Az egyik kedvenc magyar blogomon, a Mind the Map-en olvastam egy írást arról, hogy utazások alkalmával mennyire sok, csupán a turistáknak szóló látványossággal találkozik az ember. Mennyire nem valódiak a népviseletbe öltöztetett, helyi tradíciókat bemutató, egyébként meg civilben ugyanúgy farmerben, pólóban járó, mobiltelefonokon pötyögő emberek. Mennyire sok a kirakat-valóság. Szó mi szó, sokkal látványosabbak az ilyen bemutatók, mintha a valódi, helyi emberek életébe nyerhetnénk bepillantást. Csakhogy a megrendezett életképek nem igazak. (Nagyon jó az egész cikk, itt tudjátok elolvasni.)

Azon gondolkodtam, mennyire igaz ez az életünk sok-sok területére. Gyönyörű, tökéletes, szinte már giccses képeket látunk otthonokról, terített asztalokról, kertekről, kockahasú anyákról és az ő tökéletesen felöltöztetett és kifogástalanul viselkedő gyerekeikről. Mi meg folyton ezekhez a hazug illúziókhoz akarunk hasonlítani, miközben eszünkbe sem jut, hogy mindezek ugyanúgy beállított mozzanatok a fotó (és tegyük hozzá az eladások) kedvéért, mint a turista látványosságok.

A reggeli kávéját boldogan és nyugodtan kortyoló anya, aki madárcsicsergést hallgatva nézi, hogyan reggelizik valami szuper-egészségeset a gyereke. Egy nagy frászt! A valóság az, hogy az anyák reggel adrenalin fröccsel működnek, mire az összes gyerek összes zokniját, sapkáját, tornazsákját, úszófelszerelését, uzsonnáját, kulacsát (a sor igény szerint folytatható) összeszedik, és vééééégre elindulnak az iskolába/óvodába/bölcsibe. Egy igazi anya ilyenkor csapzott és sokszor ideges, míg a kirakat anya tökéletes sminkkel és végtelen nyugalommal mosolyog a csemetéire.

Nem mondom, hogy ez utóbbi elítélendő. Sőt, milyen jó lenne ezt az állapotot elérni! (Nekem még nem sikerült.) Csak azt mondom, hogy ha az első példában felismerni véled önmagad, ne legyen lelkiismeret-furdalásod, hogy te nem vagy olyan, amit a média rád akar erőltetni. Te “csak” igazi anya vagy.

Vagy vegyünk egy másik példát, a karácsonyt. Rengeteg képet, újságot, videót, filmet látunk magunk körül, aminek ha meg akarnánk felelni, álomszépen feldíszített, plafonig érő karácsonyfánk lenne, a gyerekek vasalt ingben, fegyelmezetten és csillogó szemekkel énekelnék a Mennyből az angyalt, az asztal gyönyörű szépen lenne feldíszítve, csillogó poharak, kecses gyertyák és tökéletes karácsonyi menü pompázna rajta. (Lásd a képet a cikk elején.)

Komolyan mondom, amikor karácsonyi főzős magazinokat nézegetek, mindig elhatározom, hogy most, na most, idén nekünk is ilyen szép lesz itthon minden. Aztán tudatosan lerángatom magam a földre, hogy azokat a meseszép képeket stylistok és fotósok állították be, annyi időt szánva a munkára, amennyi alatt én egy komplett ebédet megfőzök. Ja, és nem sertepertél körülöttük négy kisgyerek. Szóval tényleg álomszépek ezek a karácsonyi menüs képek, csakhogy nem életszerű a tökéletes másolatuk elkészítése egy átlagos gyerekes családban, ahol egy vagy két szülő csinál mindent az ünnepek alatt. (Fadíszítés, takarítás, bevásárlás, ajándékcsomagolás, stb.) Igazából ezeknek a képeknek nem is az a céljuk, hogy ugyanilyen gyönyörűséget alkossunk otthon, hanem hogy eladják velük az újságot. Arra pedig tökéletesek. Csak nem szabad összekeverni a szezont a fazonnal: a szép képekben gyönyörködni lehet, az igazi karácsonyi menü elkészítésekor pedig arra vigyázni, hogy egy gyerek se húzza magára a forró halászlevet és hogy a készülődés ne arról szóljon, hogy egy vagy két szülő egész nap a konyhában serénykedik.

Szóval ne érezd magad rosszul, ha idén csak nyolcvan centis vagy épp ferde a karácsonyfa, ha nem összeillőek a díszek, ha a gyerekek egész nap pizsamában akarnak lenni (mint nálunk), ha a meghitt éneklés közben is egymást piszkálják vagy ha nem sokfogásos az ünnepi étel. Nem lesz tökéletes a vizuális hatás. De legalább igazi lesz a karácsony. 

Nem kirakat-pillanatokat kell teremteni, amiket lefotózva és kitéve az instagram-ra vagy a facebook-ra el lehet dicsekedni másoknak azzal, milyen szép is otthon a karácsony. Nem. Igazi pillanatokat érdemes teremteni. Amikor jó együtt lenni, amikor nincs sietség, és amikor nem hasonlítgatjuk magunkat másokhoz. Az igazi karácsonyi ünneplésbe belefér az is, ha a gyerek leeszi a ruháját, vagy ha az ajándékok kibontása után úgy néz ki a nappali, mint egy csatatér.

Ne az illúzióknak akarjatok megfelelni! Nincs tökéletes karácsony. Ahogy tökéletes anya sem. De igazi anya van: TE vagy az. És pont így igazi karácsony is van, amit jó szándékkal, az éppen a tarsolyodban lévő idő és energia felhasználásával teremtesz meg. 

Mindig az igazit keresd!

A karácsonyban, az emberekben, a munkában, az utazásban, a gyerekeidben, a külsődben, mindenhol.

Az igazi sosem tökéletes. Cserébe viszont valódi és őszinte. 

A gyerekedtől sem azt várod el, hogy tökéletes legyen, hanem azt, hogy önmaga legyen – a maga hibáival együtt.

Magadtól se várj el többet!

Boldog igazi karácsonyt kívánok nektek!

Ráadásként pedig nézzétek, hallgassátok Boggie dalát -szerintem értitek miért 🙂

 

Comments

comments