baby-blues-gyermekagyi-szomorusagAz előző cikkemben arról írtam, hogy hogyan tud segíteni a Bach-virágterápia a várandósság és szülés alatt, illetve hogy miért fontos, hogy harmonikusak legyünk ebben az időszakban. Most a szülés utáni depresszióról, császár-traumáról írok Nektek, és leírom saját történetemet.

A szülés lehet gyors, hosszantartó, fájdalmas, könnyed, sokkoló vagy euforikus, előre eltervezett vagy spontán, de bárhogy is: egy elválás, egy trauma. A kisbaba, akire bár nagyon kíváncsiak vagyunk már, mégis olyan jó, hogy folyamatosan velünk van, általunk növekszik, mi védjük testünkkel-lelkünkkel, de ez a szüléssel megszakad. A baba szempontjából ugyanez: növekszik egy kellemes meleg pihe-puha pulzáló testben, és egyszer csak megszületik, hideg van, erős a fény, fájdalmat érez és még sorolhatnám.

Nem elég ez a megpróbáltatás, jön a következő: szoptatás /szopizás. Nem megy ez ám mindig olyan könnyen, mint a nagykönyvben, és akkor jönnek a csecsemős nővérek (4 nap alatt 8) és mind másképp mondja, meg a barátok, családtagok stb. kéretlen és sokszor lenéző (egyúttal a modern szakirodalom szerint sokszor elavult) tanácsai, a szoptatási tanácsadó és ember legyen a talpán, aki ezt teljesen helyén tudja kezelni.
Hazaérve megérezzük a ránk nehezedő felelősséget, és a tejtermelést beindító hormon, ami az egyik legkomolyabb stressz hormon is egyben, is besegít abba, hogy kialakuljon a melegágya a kiborulásnak, az elégtelenség, nem megfelelés érzésének. Sokat olvasni erről, védőnő is mondott pár szót róla, a nagykönyvekben is fejezeteket ölel át a téma, a baba-elsősegély tanfolyamon is hallottunk róla, de nem figyelünk oda kellően, mert velünk ilyen miért is történne meg?! Én kb 4-6 hónapig depressziós voltam szülés után, ráadásul császárral szültem, és mivel mindkét témáról ígértem, hogy írok, talán összevonva érdekesebb / tanulságosabb lehet.

Kislányom 41. hétre született, tehát 1 hetes túlhordásban voltunk, a CTG eredmények már nem voltak annyira kielégítőek, méhszáj egy millimétert se tágult még, így pénteken megbeszéltük a doktor úrral, hogy másnap reggel császárral szülessen meg Lili…mondta doktor úr, hogy hétvégén úgy is jobb szülni (: Este gyorsan felhívtam csecsemős nővér és egyben dúla barátnőmet, hogy mondjon már pár szót a császárról, mert azokat a fejezeteket sikeresen átlapoztam a nagykönyvben, mert hát „én úgysem császárral fogok szülni”! Másnap elkezdődött a „szülés”, kb 20 percig tartott, míg kivették a Kislányomat, majd kb 40 perc, míg engem újra összeraktak. Na és ez a 40 perc volt egész életem legrosszabb része! Volt bennem pl olyan érzés, hogy én nem is tettem azért semmit, hogy ez a gyermek megszülessen, nem is vagyok olyan igazi nő/anya, mint mások?  Mivel szemüveges vagyok, és az nem lehet rajtam még császár közben sem, amikor kivették Lilit a pocakomból, akkor bár odatartották kb 5 másodpercre elém, de én nem láttam belőle semmit, és elvitték tőlem azt, akit 41 hétig a szívem alatt hordtam, nem tudtam, hogy mi van Vele, jól van-e, épp mit csinálnak Vele, csak azt hallottam, hogy sír. Mivel Baba-barát kórházban szültem, így Apuka mellkasára kerülhetett a Kislányom, mert nagyon fontos ugye, hogy egyből biztonságot nyújtó helyre kerülhessen. Egy évvel későbbi felismerés viszont azt is megmutatta, hogy tulajdonképpen én „megharagudtam” ott Apára (nem tudatosan), hogy Ő kapja meg a Babát helyettem, mikor „én dolgoztam meg érte”…na mikre képes a tudatalatti ):

