42da79deceab0393f53d1562fc20d07dTegnap egy kedves ismerőssel futottam össze az utcán, akivel pár percet beszélgettünk. Nem panaszkodott, csak mesélte, hogy milyen nehéz korszakát éli most az életének. Ahogy néztem a csinos, kedves arcát az jutott eszembe, milyen sokan lehetnek hasonló helyzetben, pedig nem is gondolnánk róluk. Mert a külső néha nagyon csalóka, a mosolygós arc, a rendezett külső mögött lehet, hogy óriási érzelmi viharok tombolnak. Csak nem mutatjuk ki, mert olyan a társadalmunk, a neveltetésünk, hogy csak a jót mutassuk kifelé. Hogy köszönöm, jól vagyok.

Pedig nem mindig. Mert vannak olyan helyzetek, amikor fenekestül fordul fel az élet. Amikor egy munkahelyi, családi, egészségügyi krízis mindent felülír, amit addig biztosnak és stabilnak hittél. Amikor nagyon nehéz. Pokolian nehéz és fájdalmas. És irigykedve figyeled az utcán siető embereket és nem érted, hogy lehet, hogy az ő életük normál kerékvágásban folyik, míg neked minden imbolyog és bizonytalan!? Hogy lehet, hogy emberek az időjárásra meg a drága tanszerekre panaszkodnak, miközben te azért rimánkodsz, hogy jó legyen a következő leleted vagy hogy sikerüljön megoldanod, hogy ebben a hónapban se lakoltassanak ki?! Hát hogy lehet, hogy nem látják az emberek, milyen jó dolguk is van?!

Van olyan, hogy úgy érzi az ember, összecsapnak a feje fölött a hullámok. Hogy nem tudja elképzelni, ebből a gödörből hogyan fog kimászni.

És igen, van olyan, amikor az ember úgy érzi az imádott-szeretett gyereke is inkább nyűg, mint megnyugvás. Csak hát ez a gondolat meg olyan szentségtörőnek tűnik, ami persze rögtön lelkiismeret-furdalást okoz az ember lányának. Pedig néha örülsz, ha arra van erőd, hogy életben tartsd magad, megfelelj a munkahelyeden, ne temessen be a háztartás és akkor még vegyél erőt magadon, hogy szépen-kedvesen-türelmesen játsszál a gyerekkel vagy békítsd ki az épp összeveszett testvéreket?!

Néha olyan jó lenne elbújni valahova…

Ilyenkor úgy szeretném megsimogatni a meggyötört lelkedet.

Olyan szívesen elmondanám, hogy ne érezd magad egyedül, mert valószínűleg mindannyian éreztünk már többé-kevésbé így, mint most te. Csak mi sem mutattuk ki. Mert nem szokás.

Elmondanám, hogy hidd el, jobb lesz. Biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb jobb lesz, mert a Teremtő/a Természet/ a Lélek, vagy akárhogy is nevezed pont annyi erőt adott neked, hogy el tudd viselni a terheket. Igen, van hozzá elég erőd, még ha néha kétségbe is vonod ezt.

Elmondanám, hogy fontos szembenézni az érzelmekkel és ki is kell mondani őket. Elfogadni, hogy most nagyon nehéz és szenvedsz. Ha nem próbálod szőnyeg alá söpörni, hanem megéled az érzelmeket, akkor mint egy seb, ki tud tisztulni és a sejtek újra tudnak épülni. Ehhez jó, ha van valaki (a férjed, társad, barátnőd, egy szülőd, stb.), akivel őszintén beszélhetsz. Akinek elmondhatod, mi nyomja a szíved, aki meghallgat és nem ítélkezik fölötted. Akinél lerakhatod a súlyokat.

Elmondanám, hogy tettek nélkül nincs megoldás. Nem elég panaszkodni, sírni, sajnáltatni magadat, hanem lépéseket kell tenned. Még ha kínkeserves fájdalommal is jár a változás, cselekedni kell. Végy egy nagy levegőt és indulj el az úton. Tartsd szem előtt a célt, de mindig csak az előtted lévő következő feladatra koncentrálj.

