AWKEJKAz előző cikkemben a szülés utáni depresszióról, császár-traumáról írtam saját történetem kapcsán, most jöjjön a szülés /születés utáni új élethelyzet (családdá válás, új szerepek, kispapa depresszió).

Egyik előző cikkemben már elhangzott, de nem lehet eléggé kihangsúlyozni, hogy mennyire meghatározó a várandósság, a születés, és születés utáni időszak a gyermek kialakuló személyisége szempontjából, és hogy pont ugyanennyire meghatározó maguknak a szülőknek is, egész hátralevő életükre, egymás közötti és a gyermekükkel való kapcsolatukban.

Megszületett a kisbaba, megszülettek a szülők és ezzel együtt a család! Még mindig sokan azt gondolják, hogy ez egy olyan folyamat, amit nem fontos tudatosan átélni / átgondolni.. ez csak úgy lesz. Hát az tény, hogy ha akarjuk, ha nem a baba megszületése magukkal hozza ezeket a változásokat, de jó, ha látjuk, hogy mennyi feszültségforrásra is nyílik kapu ilyenkor. A szülők már nem csak szerelmespár, hanem felelősséggel tartoznak egy kezdetben teljesen kiszolgáltatott kisemberért. Már nem csak önmagukért felelnek, hanem szülőként kirajzolódik az anya és apa szerep is minden velejárójával együtt! Lehet, hogy szülés előtt a női fél ugyanolyan szerepet töltött be az életükben, mint a férfi (jó fizetés, jó munkahely…stb), de most a szerepe teljesen az anya szerepre „korlátozódik”.

Vannak olyan ős-anya típusok, akiknek ez se perc alatt kialakul, de az én tapasztalatom az, hogy a nők java része nem mindig tud azonosulni azzal a szereppel, amikbe ilyenkor „kényszerül”, már csak azért sem, mert apa (az ő ottani bezárt nézőpontjukból legalábbis) élheti továbbra is a kis megszokott életét, Ő meg gyereket nevel, mos, főz takarít stb. Lehet, hogy nem mindenki hiszi el, de az én tapasztalatom, hogy nagyon sok nő / anya szenved ettől a hirtelen megváltozott helyzettől, és mivel „ciki” erről beszélni, ezért ha nem jön meg önmagától az elfogadás, akkor ez csak gyűlik és gyűlik. És közben nincs kivel beszélgetni igazán, és előreláthatóan kilátástalanul sokáig fog még tartani ez a bezártság.

Persze ott van a másik fele a dolognak, hisz nem csak kismama születik meg, hanem kispapa is, és bennük is nagyon sok feszültség alakulhat ki. Van is ma már egy olyan kifejezés, hogy „kispapa-depresszió”. Ez is több összetevős lehet: a férfi, aki kezdetben a szerelmespár egyik kereső tagja volt, most hirtelen családfenntartóvá alakul, ráadásul mennyi költség jár egy kisbabával (pelenkák, popsitörlők hada, sterilizáló, fejőgép, táp, hasfájás elleni szerek…stb, akinek már van tapasztalata, tudja miről beszélek :D), és ha jó fizetése van, ha nem, általában kialakul egy anyagi helyzettel kapcsolatos félelem, egy állandó „hajtani kell” érzés. Komoly problémákat okoz ez is, mert az állandó feszültségen túl az apukák ezen félelmeik miatt hajlamosak többet dolgozni, plusz feladatokat vállalni, és még kevesebbet vannak otthon az így nagyon egyedül maradó, és emiatt kiboruló anyukákkal.

A másik nagyon nagy feszültségforrás, hogy Anyuka most már nem 100%-ig Vele foglalkozik, sőt, mire Apuka hazaér, párja hulla fáradt, sőt lehet, hogy sorozatosan nagyon nyűgös, nemhogy Vele nem tud úgy foglalkozni, mint régen, de még Apukának plusz feladatai is lesznek, mert fürdethet, esetleg altathat is. Általában a nők szexuális vágya is lankad ebben a kezdeti időszakban, ami tovább szokta fokozni a feszültséget kettejük között, és a férfi ilyenkor elhanyagoltnak érzi magát. A sok munka, és állandó belső feszültség miatt muszáj kiereszteniük, ezt az otthoni nyűgösségek, csatatér állapot miatt nem tudják már otthon megtenni, így időnként nem csak munka miatt maradnak el otthonról, ami meg még több feszültséget okoz az egymást elhanyagoló pár életében.

Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy most sem elrettentő példákat szeretnék felsorakoztatni azoknak, akik még nem vállaltak gyereket (azok, akik már igen, úgyis nagyokat mosolyognak most, mert valami biztos igaz rájuk is a leírtakból), hanem csak azt szeretném ezzel mondani, hogy ez teljesen átlagos jelenség, egyszerűen a megváltozott szerepek és élethelyzet velejárói. Előre is fel lehet ezekre készülni tudatosan, és a felek helyes egymás közötti kommunikációjával, feszültségoldási technikákkal és többek között Bach-virágterápiával is feloldhatók ezek a feszültségek, amelyek ilyenkor kialakulnak.

Néhány példa arra, hogy mikben tud segíteni ilyen esetekben a Bach-virágterápia:

–          Kimerültségre (lelki, fizikai)

–          Félelmekre (megfogható, megfoghatatlan)

–          Múltba kapaszkodásra (Kisbaba a pocakban, milyen volt amikor még csak ketten voltunk)

–          Bizonytalanság-érzetre (bármilyen új feladatkör)

–          Önbizalom-problémákra (jó szülő vagyok-e, jó vagyok-e még a páromnak)

–          Túlzott lelkiismeretfurdalásra (szoptatás stb)

–          Önelfogadási problémákra (tetszem-e még így a Páromnak stb)

–          Határozatlanságra

–          Bizalomhiányra

–          Folyamatos agyalásra (“fecsegő elme”)

–          Türelmetlenségre

–          Változások nehéz elfogadására (túlzott ragaszkodás bizonyos dolgokhoz)

–          Túl-aggódásra (Baba gyarapszik? stb)

–          Depresszióra

 

–          Kispapáknak: bizonytalanság-érzésre, elhanyagolás-érzésre, a családfenntartó szerepbe csöppenés félelmeire stb.

 

A következő cikkemben a kisgyerekkori feszültségforrásokról írok.

Bán Orsolya
Bach-virágterápia Tanácsadó
+3620/360-2970
[email protected]
http://borsimelody.wix.com/bach-therapy-hungary