Az iskola (és az egész körülöttünk lévő világ) arra tanít minket, hogy álljunk be a sorba. Legyünk olyanok, mint mindenki más. Fogadjuk el a tényeket, ne kérdőjelezzünk meg semmit, feleljünk meg az elvárásoknak. Tegyük azt, amit mondanak nekünk. Engedelmeskedjünk és viselkedjünk szépen. Legyünk tökéletesek.

Legyünk tökéletes kockák.

Pedig, mi mindannyian tökéletes, egyedülálló és megismételhetetlen sokszögek vagyunk!

Persze az iskola megpróbál jó kockát kovácsolni a sokszögekből – több, kevesebb sikerrel. Szeretném hangsúlyozni, nem a pedagógusokkal van bajom, hanem a rendszerrel!! Hiszek benne, hogy sok-sok tanár és nevelő a lehető legtöbbet megteszi azért, hogy még egy ilyen rendszerben is fel tudja ismerni a gyerekekben a sokszöget és a csiszolatlan gyémántokat jó irányba terelgeti. Őszinte elismerésem nekik!

De ettől a rendszer még nem jó. Nem lehet a világot nyolc-tíz tantárgyra felosztani, és mindent abba belezsúfolni. Ami meg kimarad, az nem fontos?!

Viszont van egy jó hírem: mi, szülők sokat tehetünk azért, hogy ellensúlyozzuk az iskolarendszer hiányosságait.

Ez bizony a mi felelősségünk! 

Hogy hogyan?

1. Beszélgessünk sokat a gyerekeinkkel! Nem kioktatva, hegyi beszédet tartva, lekezelő hangnemben, hanem partnerként. Kíváncsian a véleményükre, a gondolatmenetükre.

2. Kritikát csak építő jelleggel használjunk! Nem elég szidni valamit, hogy miért nem jó, meg kell találni a megoldást rá, hogy hogy lehetne jobbá, szebbé tenni. És aztán azt meg is kell cselekedni! (Ó, hol tartanánk már, ha mindenki betartaná ezt az egyszerű szabályt!)

3. Tanítsuk meg a gyerekeinket, hogy minden tényt meg lehet kérdőjelezni!! Szabad, sőt kell is kérdéseket feltenni! (Csak egy példa: a történelmet ugye mindig a győztesek írják, azaz mindig van egy másik nézete is a “tényeknek” – a vesztesek szemszögéből.)

4. Fogadjuk el, ha más másként gondolkodik, másban hisz! Soha nincs egyetlen üdvözítő megoldás!

5. Tanítsuk meg értelmesen vitatkozni a gyerekeinket! Nem vagdalkozni, hanem érvelni! Beleképzelni magát más helyzetébe, és abból a szemszögből érteni meg és védeni meg egy álláspontot. (Ehhez egyébként nagyon jó szépirodalmi könyveket olvasni. Függetlenül a műfajtól, ha jó az író, tökéletes érvrendszert tud felépíteni még a negatív szereplő szemszögéből is.) Sajnos az iskolákban nem tanítják a vitatkozás művészetét – ami mondjuk meg is látszik a felnőtt magyar társadalmon…

6. Ne legyen maximális elvárásunk a gyerek iskolai tanulmányait illetően! Senki nem tökéletes minden tárgyból, van akinek ez megy jobban, van, akinek az. Arra fókuszáljunk, ami a gyerek erőssége, és ne próbáljuk meg mindenből a maximális teljesítményt kisajtolni a gyerekből. Csak halkan jegyzem meg, szerintem ez piszkosul nehéz nekünk, szülőknek, mert minket még így neveltek, zsigerileg bennünk van a “mindenből ötöst kell hazahoznod!” elve.

7. Fogadjuk el, és támogassuk azt a témát, amit a gyerkőc szeret! Még ha ez nem is illik az iskolai tananyaghoz!! Ha pl. imádja az ásványokat, olvassunk utána mi is a témának, hallgassuk meg, mit mesél erről a gyerekünk (még ha minket egyáltalán nem is mozgat meg a téma). Így azt fogja érzeni, hogy kíváncsiak vagyunk rá, és olyannak fogadjuk el, amilyen, érdeklődési körrel együtt.

8. Az iskola a tudásszomjat és a kíváncsiságot sokszor a földbe tiporja a gyerekekben. Szülőként tegyünk meg mindent, hogy ez ne sikerülhessen, hogy igenis maradjon kíváncsi a világra, akarjon a dolgok mögé látni, akarjon tudást venni magához! Ehhez pl. nézzünk együtt ismeretterjesztő filmeket, majd beszélgessünk róla, ajándékba olyan könyveket vásároljunk, ami felcsigázza az érdeklődését, stb.

9. A mai iskolarendszer -és az egész körülöttünk lévő világ- nagyon materialista eszmékkel lát el minket. Kémia, biológia órán megtanuljuk, hogyan működik az ember – de csak a teste. A lélekről, a szellemről nem esik szó, pedig az legalább ilyen fontos! Törődjünk hát vele, hogy a gyerekeink ilyen irányban is fejlődhessenek. Kinek-kinek a világnézete szerint beszélgessetek otthon a vallásról, a lélekről, a halálról és születésről, az energiákról, a rezgésekről! A szeretetről. 

10. Járjunk elöl jó példával! Ha azt látja a gyerek, hogy a munkánk érdekes, szeretjük (minden negatívumával együtt), kihívásnak tekintjük, akkor ő is így fog viszonyulni a saját “munkahelye”, azaz az iskola felé.

Van egy álmom: szeretnék egy olyan világban élni, ahol az emberek kedvenc napja nem a péntek (a “Hurrá jön a hétvége” jegyében), hanem minden nap. Mert a munkájuk, az a tevékenység, amivel a napjaikat kitöltik olyan sok pozitív energiával tölti föl őket, hogy egyszerűen szeretnek dolgozni. Szeretnek tevékenyek, aktívak és kreatívak lenni.

Amíg az iskola nem erre a világra készíti fel a gyerekeimet, addig én próbálom meg otthon megadni nekik ezt a világképet.

És ha nekem sikerül, sikerül nektek is!

Szép hétköznapokat!

írta: Hanula Erika