Imádom az olyan játékokat, amihez nem kell sok dolgot beszerezni, megvenni, viszont kitűnő alkalmat nyújtanak arra, hogy a gyerekek az ösztönös, velük született, határtalanul kreatív és színes fantáziájukat bevethetik. Az alábbi játék nálunk az egyik favorit, sokszor kérik a fiúk, hogy játsszuk ezt. Nem kell hozzá más, mint papír, olló, ragasztó és néhány kiselejtezett újság.

Az ötletet az Irka-firka könyvsorozat adta, ahol is a könyv tele van elkezdett rajzokkal, és a gyerekek a fantáziájukat használva úgy fejezik be, ahogy akarják. Nagyon jó ötletnek tartom, csakhogy arra gondoltam, ilyen rajzot én is el tudok kezdeni. Nem is akárhogy! Fogtam egy reklámújságot, kerestem benne egy nem túl elvont képet, kivágtam egy részét, felragasztottam egy lap közepére, és már meg is volt a kiindulási kép. Ezt kellett a fiúknak úgy befejezniük, ahogyan csak akarták.

ízelítőnek néhány megoldás:

Kislány a plüss majmával otthon:

Apa viharban vezeti az autót:

Hóember, fején kalappal:

Legóvár:

Telefon a pókhálóban:

Néha komolyan irigylem a fiaimat, hogy mennyire zseniális ötletek pattannak ki a fejükből. Most őszintén: melyik felnőttnek jutna az eszébe, hogy egy mozsárból hóemberkalapot varázsoljon?! Tuti hogy tízből kilencen valami kajás képet készítettünk volna. Vagy telefont a pókhálóba tenni?! (Ott egyébként a szöveg, ha nem lenne rendesen olvasható, ez: -Hát ez nem egy légy. -Hát nem. )

Mélyen meg vagyok győződve róla, hogy ahhoz, hogy valaki jól tanuljon, meglássa az összefüggéseket (nem csak az iskolában!) és eredeti dolgokkal tudjon előállni, ahhoz rugalmas gondolkodásra van szüksége. Ehhez pedig alapvető fontosságú, hogy tudjon “kockán kívül” gondolkodni. Hát ennek az ösztönös képességnek a fenntartására jó ez a játék.

Meg persze arra, hogy együtt legyünk a gyerekünkkel, jókat nevessünk és szórakozzunk. Hogy őszinte  (!) elismeréssel tudjunk tekinteni a gyerekünk alkotására. Látom, ahogy dagad a melle a büszkeségtől, amikor a megdöbbent arcomra néz és azt hallja tőlem, hogy “Aztaaa, hát én ezt nem tudtam volna ilyen zseniálisan megcsinálni!” Micsoda elismerés ez a gyerekünknek!

Egyébként ezt a játékot iskolákban is nagyszerűen lehet játszani, sok gyerek is tud vele egyszerre foglalkozni. A végén pedig kiállítást lehet készíteni belőle, ahol a gyerekek rácsodálkozhatnak, mennyire sokféle gondolatot tud egy-egy ilyen kép beindítani a különböző fejekben. Hogy milyen sokfélék is vagyunk mi, emberek.

Még jó pár ilyen egyszerű-de-nagyszerű játék van a tarsolyomban, kövessétek az oldalt, hogy azokkal is megismerkedhessetek. Ha pedig szerintetek az ötlet másoknak is tetszene, osszátok meg a cikket.

Addig is jó közös játékot, jó nevetést!

írta: Hanula Erika