Ezúttal Olaszországba, Pármába utazunk, ahol interjúalanyom él családjával, a hároméves kisfiával és a négy hónapos kislányával. Szeretném ismételten felhívni a figyelmet, hogy ezek személyes tapasztalatok, azaz az is előfordulhat, hogy esetleg 100 km-re egy másik megyében már máshogy működnek a dolgok.
Milyen az átlagos/preferált szülés (kórházban, otthon, természetes módszerekkel, orvosi beavatkozással, stb.)?
Az állami kórházakban a természetes szülést preferálják. Ma már sehol sem kell fekve, szülőágyon szülni. Vannak kórházak ahol lehetőség van a vízben vajúdásra is. A magánkórházakkal ellentétben itt annál az orvosnál/szülésznőnél „kell” szülni, aki éppen akkor bent van. Az otthon szülés feltételei sok városban adottak. A szülés a magánkórházakban is ingyenes, kivéve a kérésre végzett császármetszést. Én mindkét gyermekemet az állami kórházban szültem, végül mindketten császárral jöttek a világra. A furcsa csak az volt, hogy összesen két éjszakát voltam bent, a harmadik napon már hazaküldtek.
Átlagosan mennyit vannak otthon az anyukák a szülés után, munkába állás előtt?
Átlagosan 8-9 hónapot. Egy olasz anyukától hallottam azt, hogy „9 hónap bent, 9 hónap kint” lenne az ideális a kisbabáknak. Itt is attól függ, hogy milyen pozíciót tölt be az anyuka, milyen a család anyagi helyzete, illetve, hogy van-e ráérő nagymama a közelben. Amúgy a szülési szabadság 5 hónap, amit a szülés előtt és után kell „beosztani”. Ezen felül lehetőségük van gyermekgondozási szabadságra elmenni.
Meddig és mekkora állami támogatást kapnak?
A szülési szabadság 5 hónapja alatt a fizetésének 80-100%-át kapja meg a kismama, munkáltató függő, hogy pontosan mennyit. A gyermekgondozási szabadság 6+6 hónap. Az első felében a fizetésük 30%-át kapják, a második felében nem kapnak semmit.
Van bármilyen egyéb állami juttatás vagy anyagi támogatás ami a gyerekek után jár?
A gyerekek után adókedvezmény és családi pótlék jár. Ez utóbbi jövedelem függő, nem túl nagy összeg.
A szoptatás mennyire elfogadott dolog? (tabu, ciki, stb.)
Teljesen elfogadott dolog.
A gyerekgyógyászatban mennyire elfogadottak az alternatív gyógymódok? (pl. homeopátia)
Egyre jobban terjed a homeopátia.
Az apukák általában mekkora és milyen szerepet vállalnak a családi életben?
Tradicionálisan semennyit. Hála Istennek az új generációk már jobban kiveszik a részüket a gyereknevelésből, háztartásból. Már csak azért is, mert manapság egy fizetésből már nem tud megélni egy 3-4 tagú olasz család, az anyukák nagy többsége dolgozik. Így apuka is viszi a gyerkőcöket oviba/suliba/edzésre, bevásárol, fürdet, altat. A játszótéren ugyan még mindig kevés apukát látok; az én férjem sem szeret játszóterezni a kisfiunkkal, viszont biciklivel bejárják a várost, a parkokat.
Milyen a bölcsődei, óvodai rendszer? (Van-e állami ovi, hány évesen kezdik a gyerekek, napi mennyi időt töltenek oviban, stb.)
Sok állami és önkormányzati intézmény van, de ennek ellenére nincs elég férőhely. Bölcsibe 5 hónaposan mehetnek a gyerekek, pontrendszer alapján lehet bekerülni, amely figyelembe veszi a család szociális körülményeit, a szülők munkaviszonyát, stb. Az önkormányzati bölcsi 500 euróba kerül havonta, de lehet kérni kedvezményt ha a család egy főre jutó keresete alacsony. Az óvoda már valamivel olcsóbb. Általában 8-tól 4-ig vannak, de néhány intézmény 6-ig is nyitva tart. Aki nem kerül be, az viheti a gyerekeket magánintézménybe vagy családi napközibe.
Mi az óvodában a legpozitívabb és legnegatívabb dolog?
Szinte csak pozitív dolgot tudok mondani a bölcsikről/ovikról. A gyerekek rengeteg figyelmet és szeretet kapnak. A gondozók/nevelők magasan képzettek és nagyon elhivatottak, pedig a fizetésük itt sem túl jó; sokszor sztrájkolnak is emiatt. (Ilyenkor egy napig nincs bölcsi/ovi, de szerencsére egy-két nappal előtte bejelentik.) A gyerekek étkezése nagyon változatos; friss gyümölcsöt, zöldséget pedig minden nap esznek. Ami negatív, hogy csak ritkán énekelnek, mondókáznak; érdekes, de nagyon kevés olasz gyerekdal van, és a népdaloknak sincs tradíciója annak ellenére, hogy Itália olyan zenészeket adott a világnak, mint Verdi, Puccini, stb… Viszont rengeteget mesélnek, báboznak nekik.
Érdekesség, ami a ti országotokban máshogy működik, mint Magyarországon?
Az oviban csak vegyes korosztályú csoportok vannak.
Mi a tapasztalat az iskolával kapcsolatban? Hogyan jellemeznéd az ottani oktatási rendszert?
Még nem iskoláskorúak a gyermekeim, de a tapasztalatom az, hogy jóllehet kisebb lexikális tudást ad az iskola, de a tehetség és kreativitás kibontakoztatásában elég sikeresek.
Mennyivel jobb ill. rosszabb a hazai iskolarendszer?
Itt nem létezik olyan, hogy „kitűnő”, mert nem lehet mindenből ötös valaki (illetve tízes, mert itt tíz osztályzat van): a bizonyítvány tükrözi az érdeklődési kört, vagy hogy mihez van tehetsége a gyereknek. Továbbá olyan sincs, hogy „megadják” a jegyet, mert kell a pontokhoz, már csak azért sem, mert nincs felvételi az egyetemekre; az első év végén kiszóródik aki nem odavaló.
Mit ültetnél át az ottani rendszerből az itthoniban ill. fordítva?
Itt sokkal kevesebbet stresszelnek a gyerekek, ez jó. Viszont az olasz alsó tagozatosoknak nincsen napközi, ez nagyon hiányzik szerintem.
És egy extra kérdés: tudnál ajánlani egy-két meseírót, mesét, gyerekkönyvet, ami az országodban ismert ill. közkedvelt ?
Spotty a kiskutya történetei nagyon közkedveltek (Eric Hilltől). Mireille d’Allancé könyvei egy-egy problémát segítenek feldolgozni (dackorszak, félelem a sötétségtől stb..) mesés formában. Nagy kedvenc Maurice Sendak Ahol a vadak várnak című meséje.
