Belegondoltatok már abba, milyen nagy befolyással van ránk az, hogy mi vesz körül minket nap mint nap? És most nem is feltétlen arra gondolok, mennyire szépek a tárgyak körülöttünk (bár szerintem ez is fontos) és nem is arra, mennyire van rend vagy rendetlenség a lakásban (khm…négy gyerekkel bőven az utóbbiba tartozunk). Inkább azt értem ez alatt, hogy a tudatalattinkat igenis befolyásolja a környezetünk, a tettinket pedig nagyon sokszor a tudatalattink irányítja.
A Massachusetts-i Állami Kórházban végeztek egy kísérletet. A kórház pihenő szobájában eredetileg három üdítő automata és két vízautomata volt az ott dolgozók számára. A kísérlet során semmit nem mondtak a dolgozóknak, nem hívták föl a figyelmet arra, hogy mennyivel egészségesebb vizet inni, mint cukros üdítőt, “csak” átrendezték a pihenő szobájukat. Az üdítős automatákból továbbra is lehetett üdítőt venni, de emellett már vizet is, és a beraktak még öt kisebb vízadagolót. Hat hónappal később megvizsgálták a fogyasztásokat és kiderült, hogy az emberek 25%-kal több vizet és 11%-kal kevesebb üdítőt fogyasztottak. (Forrás: American Journal of Public Health, 2012, April)
Azért vizet ittak az emberek, mert ott volt az orruk előtt. Nem is gondolkoztak rajta, a tudatalattijuk elintézte helyettük: ezt kínálja fel a környezet, ezt fogadom el. Nem kell extra erőfeszítést tennem. Követem a többi ember példáját.
Valahol ijesztő is a dolog, hogy mennyi mindenben nem tudatosan, nem az “akaratunk szerint” döntünk. Biztos vagyok benne, hogy a média, a reklámok, a tömegpszichózis, és még egy sor dolog befolyásolja a tetteinket.
De azt is gondolom, hogy nem muszáj a környezet befolyásolásának áldozatává válnunk. Lehetünk ám aktív alakítói is.
Főleg, ha a gyerekeink életéről van szó.
Mit értek ez alatt?
Ha azt akarom, hogy a gyerekem egészséges dolgokat egyen, ne legyen otthon csoki, ropi, nyalóka, cukros, mázos akármi. Az sem ér, ha a szekrényben van, nem közvetlen a szeme előtt, mert a gyerekek nem hülyék, csak kicsik.
Ha azt szeretném, hogy több zöldséget egyen, akkor legyen a vacsoraasztalon sokszor, sokféle zöldség. Nem biztos, hogy elsőre meg fogja kóstolni. Lehet, hogy másodszorra, harmadszorra sem. De sokadszorra már valószínűleg. És láss csodát, szép fokozatosan rá lehet vezetni őket, hogy a zöldség lehet finom is. (Ez valós sztori, saját tapasztalat alapján mondom, hogy beválik.) Ja igen, ehhez az kell, hogy felnőttként mi is ilyeneket együnk, ne rántott husis tésztát, mert akkor nem igazán hiteles az “egyél zöldséget gyermekem, mert az egészséges” felszólítás.
Ha azt akarom, hogy rendszeresen igyon vizet a gyerekem, legyen mindig kéznél egy vízzel teli kulacs. Az iskolatáskában, az edzőtáskában, az íróasztalán, az ágya mellett, mindenhol. Így nem kell nagy erőfeszítést tennie, ha inni akar. Ez nem azt jelenti, hogy lusta dög a gyerekünk kimenni a konyhába egy pohár vízért, hanem egyszerűen így működik az ember: minél kisebb erőfeszítést kell tenni valamiért, annál valószínűbb, hogy meg is teszi. Mondjuk szerintem ez a vizes “trükk” sok felnőttnek is hasznos lenne.
Ugyanez igaza gyümölcsre is. Legyen egy nagy gyümölcsös tál az asztal közepén, így ahogy térül fordul a gyerek nagy valószínűséggel bekap egy két falatot. Mert ott van az orra előtt. Persze az sem árt, ha gusztusos is a gyümölcs. Nálunk például egy nagy, csapolható üvegben mindig van a pulton egészséges limonádé, amiből isznak a srácok – és nagyon élvezik, hogy ők a “kocsmárosok”.
Ha azt akarom, hogy gyakoroljon a gyerekem a gitárján, legyen egy kéznyújtásra tőle a gitár a szobájában, hogy bármikor kézbe kaphassa, akár csak öt percre is.
Ha pedig azt akarom, hogy beleférjen a saját napi rutinomba, hogy tíz percet tornázzak, akkor legyen kéznél a matracom vagy a futócipőm, ne a szekrény mélyéről kelljen előkotornom, amivel el is megy a mozgásra szánt tíz percem.
