“Van egy öt éves kisfiam és egy tizenegy hónapos kislányom. A fiam az elmúlt pár hétben teljesen másként viselkedik, mint szokott. Hisztis, babásan beszél, babásan viselkedik, azt akarja, hogy etessem és öltöztessem őt is. Most jönne ki rajta a testvérféltékenység? De hát már majdnem egy éve volt megszokni, hogy van testvére! Próbálok megértő lenni vele, sokszor ráhagyom, hogy “babázzon”, de néha nagyon elfogy a türelmem.”

 

Igen, teljesen normális, ahogy a fiad viselkedik, ez bizony a kistestvére miatt van. A gyerekek különbözőek, abban is, hogy mikor “billenti meg” őket a testvér megjelenése a családban: van, aki rögtön akkor tiltakozik, amikor a kis jövevénnyel hazajönnek a kórházból, van, aki akkor, amikor azt tapasztalja, hogy az anyukája nem tud vele annyit lenni, mint előtte, és van, aki akkor, amikor a kistesó már izgő-mozgó, a játékokba belemászó “zavaró tényező” lesz. Bárhogy is legyen, a legjobb, amit ilyenkor tehetsz, hogy hagyod, hadd játssza el, hogy ő kisbaba és nagyon-nagyon türelmes vagy vele. Azért megy le hirtelen babaszintre, mert egyrészt azt látja, a kicsi sokkal több figyelmet és testi érintést kap tőled, így hát felveszi azt a szerepet, amivel ő is több figyelmet és érintést remél. Másrészt pedig kijátssza magából a feszültséget. A gyerekek azért játszanak szerepjátékokat (legyen szó mesehősről, anyáról-apáról, a doktornéniről vagy épp egy kisbabáról), hogy jobban azonosulni tudjanak vele, jobban megértsék, mi történik és kijátsszák magukból az érzelmeket. Megfelelő szókészletük még nincs a bennük kavargó érzelmekre, így hát dramatizálják, eljátsszák a történéseket.

Az én személyes tapasztalatokon alapuló tanácsom az hogy

  1. ne ródd meg azért, ahogy viselkedik, azzal nem segítesz neki, sőt, csak rontasz a helyzeten. Inkább próbáld meg megérteni és elfogadni őt, a helyzetét,
  2. amennyire lehet játssz vele sokat, simogasd, babusgasd, szeretgesd, töltsd fel a szeretet-bögréjét,
  3. ha bele szeretne ülni a babakocsiba, etetőszékbe, kiságyba, stb, engedd meg neki, nevessetek nagyokat rajta és ne keríts a problémának nagy feneket,
  4. legyél nagyon türelmes (nekem mindig ez volt a legnehezebb) és tudd, hogy ez a korszak is el fog múlni.

Kitartást! 🙂