Az árvíz borzalmas dolog. Mi is a Dunakanyarban élünk, és ha a házunk nincs is közvetlen veszélyben, azért nap, mint nap érzékeljük az árvíz okozta gondokat, bajokat. A címben inkább arra utaltam, hogy meg vagyok győződve róla, minden rossz hordoz magában valami jót is. Csak ki kell bontogatnunk magunknak, mi is a helyzet hordozta tanulság.

Hogy én mi jót találtam ebben a természeti csapásban? Például azt, hogy nagyon jókat beszélgettünk a gyerekeimmel az árvíz kapcsán igen fontos dolgokról. Arról, hogy

• hogyan működik a természet,
• és ebbe hogyan szól(t) bele az ember a maga önző magatartásával,
• hogy bizony vannak dolgok, amikért az emberek közösen tudnak küzdeni még akkor is, ha teljesen különbözőek is (világnézet, felfogás, vallás, bőrszín, stb.),
• hogy ebben a pénz orientált világban sokan dolgoznak a gátakon anélkül, hogy pénzt kapnának érte. És nem azért, mert a saját házuk került bajba, hanem egyszerűen azért, hogy segítsenek másoknak,
• hogy ezek az emberek minden tiszteletet megérdemelnek,
• hogy semmilyen segítség nem túl kicsi, minden csepp erőfeszítés számít!

Szóval olyan dolgokról, amelyek által aztán empatikus, érzékeny, felelősségteljes felnőttek válhatnak majd belőlük.

Köszönöm a gáton dolgozóknak, hogy lehetővé tették azt, hogy mindezt megtaníthassam a gyerekeimnek.

írta: Hanula Erika