FranceÚjra jelentkezik az Anyukák a világ körül rovat, ezúttal Franciaországból. Az interjúalanyom egy kis francia településen él férjével, az ötéves kisfiával és a 14 hónapos kislányával.

Nagyon érdekes dolgokról mesélt. Fogadjátok szeretettel a beszélgetést.

Milyen az átlagos/preferált szülés (kórházban, otthon, természetes módszerekkel, orvosi beavatkozással, stb.)?

Az otthon szülés egyáltalán nem elterjedt, annak ellenére hogy sokan laknak kis falvakban távol a kórházaktól. A terhesség ideje alatt az anyuka kicsit túlzottan is orvosi ellenőrzés alatt van. Franciaország az egyetlen ország ahol a toxoplazmát havonta nézik, tehát a havi vérvétel kötelező (ez valószínűleg a táplálkozásból adódik ami sok nyers ételt tartalmaz (saláták, nyers tejből erjesztett sajtok, tejtermékek és véresre sült húsok)).

A szülés kórházban történik és az epidurális sajnos nagyon elterjedt, aki anélkül szül, valamiféle fakírnak tekintik. A franciák egyébként is elég kényesek, sok gyógyszert szednek, a fájdalmat kevéssé tolerálják.

Ami viszont nagyon jó, hogy mehetünk egy szülési tervezettel amit a lehetőségek keretein belül tiszteletben tartanak. Ebben a tervben lehet leírni hogy hogyan is képzeljük el a szülésünket (pl. apás szülés, epidurális nélkül, hogy a kisbabát adják oda egyből az anyukának és a letisztítását és az első orvosi vizsgálatokat csak később csinálják meg, lehet beszélni a szülési pozíciókról, hogy  gátmetszést csak akkor ha nagyon nagyon muszáj stb stb).

A magyarországi viszonylathoz képest a szülés jóval intimebb környezetben zajlik annak ellenére, hogy kórházban történik. A szülőszobában csak az anyuka és az apuka tartózkodik a szülésznők fél óránként vagy óránként jönnek csak „ellenőrzésre”.

A császározás is csak akkor történik ha kell, a kórházak nem kapnak érte több juttatást vagy más előnyöket. Arról viszont már hallottam hogy valaki egy adott napra kéri a szülést, különböző okokból kifolyólag (nőgyógyász szabadsága, esetleg karácsony miatt).

Átlagosan mennyit vannak otthon az anyukák a szülés után, munkába állás előtt?

Szülés után két és fél hónappal újra munkába állnak. Ez itt a hivatalos szülési szabadság.

Úgy érzem társadalmilag elég nagy teher hárul a nőkre, az anya klasszikus szerepe nem túl elfogadott. A nőknek szexinek, vonzónak kell maradniuk és mihamarább visszalendülni a klasszikus női szerepbe. A terhesség alatt például a 10 kg súlytöbblet a megengedett, ha ennél többet szed fel a kismama, akkor lesz mit hallgatnia a nőgyógyászától….

Egy jó dolgot viszont mindenképpen meg kell említeni, hogy gyakorlatilag minden nő kötelezően elmegy a gátizom tornára, ami az egyik feltétele az „újra nővé’ válásban.

Meddig és mekkora állami támogatást kapnak?

A szülési szabadság alatt (16 hét, ami 6 hét a szülés előtt és 10 hét a szülést követően) a rendes fizetést kapják. Vannak akik a szabadságukat tartogatják évekig hogy egy két hónappal meghosszabbítsák ezt a rövid szülési szabadságot. Lehetőség van gyereknevelési szabadságot kérni 1-3 közötti időre, ezalatt az idő alatt egy szimbolikus összeget kap az anya ezért nem is nagyon népszerű.

Van bármilyen egyéb állami juttatás vagy anyagi támogatás ami a gyerekek után jár?

Egy gyerek után igazándiból semmi nem jár, csak a bébiszitter díjának a kifizetését támogatják. Két gyermek után jár a Magyarországon is ismert családi pótlék.

A szoptatás mennyire elfogadott dolog? (tabu, ciki, stb.)

A szoptatás nem igazán elfogadott annak ellenére hogy a korházban nagyon készségesek és minden segítséget megadnak egy jól induló szoptatáshoz. Az hiszem a franciák túl modernek, már rég elszakadtak az ősi ösztöneiktől.

Sok megdöbbentő vélekedést volt alkalmam hallani szakmabeliektől és nem szakmabeliektől is (szoptatni nem kötelező, a szoptatás az egy rabszolgaság, stb… és egyébként is a mai tápszerek jobb minőségűek mint az anyatej maga).

Szerintem jobb is hogy nem szoptatnak, hiszen a nők (még a terhesség alatt is dohányoznak) és egyébként is szükségük van az főétkezéseket kísérő alkohol mennyiségre.

A  gyerekgyógyászatban mennyire elfogadottak az alternatív gyógymódok? (pl. homeopátia)

A homeopátia kezd előtérbe kerülni. Egyébként a franciák híresen gyógyszer fogyasztók, kb. ilyen szinten: ha nem szedsz antibiotikumot akkor te nem is vagy beteg (ez volt egy 10 évvel ezelőtti reklám egyik mondata, mikor az antibiotikum automatikus szedése ellen kezdtek kampányolni).

Az apukák általában mekkora és milyen szerepet vállalnak a családi életben?

