Ismeritek azt a bemutató videót, amit a repülőgépeken a felszállás előtt játszanak le arról, mi a teendő vészhelyzetben? Azt mutatják be, hogy ilyenkor milyen fontos, hogy először a szülő magára tegye az oxigénmaszkot, ezzel stabilizálva a saját állapotát, hogy aztán hatékonyan tudjon segíteni a gyerekének. Ha előbb a gyerekre tenné a maszkot, egy idő után önmagának nem lenne elegendő oxigénje, így sem magán sem a gyereken nem tudna segíteni.

Ez egy nagyon fontos üzenet, amit átvitt értelemben is lehet értelmezni, aztán pedig a mindennapi életben is használni. Bár amilyen célravezető a módszer, olyan kemény is, mert ehhez nagyon őszinte önkritikát kell gyakorolni. De az eredményt tekintve biztosan megéri!

Hogy mire is gondolok pontosan?

Ha szülőként úgy érzem, hogy már nem bírom elviselni a gyerekeim hisztisségét, nyűgösségét, érdemes megvizsgálnom, vajon nem én vagyok-e bármi okból hisztis, nyűgös. Ha meg tudom oldani a saját problémámat és meg tudok nyugodni (azaz ha először én tudok megfelelő oxigénhez jutni), akkor hatékonyan, nyugodt lelkiállapotban tudok segíteni a gyerekemnek is (azaz őt is megfelelő oxigénnel ellátni).

Ha úgy érzem, nem elég összeszedett a gyerek, ha nem tud jól koncentrálni a feladatára, érdemes megvizsgálnom, vajon nem áll-e fent ugyanez a helyzet nálam is. Ha nem is pontosan ugyanaz a jelenség (azaz úgy érzem, én jól tudok koncentrálni), a gyerek akkor is valamit a tudtomra akar hozni a saját viselkedésével. Valamit, amit az én lelkiállapotommal kapcsolatban érez a kis érzékeny csápjai segítségével. Ha ezt be tudom ismerni, ha el tudom fogadni és tudok is rajta változtatni, akkor már hatékonyan lehet a gyerek problémájával is foglalkozni.

És ami igazán csodálatos a dologban, sok szülő mesélte el nekem saját tapasztalatát, miszerint ahogy rendeződött a saját lelki nyugalma, a gyerekkel már semmit nem kellett csinálni, egyszerűen megjavult a helyzet “magától”. 

Ez az analógia rengeteg helyzetre igaz: ha úgy tűnik ok nélkül agresszív a gyerek, ha teljesítménykényszere van, ha túl nagy megfelelési vágy munkálkodik benne, ha rosszalkodik az iskolában-óvodában, ha nyugtalanul alszik, ha állandóan fáj a hasa vagy a feje, ha bepisil éjszaka és a sor még sokáig folytatható.

A rossz hír az, hogy ezeket a köröket (mármint a felismerést, az önkritikát és a változtatást) senki nem tudja megizzadni helyettem.

A jó hír viszont az, hogy egyrészt ezeket a beismeréseket, amiket néha igencsak röstellek, nem kell senkinek sem az orrára kötnöm, másrészt nem csak a gyerek lelki egyensúlya billen vissza a helyére, de én magam is nagyot lépek előre a személyiségfejlődés útján!

Ne feledd az oxigénmaszkot: előbb a saját helyzetedet stabilizáld, akkor tudsz igazán hatékony segítséget nyújtani a gyerekednek is!

írta: Hanula Erika