03cf8660bff735d9cf25d38fcb2950ffSzeretem a fákat. Olyan szépek, méltóságteljesek.

Ha ránézek egy fára, látom, milyen szép a törzse, a lombkoronája. Milyenek az ágai, bogai, levelei. Elképzelem, mekkora a gyökere, és hogy táplálja a fát.

De ha a fára nem egymagában tekintek, hanem úgy, mint egy hatalmas élő szervezet, a világ szerves részeként, máris másként nézek rá. Ilyenkor látom valójában, mi is egy fa. Látom, ahogy az anyaföld teleszívja magát a fa gyökerein keresztül, hogy oxigénnel láthasson el minket. Az élet leheletével. Az a fa nem csak önmagában létezik, hanem összeköttetésben a környezetével. Az a fa rengeteg madár, bogár és más élőlény lakóhelye. Ha úgy tekintek a fára, mint egy nagy család tagjára, máris értelmet nyer a létezése. Miért van például sok ezer magja, pedig csak egyből-kettőből nő ki új facsemete? Mert száz és száz különböző erdei madarat és állatot fog életben tartani az a sok termés.  A fa egy erdő, az erdő pedig egy teljes ökoszisztéma szerves része.

Azt hiszem, valahogy így van ez az emberekkel is. Ahogy egy almafának sem a legszebb, leginkább szemet gyönyörködtető alma az értelme, hanem minden egyes részére szüksége van, ugyanúgy minden egyes emberre is szükség van. Nem csak a legszebbekre vagy a legfeltűnőbbekre.  Mert mindannyian egy nagy család tagjai vagyunk. Ebben a családban pedig egymásra utaltan, egymást segítve és egymást emelve élünk. Vagy legalábbis kellene élnünk.

Milyen jó lenne ezt a szemléletmódot átadni a gyerekeinknek is!

Hogy nem baj, ha egy gyerek kicsit vékony, kicsit kövér, nem megy jól a sport vagy épp a matek. Ha a többiekhez képest túl érzékeny vagy épp túl pörgős. Mert mindenkire szükség van. Pont úgy, ahogyan van. Nem lenne szabad a gyerekeknek, tizenéveseknek (ahogy a felnőtteknek sem!) másként viselkedniük, mint ami belülről fakad. A fa kérge sem akar levélként viselkedni, csak azért mert az imponálóbb a külvilágnak! Meg kéne értetni a gyerekeinkkel, hogy mindenkinek megvan a saját egyénisége. A saját szerepe a nagy családban. Ami nélkül szegényebb lenne a világ.

Egy lány nem olyan szép, mint az osztálytársai, de attól még lehet, hogy az ő keze munkája fogja majd egy gyerekkórház falait ékesíteni.

Egy kisfiú nem olyan vagány, mint a haverok, de attól még lehet, hogy az ő találmánya segítségével lépünk majd egy hatalmasat a környezetvédelemben.

Egy gyerek nem tanul olyan könnyen vagy gyorsan, mint a többiek, de sok száz kisgyerekkel szeretteti majd meg a sportot, ahogy felnőttkorában kitűnő tornatanár válik majd belőle.

Mindenkinek megvan a saját szerepe a nagy, teljes rendszerben.

Csak el kéne fogadnunk a gyerekeinket olyannak, aminek születtek.

Mindenekelőtt pedig meg kéne találnunk a saját magunk valódi énjét és aszerint élni.

Mindenkire szükség van.

(A fa, mint rendszer része gondolatmenetet egy nagyon régi, csodaszép filmből vettem és ezt vittem tovább az emberekre. A film címe Szellemi barangolás. A minősége nem a legjobb, de a benne elhangzó gondolatok kárpótolnak érte.)

 

írta: Hanula Erika