdemes figyelni, mert részben lelki tevékenység, a biztonság iránti vágyról, a gondoskodás iránti szükségletről is szól.

.

Szerinted mi a legnehezebb a gyerekek táplálásával kapcsolatban?

Alapvetően nehéz műfaj. Amikor babakorban még külön készülnek az ételei, akkor előre kitalálni három-négy kaját egy napra, bevásárolni, megfőzni, rábírni, hogy megegye, majd eltakarítani a romjait, maradékot tárolni, újrahasznosítani sok idő és energia. Ha nagyobb gyerekek is vannak, akkor még több igényt kell figyelembe venni, és a családéval egyeztetni, ügyelve a személyes rigolyákra.

.

Hogyan lehet kompenzálni az óvodai, iskolai menzakaját? Volt egy ismerősöm, aki nagyon a reformétkezés híve volt, nyilván a lányát is így nevelte, aki aztán mikor intézménybe került semmit de semmit nem volt hajlandó ott megenni. Nyilván más volt az ízvilág neki. Ezt hogyan lehet kiküszöbölni?

Ezen sokat gondolkoztam még azelőtt, hogy a kislányom elkezdte volna az óvodát. A kiindulópontom az volt, hogy ha már három évig sikerül úgy táplálnom, amit helyesnek gondolok, akkor már sokat tettem az egészsége érdekében. Bevallom, én szerettem az ovikaját, a lisztes főzelékek könnyebben etették magukat, mint anyukám kíméletes, csupa zöldség főzelékjei, úgyhogy azt gondoltam, nem fogom savazni a benti kosztot.

Aztán úgy alakult, hogy a kislányom alternatív oviban kezdett, ahol az óvónők főznek az amerikai konyhás csoportszobában. Giccsesen hangzik, de ők csodálatosak, tele vannak szeretettel, ezért a főztjük olyan személyes lehet a gyerekek számára, mintha a nagynénjük csinálta volna. A kislányom jóval több tésztát és kenyeret eszik bent, mint itthon, és egyszer volt, hogy a farsangról úgy jött haza, hogy annyira teleette magát fánkkal, hogy még másnap reggel sem volt éhes. Nem repestem, de igazából semmi baj ezzel.

Az óvoda még annyi változást azért hozott az étkezési szokásaiban, hogy majmolva az ovistársak hóbortjait, ő is válogatósabb lett. De azt mondta a férjem, hogy ne kommentáljuk, ne tulajdonítsunk neki jelentőséget, és valóban van, hogy emiatt elfelejti, hogy múlt héten éppen utálta a sárgarépát.

.

Rohanós reggelekre gondolva, milyen alternatívát tudsz ajánlani a müzli-tej páros kiváltására?

Azt hiszem, a legnehezebb a reggeli. Ha sietni kell, akkor mindig a könnyebb ellenállás felé kell menni, mert ha épp akkor akarjuk megszerettetni vele a sült karfiolt, csak nyammogás, unszolás, veszekedés, és késés lesz belőle. Nálunk az egyszerű zöldséges rántották, zöldséges lepények, palacsinták váltak be, illetve a csicseriborsólisztes omlettszerű tálak, mert azokban benne van, amit bele szeretnék csempészni, és  formátum vonzóereje is, amit pedig a gyerek szeret.

.

Tudsz néhány igazán kedvelt vagy kedvcsináló ételt ajánlani, amit a gyerekek is szeretnek?

Van néhány vesszőparipám. Az egyik például az, hogy együnk gyakrabban hazai  halat. Bár mondjuk pont a héten ájultam majdnem a halas pultra, látva, hogy a szürkeharcsa filé 5500 forint. Nálunk nagy sláger a halcurry. Többféle halból készíthető, a szószba bele lehet rejteni mindenféle zöldségeket. A körete, a kölespogácsa is percek alatt elfogy. Ha már a köretekről szó esett, a mandarinos lencsesaláta is nagyon megy.

Egyszerűen elkészíthető és vitamindús reggeli a diós brokkolipite avokádókrémmel.  A brokkoli beépített kötőanyag a tésztában, úgyhogy nem feltűnősködik, ha valamelyik gyerek nem szeretné. És egy édességet is említenék, ami nagyon egyszerű uzsonna, bírja a szállítást, és párszor megmentett már rettenetes, éhhalál közeli állapotot a játszótéren: a fügés banánkenyér.

 

Share

Comments

comments