A francia férfi kicsit „nőies” magyar mértékekkel mérve. A férfiak többsége fantasztikusan főz, tálal, és nagyszerű társalkodók, így a családi életben is bőven kiveszi a részét, a női emancipáció olyan magas szinten van, hogy a hagyományos női feladatok tényleg meg van osztva közöttük. A gyerekekkel is nagyon jól bánnak, létezik még a «papa poule” kifejezés is ami tyukapot jelent a tyukanyo alapjan.

Az állam is hozzájárul ehhez hiszen két hét apai szabadság jár miden született gyermek után.

Milyen a bölcsődei, óvodai rendszer? (Van-e állami ovi, hány évesen kezdik a gyerekek, napi mennyi időt töltenek oviban, stb.)

Bölcsődébe gyakorlatilag lehetetlen bejutni, viszont egy államilag jól támogatott bébiszitter rendszer van, ahol a gyerekek miniközösségben vannak (általában 3, max. 4 gyerek egyidejű megőrzéséről van szó, miközben a családias háttér is biztosítva van).

Az óvoda az gyakorlatilag iskola, tehát a gyerek nem játszani, kiabálni és tombolni megy oda, hanem tanulni! Tantárgyak vannak (matematika, grafika, torna, olvasás tanulás, stb). A franciák hihetetlenül büszkék erre az oktatási rendszerre ami sajnos nem feltétlenül kedvező a gyermek fejlődését tekintve (ezt csak azért merem mondani, hiszen láttam már más stílusú rendszereket is (ismerem a magyar oktatási rendszert és van egy két külföldi ismerősöm (amerikaiak és német is).

Az óvodát mindig csak szeptemberben lehet kezdeni és a gyermeknek a kezdés évében 3 évesnek kell lennie vagy válnia az adott évben. Ez csak egyszerűen olyan gondokat vet fel, hogy a 2,5 éves gyermek a 3,5 éves gyermekkel együtt kezd, és mindenki ugyanazt a Minisztérium által kiadott programot követi. A gyerekek betűket tanulnak három évesen és jelük sincs az óvodában, hiszen le tudják írni saját nevüket. (nagy megdöbbenés volt számomra hogy játékok (babák, kis autók, plüssök) sincsenek)

Egyik különlegesség hogy az iskolarendszer ciklikus, azaz a következőképpen működik: 6 hét iskola 2 hét szünet, és az iskola csak 4 napos Szerdán ugyanis nincs tanítás.

Ezek után levonhatjuk a következtetést hogy a szülők nincsenek könnyű helyzetben.

Mi az óvodában a legpozitívabb és legnegatívabb dolog?

A legpozitívabb talán, hogy a program sokrétű és konkrét. A legnegatívabb, hogy a kreativitás és legfőképpen az önállóvá nevelés nagyon kevéssé kap teret.

Érdekesség, ami a ti országotokban máshogy működik, mint Magyarországon?

Itt minden másképp működik, mint otthon, még az emberek is! Hihetetlen, hogy nem vagyunk olyan távol földrajzilag Magyarországtól, de a két kultúra között egy hatalmas szakadék tátong.

Mi a tapasztalat az iskolával kapcsolatban? Hogyan jellemeznéd az ottani oktatási rendszert?

Mint ahogy említettem az előző kérdésnél, az iskolai rendszer már az óvodával elkezdődik így az ott leirtak ide is érvényesek.

Mennyivel jobb ill. rosszabb a hazai iskolarendszer? Mit ültetnél át az ottani rendszerből az itthoniban ill. fordítva?

Franciaországban bevezetném az 5 napos iskolát ami jobban illeszkedne a dolgozó felnőttek ritmusához. Az óvodában jóval több teret engednék a kreativitásnak és az önállóra nevelésnek (egy egyszerű példa itt nem tanítják az óvodában hogyan kell kezet mosni, vagy fogat mosni, itt a betűket tanítják), és egyértelműen jóval több szabad, kötetlen játékra lenne szükség.

Otthon talán viszont éppen a strukturáltság felé hajlanék, szerintem lehetne az érdeklődő gyerekeknek betűket, számokat mutatni és nem elzárkózni a végletekig, hogy hadd legyenek még gyerekek, a játékon kívül más nem kell.

Franciaországban folyton sztrájkolnak, ami az iskolákat és óvodákat is érinti, ez nagyon nem jó a gyerekeknek! Arról nem is beszélve, hogy minden évben új óvónéni van, így nem igazán tudják a gyerekeket sem megismerni és a gyerekek sem kötődnek különösebben a pedagógusukhoz. Ebből a szempontból a magyar rendszer sokkal szimpatikusabb

Én a két rendszer pozitív elemeit ötvözöm és próbálom kihozni a maximumot a lehetőségekből.

És egy extra kérdés: tudnál ajánlani egy-két meseírót, mesét, gyerekkönyvet, ami az országodban ismert ill. közkedvelt ?

A gyermekirodalom nagyon magas szinten van, csodálatos igényes kiadványokhoz könnyű hozzájutni. Hemzsegnek a kiadók is, ami néha már önmagában garancia az igényességre.

Különös népszerűségnek örvend PETIT OURS BRUN kalandjai és a T’CHOUPI sorozatok (Thierry Courtin a szerző) ami már egészen kicsiknek is olvasható, hiszen hétköznapi történéseket dolgoz fel, kicsit oktató jelleggel.

Két másik kiemelkedő gyermek könyv író:

Claude PONTI, Philippe CORENTIN.