A szopizás sem ment túl jól, Lili hetekig nem gyarapodott, ugye eleve volt egy traumám, majd a rám nehezedő felelősségre sem tudott előre felkészíteni senki…féltem, egyedül éreztem magam, „mindenki jobban tudott mindent”, elillant minden önbizalmam, dühös voltam, összezavarodott. Ez az állapot kb 2 hónapig tartott, majd különböző technikák alkalmazásával csökkent bennem a feszültség, és kb a 6. hónap végére lettem jól.

Senkiben sem szeretnék félelmet elültetni a császártól és a szüléstől, vagy gyerekvállalástól, hiszen különbözőek vagyunk, és a végeredmény meg egy mosolygós, cserfes, bámulatos kis-ember, akiért mindent megtennénk.
Nekem akkor sok minden összejött, és én eleve egy nagyon érzékeny típus vagyok, viszont ebből az esetből jól látszik, hogy bármikor kerülhetünk olyan helyzetbe / kedélyállapotba, amire egyáltalán nem számítunk, és hónapokig bekorlátozódhatunk, elveszthetjük a stabilitásunkat, mint anno én. Később környezetemben nagyon sok kismama került közel hasonló cipőbe (nem feltétlenül depresszióval, de a megfelelések, félelmek, aggodalmak miatt), így amikor már jól voltam, folyamatosan töprengtem azon, hogy hogyan tudnék nekik/ bárkinek segíteni hasonló helyzetben. Így találtam rá erre a gyengéd gyógymódra, és váltam Bach-virág tanácsadóvá! Később a tanfolyamokon egyértelművé vált számomra, hogy mennyit segített volna nekem ez a gyógymód akkor, viszont hiszek abban, hogy minden valamiért történik, így azt is látom, hogy ha nem lettem volna akkor beteg, akkor nem gondolkoztam volna azon, hogy hogyan tudnék másoknak ilyen helyzetben segíteni, és akkor most nem lennék tanácsadó.

Pár szóban nézzük meg, hogy miben is segíthet ilyen helyzetekben a Bach-virág terápia:

–          Kimerültségre (lelki, fizikai)

–          Félelmekre (konkrét és irracionális)

–          Múltba kapaszkodásra (pl. a szüléssel megszűnő áldott állapot, kiemelt figyelem, központban levés érzése)

–          Bizonytalanság-érzetre

–          Önbizalom-problémákra: téves lelkiismeretfurdalásra, önelfogadási problémákra

–          Határozatlanságra

–          Bizalomhiányra

–          Döntések meghozatalával kapcsolatos problémákra

–          Folyamatos agyalásra (“fecsegő elme”)

–          Türelmetlenségre (“mikor fog már jól menni ez meg az?”)

–          Változások nehéz elfogadására (túlzott ragaszkodás a régi életvitelhez, független létezéshez)

–          Az anya szerep gyorsabb és könnyebb elfogadására

–          Magára az akár diagnosztizált szülés utáni depresszióra

–          A császármetszéssel/szüléssel esetlegesen megélt trauma feloldására

–          Az alhasi sebek szebb és gyorsabb gyógyulására krém formájában

 

Fontos megemlíteni, hogy az anyuka által szedett Bach-virág eszenciák egyúttal a csecsemőre is kifejtik pozitív hatásukat, amennyiben a kicsiben is megjelennek hasonló tendenciák (pl. félelmek, bizonytalanság, születési trauma, kimerültség stb.)

A következő cikkemben a szülés /születés utáni új élethelyzetről (családdá válás, új szerepek, kispapa depresszió) írok.

írta: Bán Orsolya
Bach-virágterápia Tanácsadó
+3620/360-2970
tanacsadas.bachviragok@gmail.com
http://borsimelody.wix.com/bach-therapy-hungary