Elmondanám, hogy nem fog egyik napról a másikra megoldódni a problémád, de van hozzá erőd és türelmed, hogy kivárd, míg elérsz odáig. Végig tudod csinálni. Van hozzá erőd, mert ezt hoztad magaddal a puttonyodban, amikor megszülettél.

Elmondanám, hogy nem érdemes másokat, a világot, a helyzetet hibáztatni mert ezzel nem teszel jót senkinek. Elsősorban magadnak nem. De annak sincs értelme, hogy örök lelkiismeret-furdalást érezz valamiért, amit tettél. A múlton nem tudsz változtatni, a de a jövőn még igen!

Elmondanám, hogy senki más nem fogja megoldani helyetted a problémádat, csakis te magad lehetsz érte a felelős. Ezt nagyon nehéz elfogadni (legalábbis nekem anno ez volt az egyik legnehezebb), de pont ezért te leszel erősebb, magabiztosabb és bölcsebb, ha ennek egyszer vége lesz. Olyan ez, mint egy sportoló esete, aki mögött igaz, hogy egy teljes csapat áll és segíti az útján, de az izmot csak ő maga tudja felépíteni magának, senki más. De el sem veheti tőle senki…

Elmondanám, hogy minden nehézség, amit megélsz egy jel. Útmutatás arra, vajon jó úton jársz-e. Önismeret és őszinteség nélkül nagyon nehéz eredményeket elérni. Minden betegség vagy baleset, kudarc vagy katasztrófa fontos jelentéssel bír az életutadon. Figyelj ezekre a jelekre és változtass! Ne kelljen még egy (nagyobb) pofont kapnod az élettől!

Elmondanám, hogy tudom, ilyen esetben nagyon nehéz a külvilágnak megfelelni. Mindenki jön a jó tanácsaival, de hát könyörgöm, honnan is tudnák, mit élsz te meg?!? A legbiztosabb tanács a saját belső hangod! Bízz benne! Még akkor is, ha ellentmond minden józan érvelésnek, még akkor is, ha emiatt az árral szemben kell úsznod. Te ismered a legjobban magadat, te tudod a legjobban, mit kell tenned. Ne feledd, minden válasz ott van benned!

Elmondanám, hogy nem kell lelkiismeret-furdalást érezned a gyereked miatt. Hisztisebb, nyűgösebb, mint szokott? Komolyabb a tünet? Bepisil éjszaka, tikkel? Ez mind annak a jele, hogy olyan szoros a kapcsolatotok, hogy szavak nélkül is leveszi az érzelmeidet. Ha semmilyen hatással nem lenne rá a te krízishelyzeted, az lenne a természetellenes. Ne válaszd a könnyebb utat, hogy őt viszed szakemberhez, pszichológushoz, hanem magadat vedd górcső alá! Ha te magad újra megtalálod a harmóniát, ha újra visszatalálsz a valódi önmagadhoz, ő is rendbe fog jönni – szinte automatikusan.

Elmondanám, hogy azáltal, hogy a gyereked veled van a nehéz időszakokban, példát mutathatsz neki, hogyan küzdjön meg majd ő maga is a nehézségekkel. Az élet nem rózsaszín felhő, bizony a gyerekednek is lesz problémája bőven. De ott lesz benne mélyen beivódva, hogy kitartóan, szívósan, nem másokat hibáztatva és a reményt soha fel nem adva küzdött az anyja – hát ő is ugyanígy fog tenni.

Olyan szívesen elmondnám neked, hogy nem vagy egyedül. Itt vagyunk mi, a lélektársaid, akik hasonló cipőben járunk, csak az úton vagy előtted vagy mögötted járunk. Hogy szeretünk és támogatunk téged.

Meg tudod csinálni.

Van hozzá elég erőd.

És ha egyszer kijössz a gödörből nagyon büszkék leszünk rád. Ahogy te is lehetsz magadra.

 

írta: Hanula Erika

 illusztráció: Lindy Longhurst