“Drágám!

Van pár dolog, amiről már régóta szerettem volna beszélgetni veled, de a hétköznapi lótás-futásban soha nem találtam rá megfelelő alkalmat és elegendő időt. Mert szeretném, ha végigmondhatnám a mondandómat és nem kéne két gyerekorr törlés közé beszuszakolnom néhány kurta mondatba. Szóval most elmondom neked így, egy levélben leírva.

Tudod, a nők másként vannak összerakva mint a férfiak. Biztos van egy csomó minden, amit én nem értek veled kapcsolatban, de legalább azt elmondhatom, nekem mire van szükségem tőled, én hogyan működöm. Nem mint csupán egy párkapcsolatban (hiszen azt a gyerekek születése előtt bizonyítottad, mennyire összeillő pár vagyunk), hanem úgyis, mint egy család két felnőtt tagja. Anya és apa. Szóval, mi anyák úgy vagyunk kalibrálva, hogy a gyerekek, a család jóléte előtte van a személyes jólétünknek. Amíg nincs vacsora, addig én nem ülők le pihenni, könyvet olvasni és amíg nincs kimosva/rend a konyhában/a kis cipők kipucolva, stb addig nehezen tudok lelkiismeret-furdalás nélkül csak magamra figyelve pihenni. Hidd el, próbálok tudatos lenni és figyelni rá, hogy ne én legyek az utolsó a sorban, de van egy olyan érzésem, hogy a sok ezer éves nőkbe rögzült mintákat nem olyan könnyű felülírni. Nem panaszkodni akarok és nem is lelkiismeret-furdalást kelteni benned, amiért a vasárnapi ebéd után elnyúlsz a kanapén és jóízűen durmolsz egyet. Tudom, hogy te is fáradt vagy és jól esik pihenned. Nem “elirígylem” tőled, csak azt kérem, legyél figyelmes velem.

Néha vegyél ki a kezemből mindent, fogd a gyerekeket és játssz velük nekem pedig mondd azt, “Ez a te időd, Drágám, most csak magaddal foglalkozz!” Ha tudom, hogy ez idő alatta gyerekek nem a képernyő előtt ülnek (bocs, de erre is riadóztatva van a szervezetem), akkor tényleg ki tudok kapcsolni, tudok töltekezni.

Azt mondják, akinek kevés van valamiből (lásd nekem én-időből) az nagyon hatékonyan tudja kihasználni a rendelkezésére álló forrásokat. Azaz fél óra alatt én akkorát tudok pihenni, mint megboldogult gyerektelen időszakomban 2-3 óra alatt. Azt pedig tapasztalatból tudod te is, hogy mennyivel másabb a család hangulata, ha én nem feszült hanem derűs vagyok. 

Nem hiszem, hogy sokat kívánok tőled a szerelmünk bizonyítása képpen. Nem kívánok szerenádot, gyémánt gyűrűt vagy méregdrága ajándékokat. De jó lenne, ha megmaradnál olyan figyelmesnek, mint a kapcsolatunk elején. Nagyon szeretem, amikor azon kaplak, hogy rajtam felejted a szemedet. Amikor látom, hogy még mindig vonzó nőnek találsz. Nőnek, nem csak anyának. Tudom, ehhez nekem is meg kell tennem a magam részét, nem hanyagolhatom el magam, és otthon is olyan csinosnak és gusztusosnak kell lennem, mint amikor elmegyünk valahova, de hidd el, ezt sokkal könnyebb úgy megtenni, hogy folyamatos visszajelzést kapok róla. Egy-egy reggeli “Csinos vagy Kicsim” vagy “Jól áll ez a ruha”, egy cinkos rám kacsintás, egy kedveskedő simogatás. Apró dolgok ezek, de elengedhetetlenül fontosak, hogy ne hunyjon ki a tűz köztünk. 

Nehéz ám sok helyen helyt állnom: család, munka, gyerekek, párkapcsolat, barátok. Fárasztó, bár mindet önként vállaltam. És szeretem is mindet, csak néha elfogy a szufla. És akkor jön egy dicséret tőled, ami túllendít a megrekedt fáradtságon. Például amikor a család elé teszem a vacsorát és azt nem csak belapátolod, hanem odafigyelve eszed meg, és elismerően nyilatkozol róla. És nem csak arról áradozol, az aznapi üzleti ebéden milyen isteni étteremben milyen szuper ételkülönlegességeket ettél. Biztos így volt, biztos nekem is ízlett volna, de én is beletettem minden tudásomat és szeretetemet az ételbe, csak hát nekem nem séf a szakmám és az erőforrásaim is korlátozottak. Na, ilyenkor a főztöm dicsérete balzsam a lelkemnek. Sőt, ha ilyen napokon azt mondod “Látom, most teljesen kimerült vagy, akkor ma én csinálom a vacsorát”, na az a lelkemig hatol.

Sok minden van, amit magától értetődőnek veszünk, pedig nem kéne. Épp ezért jól esik, ha hangosan megfogalmazod, milyen jó, hogy sokat foglalkozom a gyerekekkel, hogy figyelek a külsőmre, hogy tornázok hogy edzett maradjak, hogy figyelek arra, hogy egészségeseket egyen a család, stb. Nem akarok kilométer hosszú listát felsorolni. Nem is a mennyiség a lényeg. Sokkal inkább az őszinteség, a szándék arra, hogy figyelsz rám, törődsz velem. Hogy érzem, fontos vagyok neked. Nem magától értetődő, hanem valami olyan, amit nagy becsben tartasz. 

Szeretlek és szeretném, ha az egymás iránti szeretetünk és tiszteletünk még nagyon sokáig elkísérne minket, de ez nem készen kapott dolog, ezért igenis meg kell dolgozni. Bár ennek a munkának nem kell verejtékes gürinek lennie, elég, ha figyelsz a fentiékre és törekedsz rá, hogy betartsd őket. Nem baj, ha nem megy mindig. Én is sokszor hibázom és teszek olyat, amit aztán megbánok. De a jó szándék mindig bennem van.

szívből csókollak,

A te szerelmetes feleséged.

Ui. a kedvenc sütid a frigóban, mert tudom, hogy neked meg én tudom így (is) kifejezni, hogy gondolok rád, törődöm veled. ”

írta: Hanula Erika

Szeretnétek elolvasni Fiktív Apuka levelét Fiktív Anyukához is? Ha igen, kattintsatok a like gombra.