Azt hiszem, abban mindannyian egyetérthetünk, hogy anyaként nagyon nehéz összeegyeztetni azt, hogy a család is mindent megkapjon de közben a nő is tudjon foglalkozni saját magával. Az persze már sosem lesz, hogy annyi ideje, energiája lesz a dolgaira, mint a gyerek(ek) születése előtt, de nyilván nem is szabad teljesen lemondani róluk, és mindent feláldozni a család oltárán.
Ami nekem személy szerint nagyon hiányzik az időszámítás előtti időből (lásd a gyerekek megszületése előtti időből), az a sport. A mozgás mindig is része volt az életemnek -valószínűleg azért, mert nyughatatlan vagyok és képtelen vagyok sokáig megülni a fenekemen-, úgyhogy valamit hobbi szinten mindig is sportoltam. No, ezt a gyerekek mellett korántsem egyszerű véghezvinni. Mert
1. nincs napi szintű segítségem, hogy rábíznám addig őket, míg én sportolok,
2. a férjem sokat dolgozik, ráadásul a munkája jellegéből kifolyóan elég rendszertelen az időbeosztása,
3. négy gyereket nem viszek el gyerekmegőrzős fitnesz terembe, mert a gatyámat is ráfizetném, pláne, közös szabad időpontot sem találnánk,
4. a játszótéren a gyerekek utáni rohangálás nem az a sport, amire vágyom,
5. ha közös biciklizésre, túrázásra indulunk, az ahhoz való összekészülődés cirka 1-2 óra, amit pici babás napirend mellett hát nem egyszerű összehozni.
És még sorolhatnám. Na, eddig tartott a panaszkodás, vagy hogy egy kicsit szebben fogalmazzak, a helyzet felvázolása, amivel azt hiszem sokan tudtok azonosulni. De mivel a morgolódásból sosem lesz megoldás, nézzünk inkább, mit lehet tenni. Vagyis, azt mondom el, én mit tettem.
Véletlenül (?) rábukkantam az njoylife oldalára, amit két tüneményes ember Panni és Marci csinál (főleg jógával foglalkoznak, de sok egyéb, az egészséges életmódhoz kapcsolódó írás is van az oldalukon). Ahogy az oldalukat olvasgattam az volt az érzésem, hogy pont az olyan embereknek próbálnak segíteni, akik valami miatt elakadtak a mozgásban. Lehet, hogy tévedek, mindenesetre én úgy éreztem, engem nagyon megszólítottak. Mivel éppen egy 20 napos kihívást írtak ki, gondoltam, csatlakozom. Mert bár szoktam itthon jógázni, de nagyon ad hoc jelleggel, ahogy épp a gyerekek mellett jut időm rá. Most viszont próbáltam nagyon szorgosan csinálni a feladatokat minden nap. Persze nem sikerült maradéktalanul, de azért nagyon törekedtem rá.
Mikor a nagy gyerekek suliban, oviban vannak, és csak Mátéval vagyok itthon, akkor kiterítem a jógamatracomat a gyerekszobában és nekiállok mozogni. Máté meg pakolni. Kirámolja a szekrényeket, a fiókokat, a pelenkázót, a játékokat. De tudjátok mit? Nem zavart. Tudtam, hogy tíz per alatt elpakolok utána, de addig is magammal foglalkozhatok, átmozgathatom a testemet. És isteni volt!
Volt egy olyan flow élményem, hogy minden egyes előrehajlásnál éreztem, mélyebbre tudok hajolni, nyúlnak az izmaim, kimelegedek, beindul a vérkeringésem, mélyebbre tudom szívni a levegőt és tágul a tüdőm. Az ablak nyitva volt, szívtam be a friss tavaszi levegőt és közben láttam, hogy húzza le Máté az összehajtogatott ruhákat és nem érdekelt. El tudtam engedni, hogy rászóljak, hogy kontrolláljam. El tudtam engedni magamat. Nagyon jó érzés volt.
A jógaszőnyegem és környéke jógázás után (a szoba többi része még durvább, de ennyit fogott be a gépem objektíve)
Sokat segít, hogy Panni és Marci végig “fogja a kezemet”. Napi szintem írnak a kihíváshoz valamit: megerősítést, biztatást, konkrét instrukciókat, hogy egy-egy mozdulatot hogyan csináljunk, töltenek föl képeket, írnak a “sorstársainkról”, stb. Nekem ők nagy segítség abban, amiben úgy érzem, egyedül kevés lennék. Ez olyan jó élmény volt nekem, hogy ezentúl még nyitottabb szemmel fogok járni, hogyan tudnék még lehetőséget teremteni magamnak a mozgásra. Merthogy az a helyzet, hogy öregkoromra én nem a reumatológiára akarok járni, hanem teljes, fájdalommentes életet akarok élni, aminek pedig most kell leraknom az alapjait.
Szerintem fontos, hogy mindenki megtalálja az ilyen segítőket. Hogy tudjon mozogni, sportolni még akkor is, ha kismillió dolga van. Mert muszáj valahogy a saját energiakészleteinket is feltölteni, hogy adni tudjunk a családnak. Minden élethelyzet más, minden ember más, de megoldást mindig lehet találni arra, hogy jól átmozgasd magad.
írta: Hanula Erika
illusztráció a cikk elején: Monica Lee
