Érdekes, hogy a terhességgel, kismamákkal, családokkal foglalkozó különféle újságok és internetes oldalak milyen sokat foglalkoznak az egészséges étkezéssel, a megfelelő mozgással, aztán a születendő magzattal később pedig a kisgyerekkel kialakított lelki kapoccsal, azzal, hogy a nők foglalkozzanak magukkal, hogy fontos a befelé fordulás, stb. Szóval mindezekkel a témákkal sokat foglalkoznak, de külön-külön. Pedig az ember EGYséges szervezet, a testi-lelki-szellemi jóléte egymástól el nem különíthető. Ezért gondolom azt, hogy az egyik legtökéletesebb …hmmm, minek is nevezzem…életforma (?) a jóga. Mert amikor jógázom, mindhárom énemre hatok: a testire, a szellemire és a lelkire is.

Egy sor jógával foglalkozó szakirodalom és weboldal van, ami gyönyörűen leírja, milyen jó hatásokra számíthatok a különböző szinteken, amikor jógázom. Én most nem ezeket másolnám ide, egyszerűen csak elmondom, milyen érzések szabadulnak föl énbennem, amikor jógázom:

• Először is, kimelegszem. Illetve helyrebillen a hőháztartásom. (Ez így, ebben a hideg téli időszakban nálam központi kérdés, nagyon fázós vagyok!)

• Könnyedén tudom szépen, egyenesen tartani magam, gondolom ezáltal (is)

• begyorsul a vérkeringés, egyszerűen érzem, hogy pezseg az ereimben a vér, hogy élek.

• Az elmacskásodott izmaim megdolgoztatása olyan érzéseket kelt bennem, mint amikor egy jó kiadós masszázst kapok.

• Nem mindig, de volt már teljes FLOW élményem, amikor szinte eksztázisba estem egy-egy mozdulatsor folytán, amikor azt éreztem, örökké tudnék ebben az állapotban maradni. (Na jó, aki jobban le tudja írni a flow érzését, annak szívesen várom a hozzászólását (: )

• Mivel mindig nyitott (na jó, télen buktatott) ablaknál jógázom, érzékelem a kinti világ illatait, hangjait: hogy valaki füstöl, hogy a madarak egymásnak csipognak, hogy valahol egy kutya ugat, rá egy másik válaszol, hogy enyhe szellő cirógatja meg az arcomat. Egyszerűen minden érzékszervemmel érzem, hogy élek. Egyszerű,de nagyszerű érzés! Igen, tudom, hogy a jóga célja a befelé fordulás, és remélem, egyszer én is eljutok oda, hogy a külvilágot teljesen ki tudjam zárni, mégis, én ebben a fázisban, örülök, hogy ezek az érzések szabadulnak fel bennem.

• Büszkeséget érzek, ahogy egy-egy nehezebb ászanát egyre ügyesebben tudok végrehajtani. Ilyenkor képzeletben jóleső vállveregetést kapok magamtól.

• Lehet, hogy butaság, de amikor jógázom, mindig azt érzem, mintha megtisztulnék. Olyan érzés ez, mint egy jóleső forró zuhanyt venni.

• A jóga végén a meditáció alkalmával mindig azt érzem, hogy helyem van a világban. Hogy a világ hatalmas, én eltörpülök, de ez az óriási volumen nem nyom össze, mert egyszerűen én is a része vagyok.

• És a meditáció végén, amikor kinyitom a szemem, mindig, mindig mosolygok.

Az a csodálatos, hogy ezek az érzések nem múlnak el azzal, hogy vége a jógázásnak és elhangzik a Namaste, hanem kihatással vannak a nap hátralévő részére is.

Kihatással vannak nem csak időben, hanem térben is.

Mert ha én testileg-szellemileg-lelkileg nyugodtabb vagyok, akkor úgy is fogok viselkedni a környezetemmel, a családommal.

Mert ha a környezetem, a gyerekeim azt látják, hogy ez rám ilyen jó hatással van, akkor ők is követni akarnak majd ezen az úton (nálunk mindhárom fiú életének aktív része a jóga!).

Mert ha pici babám van, ő a minket összekötő lelki köldökzsinóron keresztül tökéletesen veszi az én rezgéshullámaimat, ezáltal ő is jobban fogja érezni magát.

Mert ha terhes vagyok, a pocakomban lévő kisbaba szó szerint ugyanazt érzékeli, amit én: hogy jó mozogni, jó lélegezni, jó élni ezen a világon.

Ezért gondolom azt, hogy a címben szereplő kérdésre a válasz: igen, lehet elég korán elkezdeni jógázni: az édesanyánk pocakjában. Viszont ha ezt a lépést már elszalasztottuk, soha nem késő magunktól elkezdeni (:

A jóga egész életünkben elkísérhet az anyaméhtől egészen az öregkorunkig, mint egy megbízható, vigasztaló jó barát.

Namaste.

írta: Hanula Erika

illusztráció: Johanna Wright