Milyen érdekes, azt már régóta tudjuk, hogy a sportban mennyire fontos a regenerálódás, a szervezet pihentetése. Szakemberek nagyon pontos kísérleteket végeztek és rájöttek, hogy a maximális teljesítmény érdekében a pihenéses időszakok beiktatása elengedhetetlen.

Ugyanezt a nyugati cégkultúrával rendelkező magas beosztású vezetők is felismerték, és sok cégnél az időszakos regenerálódásos pihenő (retreat) szerves része a munkának, hiszen tudják, hogy sokkal jobb minőségű munka kerül ki egy pihent és feltöltődött, mint egy lestrapált ember kezei közül. Sajnos a pénzhiány, a létszámstop, a sürgető határidők, stb. miatt ez sok helyen nem elképzelhető folyamat, de én igenis tudok olyan cégekről, ahol ez bevett szokás. És nem mellesleg a tényen nem változtat: pihenten produktívabb az ember.

Még a vallási tanításokban is szerepel, hogy heti egy napot ne dolgozzon az ember, gyűjtsön erőt, foglalkozzon saját magával, a lelki életével.

Ha ezek ilyen egyértelmű dolgok, akkor miért van az, hogy anyaként non-stop dolgozik az ember, és nem enged pihenőt magának? Miért érez lelkiismeret furdalást, ha a temérdek teendő közepette megáll egy kicsit, és ahelyett, hogy a következő elvégzendő feladat után nyúlna, leülne egy kicsit töltekezni?

Anyaként mindig csak adunk: törődést, szeretetet, odafigyelést, vigaszt, támaszt – de az adományozó kehely nem feneketlen.

Bizony azt föl is kell tölteni újra és újra, hogy ne a saját testünkből-lelkünkből faragjunk ki egy-egy darabot, hogy adhassunk. Igen, azt gondolom, sok nő erején felül csak ad és ad, de nem tölt vissza semmit, ami bizony nem maradhat büntetlenül. Elnyűtt, fáradt, feszült lesz, jönnek a kisebb, majd egyre nagyobb testi bajok. (És az örök kérdés: Miért pont velem történik?!) Már nem az a vidám, derűs nő, aki valaha volt, hanem egyre nyomottabb, görnyedtebb. A bőre, haja és főleg a szeme már nem csillog úgy, mint régen. Persze ezt nagyon nehéz észrevenni, hiszen nem egyik napról a másikra történik a változás, hanem minden nappal egy tyúklépésnyit, de ha összehasonlítod magad a tíz évvel ezelőtti éneddel, bizony nagy lehet a kontraszt. És mindez azért, mert nem pihensz annyit, amennyit a tested, lelked, szellemed, amennyit te magad megérdemelnél.

De ne keseredj el, van megoldás, mert bármikor lehet változtatni rajta! Bármikor. Ha most szembesülsz vele, hogy az elmúlt X időben nem törődtél magaddal méltó módon, hát kezd el most! Figyelj magadra tudatosan!

Ne engedd, hogy a neveltetésed, a reklámok, a társadalmi elvárások, a szüleid, a férjed vagy bármi más megakadályozzon abban, hogy elegendő figyelmet fordíts önmagadra! Egy pihent anyánál jobb akkumulátor nem létezik a családban. 

Szóval félre a lelkiismeret furdalással és jelölj ki magadnak rendszeres én-időt! Ilyenkor csak magadra figyelj, azt csináld, ami neked jó, amitől te több, pihentebb, energikusabb leszel. Menj el meditálni, jógázni, táncolni, úszni, sétálni egyet a Duna parton, festőiskolába, kirakatokat nézegetni, koncertre, moziba, színházba, biciklizni, olvasni, kávézni, barátnőzni, bármit, bármit, ami neked jó. Ilyenkor tilos aggodalmaskodni a gyerek miatt, aki egyébként baromira élvezi, hogy arra a pár órára társaságban van a bölcsiben/gyerekmegőrzőben/nagyival/babysitterrel, és még jobban fogja élvezni, hogy egy kisimult arcú, lelkű és idegrendszerű anyát fog visszakapni. Tilos aggódni a háztartás miatt – a vasalatlan, mosatlan, takarítatlan úgyis megvár és nem fog szemrehányást tenni a pár napos csúszás miatt. És a férjed miatt sem szabad aggódnod – megoldja a gyerekek körül a teendőket (még jót is tesz nekik egy kis minőségi együtt töltött idő) és boldogan fogadja majd a feltöltődött, kisimult életepárját. Egy ilyen nővel lehet kacérkodni, neki lehet bókolni, míg egy lestrapált asszony a háznál nem a legvonzóbb jelenség.

Tudom, hogy nehéz megoldani a temérdek teendő, munka és miegymás között, de muszáj lenne időt találni magadra, mert az élet nem a születés és a halál közti nagy rohanásról, a teendős lista kipipálásáról kellene, hogy szóljon.

Én a jelenlegi élethelyzetemben (itthon a kisbabával) a hétfőket jelöltem ki magamnak feltöltődő napnak. Amikor kipihenem a hétvége fáradalmait (imádok a gyerekeimmel lenni, de bizony csontig tudják rágni az ember bőrét két nap alatt), amikor leülök egy könyvvel a kezemben, amikor zenét hallgatok csak a zene kedvéért, amikor nagyokat sétálok a babakocsit tolva és végre megszakítás nélkül tudok eltölteni egy kis időt a gondolatim közt.

De volt már olyan élethelyzet is, amikor egy-egy kijelölt estén jógázni jártam és imádtam. Az a lényeg, hogy a saját élethelyzetedet megvizsgálva találj időt és lehetőséget, hogy töltekezz. A saját és a családod érdekében ez az egyik legjobb dolog, amit tehetsz! 

írta: Hanula Erika