anyák napjáraEgy kicsit úgy vagyok én ezzel az anyák napjával, mint a karácsonnyal. Csoda jó dolog egy teljes napot annak szentelni az évben, hogy figyeljünk a szeretteinkre, értékeljük az édesanyánkat és szeretetteljes összeborulások mellett ünnepeljünk. Csak jó lenne, ha mindez nem egy napra korlátozódna.

Az, amit az édesanyánk szeretetből tesz értünk/nekünk, az, ahogyan boldog embert akar faragni belőlünk, az, ahogyan óv, vigyáz ránk, szorít nekünk, aggódik értünk, egyengeti az utunkat a háttérből, gyógyít minek és vigasztal, hogy támaszkodhatunk rá, ezek mind-mind ott vannak a szürke hétköznapokban. Ezek azok az apró boldogság morzsák, amik kiteszik a teljes képet. Amit olyan magától értetődőnek veszünk egészen addig, amíg el nem veszítjük. Vagy egy anyák napján meg nem emlékezünk róla, hogy aztán 364 napra megint természetesnek tartsuk. 

Pedig olyan jó lenne a mindennapokban felfigyelnünk ezekre az apró mozzanatokra. Tudatosnak lenni, megélni a pillanatot, hogy de jó, anyu itt van és mosolyog. Örülni a szeme csillogásának, a nevetése hangjának. Hálásnak lenni, hogy van. Most. Itt. Van.

Szeretném, ha ezt az anyák napi bejegyzést együtt írnánk. Szeretném, ha ti is leírnátok, mi az az első apró(?) dolog, ami eszetekbe jut anyukátokról. Amiért hálásak vagytok, ami jó vele kapcsolatban, ami újra gyermeki mosolyt varázsol az ajkatokra, ha eszetekbe jut.

Ha én anyura gondolok, az első, ami beugrik róla, az a keze. A formája, a bőre tapintása, az illata. Anyu keze maga a biztonság. Ott volt, amikor beteg voltam, ha kellett hűsített, ha kellett melegített. Erős, dolgos, gyakorlott kezek. Mindent tudnak. Még mindig bennem él, milyen volt, amikor kislányként elveszett az én kis mancsom az ő biztonságos tenyerében. Ahogy a kézfejemre kulcsolta az ujjait. Ott semmi baj nem érhetett. Ilyen volt a nagymamám keze is, és amikor a saját kezemre esik a pillantásom, ahogy a fiaim kezét fogom látom a hasonlóságot. Remélem, nem csak külsőben, de a kiváltott érzelmekben is valami hasonlót adhatok át én is a gyerekeimnek.

És ti, nektek mi jut eszetekbe anyukátokról? Megírjátok itt kommentben?

(És hogy egy kicsit bátorítsalak benneteket az aktív részvételre, a kommentelők között a Magvető kiadó Mesék Anyákról című könyvét sorsolom ki a hivatalos anyák napja után egy nappal, azaz május 2-án.)

írta: Hanula Erika