bekuljetek2Az előző cikkemben a szülés /születés utáni új élethelyzetről (családdá válás, új szerepek, kispapa depresszió) írtam, és most rátérek a kisgyerekkori feszültségforrásokra.

Szerintem a legfontosabb dolog, amit minden szülőnek és nagyszülőnek, vagyis az összes felnőttnek meg kellene értenie, hogy a gyerek már foganása időpontjától kezdve mindent ért, hall és érzékel. Tudom, hogy ezt nehéz elfogadni, de számos kutatás alátámasztja, hogy ez így van. Ha nem is lenne saját tapasztalatom ezzel és nem olvastam volna a várandósságom előtt és közben számos könyvet evvel kapcsolatban, akkor is felfigyelnék arra a történetre, amit éppen az unokatestvérem mesélt a minap. A második kisbabája még csak pár hetes, és este nem hajlandó elaludni, amíg az este 8 órás mesét meg nem hallgatja, ugyanis a nagyobb gyereknek mindig este 8-kor olvastak, amíg ő a pocakban volt, tehát ezt már megszokta, és várja. Nem születése utáni rutinként alakult ki, hanem már akkor kezdődött, amíg még odabent volt! Tehát ha egy ilyen dolgot érzékel egy baba a pocakban, akkor talán jobban elfogadható, hogy minden mást is, ami rutinszerűen körülötte történik, beleértve az anya reakcióit dolgokra (melyek lehetnek pozitívak és negatívak egyaránt), melyeket teljesen önmagába szívva raktároz el.
Hányszor lehet hallani továbbá felnőttektől, hogy „áá, a gyerek ezt úgysem érti még”!!! Hát el kell keserítsek mindenkit, aki így gondolja, mert a gyerek mindent ért –ha nem is a szavakat, de a mögötte lévő érzést, szándékot mindenképp!! Amit esetleg valóban nem tud értelmezni, a pszichéje azt is emészti, akár éveken keresztül is, dolgozik benne, idővel megérleli. El nem vész benne, hiszen a kicsi tudata olyan akár a termőföld, minden magot befogad, s néha évek múltán (amikor már készen van számára az értelmezési környezet) kihajt a megértés virága.

És ami talán a legfontosabb, hogy mivel a kisgyerek még teljesen én-központú, ezért mindenről azt gondolja, hogy ez érte/miatta történik. Ez egy teljesen természetes baba / kisgyerek érzékelés. Ugyanígy, amikor a szülők összevesznek, vagy dühösek egymásra, vagy elválnak, akkor sajnos a gyerek ezt is magára veszi… Ahogy mondtam, minden érte történik! Azt hinnénk, hogy egy kicsi gyereknél nincsen olyan, hogy lelkiismeretfurdalás, és ez annyiban igaz is, hogy általában nem tudják megfogalmazni / kimondani ezt, de az én-központúságból kifolyólag mindenképp azt hiszik, hogy Ők az okozójuk ezeknek a dolgoknak, amik körülöttük zajlanak. Ezért a legrosszabb, amit ilyenkor a szülők tehetnek, hogy egy veszekedés közben elvonulnak, vagy ha kérdezi a gyerek, hogy ez mi volt, akkor azt mondják, hogy „Semmi!”, mert így nem kap magyarázatot a történtekre, tehát nem tudja reálisan látni az okot, így most már biztos lehet benne, hogy ő az oka!

A szülők válásakor, ha nincs rendesen kommunikálva az ok és folyamatosan kifejezve, hogy ez nem az ő hibája, akkor biztosan önmagát fogja okolni, és akár életre szóló traumát is kialakíthat belőle. Ez nem feltétlenül lesz egy egyértelmű dolog, de kihat esetleg az önértékelésére, a saját későbbi párkapcsolatára és akár a gyerekvállalására is, mert tudat alatt esetleg az mozog benne, hogy ha gyerek jön a családba, akkor szétmennek a szülők!
Ezeket helyes kommunikációval azonnal fel lehet oldani (de sokan nem is gondolnak erre, ezért nem teszik meg). Később is lehet beszélgetni róla, de akkor már egy fennálló traumatikus állapotot kell feloldani, amire már nem biztos, hogy elegendő a beszélgetés. Ilyen esetekben már mindenképp ajánlanék családállítást / kineziológiás oldásokat / illetve természetesen a Bach-virágterápia is hatásos az ilyen jellegű problémák azonnali, vagy akár évtizedekre visszamenőleg történő feloldására.

Tehát érdemes a tudatában lennünk annak (ha eddig nem is gondoltuk volna), hogy a gyermekek sokféle érzelemtől szenvedhetnek (bennük is korán kialakulhat már többek között a megfelelési vágy), feszült és boldogtalan korszakokat is megélhetnek, amikor esetleg a szülők közt vita van, vagy a gyermek épp a dackorszakban van, illetve kistestvére született, és még nem tud mit kezdeni maga sem az új helyzettel, viszont a szülei épp nem tudnak rá kellően odafigyelni stb.
Nagyon oda kell figyelni rájuk ilyen egyensúlyból kibillent állapotokban, mert a pl hisztik sem a mi „idegesítésünkre” vannak, hanem a gyerek még így jelez, hogy „valami bennem nem stimmel”. Ha ezeken a korszakokon gyermekkorban sikeresen átsegítjük őket, boldog és egészséges felnőttekké válnak.

A Bach-virágterápia sikeresen tudja kezelni a gyermek-lélek problémáit, és fontos megemlíteni, hogy a Bach-virágeszenciák használata a gyermekeknél nem veszi el az életkori változásokkal járó tanulást (tehát nem lenyugtatjuk őket), viszont könnyebbé tesszük a feldolgozást és a felesleges feszültségek elengedését, hogy a gyerekek újra harmóniába kerüljenek önmagukkal, miközben megtanulják mindazt, amire szükségük lesz az életükben.

 

Néhány példa arra, hogy mikben tud segíteni a kisgyerekeknek a Bach-virágterápia:

–          Testvérféltékenységre

–          Folyamatos figyelmet igénylő gyerekekre

–          Félénk, szégyenlős gyerekekre

–          Bölcsödébe/óvodába szoktatás nehézségeinek leküzdésére

–          Szülők válása esetén a trauma oldására

–          Dackorszak hiszti rohamainak enyhítésére stb.

 

Mivel olyan területre érkeztünk, amelyről számos cikkben találhatók magyarázatok /tippek a Csupa Szív Magazinban, (én is így találtam rá e csupa-szív-segítő-információforrásra) ezért szeretnélek ösztönözni Benneteket, hogy nézegessétek ezeket, és találjátok meg a Nektek szóló üzeneteket!

Köszönöm, hogy egy ideig részese lehettem ennek a csodának, a szerkesztőknek, hogy nyitottak voltak a munkámra, és azoknak, akiknek a bizalmát elnyervén felkerestek és segíthettem Nekik visszatalálni önmagukhoz… cikksorozatomnak ezennel a végére értem.

Harmóniát, egészséget és szeretettel teli életet kívánok mindenkinek!

 

Bán Orsolya
Bach-virágterápia Tanácsadó
+3620/360-2970
tanacsadas.bachviragok@gmail.com
http://borsimelody.wix.com/bach-therapy-hungary