A múlt héten befejeződött az iskolákban az első félév, a héten mindenki megkapja a félévi bizonyítványát. Azt hiszem, most igazán aktuális a kérdés, jó-e az, ha a gyereket egy kis pénzzel motiváljuk a jó jegyekért. Persze nem sokkal, mondjuk egy kétszázas minden ötösért év közben. Mert végül is csak megdolgozott az eredményért, nem?

Hát lássuk csak.

Nemrég láttam egy nagyon érdekes előadást a TED-en, amiben egy olyan kutatásról volt szó, ahol azt vizsgálták, felnőtt, munkahelyen dolgozó emberek munkaminőségét mennyire motiválja az extra pénz. Annyira egyértelmű, nem, hogy ha meg kell csinálnom valamilyen munkát és azért plusz juttatást kapok, valamennyi bónuszt, akkor ügyesebb, gyorsabb, motiváltabb leszek?! Hát nem. A pszichológiai vizsgálatok azt az eredményt mutatják, hogy nem ilyen egyértelmű az összefüggés a pénzbeli motiváció és a jó eredmény között! Ha valaki egy olyan munkát végez, ahol nem kell gondolkozni, csak az utasításokat betartani és követni, ott lehet, hogy növeli a teljesítményt a beígért pénz. Viszont amint kreatív munkát kell csinálni, ami gondolkodást (sőt, kockán kívüli gondolkodást) igényel, újító megoldásokat, ott a beígért pénz csak frusztrálja az embereket és rosszabb(!) teljesítményt tudnak produkálni, mintha nem is lenne semmilyen bónusz! Az ok abban keresendő, hogy a pénz külső motiváció, míg a valóban kreatív, sikeres, innovatív emberek legfőbb mozgatórugója a belső motiváció. Mert az illető meg akarja csinálni. (Érdemes megnézni a teljes videót, egy nagyon humoros pasi adja elő.  Dan Pink: The puzzle of motivation a címe, magyar felirat bekapcsolható hozzá.)

Rögtön az jutott eszembe, ez mennyire igaz az iskolai tanulására is. Persze lehet motiválni a gyereket azzal, hogy a jó jegyért pénzt (vagy bármi más értékes dolgot) kap, de ezzel csak a külső motivációját erősítjük miközben nyomjuk el a belsőt. Tehát azért tanuljon a gyerek, mert akkor több pénze lesz? Ha pedig valamilyen oknál fogva megszűnik a külső forrás -a szülőnek elfogy a pénze, családi vagy pénzügyi válság üt be, stb. – akkor már nem is érdemes tanulni? És hol marad a felfedezés öröme? Az AHA élmény, amikor összáll két külön tantárgyként tanul dolog egy egységes egésszé? Vajon az ilyen külső eszközzel motivált gyerek szívesen követi majd az egész életen át történő tanulás (life long learning) eszméjét, azaz felnőttként is szívesen képzi majd magát, tanul új dolgokat akár autodidakta módon is? Benne lesz az igény, hogy több legyen, fejlődjön?

Valószínűleg sokkal melósabb táplálni a kíváncsiság tüzét egy gyerekben, fenntartani a kicsi korban még oly természetes belső motivációt, mint a markába nyomni valamennyi pénzt, mégis azt gondolom sokszorosan megéri. Az egyik legfontosabb dolog, amit átadhatunk a gyerekünknek, a tanulás szeretete, hogy mindig akarjunk és képesek legyünk fejlődni. Ehhez persze elengedhetetlen a jó példa – ami meg fárasztó ugye. De nem lehetetlen! Persze nem azt mondom, hogy negyven évesen vegyük elő a kémia könyvet és mosolyogva tanuljunk belőle, hogy ezt láthassa a gyerek. Ez álságos is lenne. De ezer olyan hobbi van, amiben lehet tanulni és fejleszteni magunkat. Például felnőtt fejjel is el lehet menni egy rajztanfolyamra vagy meg lehet tanulni fotózni vagy egy új nyelvet, új sportot kipróbálni. Belevágni a bonszai tartás rejtelmeibe vagy beszerezni egy akváriumot majd kitanulni, hogyan kell jól halakat tartani. Az a lényeg, hogy a gyerek érzékelje, valamiben azért merülsz el, mert az neked jó, azért tanulod, mert belső igényed. Az internet telis tele van online tanfolyamokkal (sokan közülük ingyenesek is!), szinte beleszédül az ember a rengeteg választási lehetőségbe. Akit érdekel, nézze meg a Coursera, a Udemy vagy a Skillshare oldalát.

Ne gondolj nagy dolgokra, kezd el kicsiben! Mindig csak egy kis lépést tegyél, akkor nem lesz rémisztő-fárasztó-lehetetlen. Az eredmény sem jön rögtön, de kitartó példamutatással biztos vagyok benne, hogy a gyereked hozzáállása is meg tud változni. Ha pedig valóban élvezed a tanulásra fordított időt, észre sem fogod venni az idő múlását.

“Mellékhatásként” pedig el sem tudok képzelni jobbat, mint az illusztrációban szereplő mondást, miszerint Amit élvezettel tanulunk, azt soha nem felejtjük el!

írta: Hanula Erika