Azt hiszem, nincs az a tökéletes családmodell, ahol a szülők gyereknevelési módszerekről alkotott véleménye mindig mindenben megegyezne (ahogy egyébként tökéletes szülő  sincsen). Szóval biztosan előfordul olyan helyzet, hogy anya megengedőbb, elnézőbb vagy szigorúbb lenne, mint apa, vagy éppen fordítva. Ilyenkor mi van? Hogyan lehet egy ilyen helyzetet jól kezelni, hogy se a gyerek, se egyik szülő önérzete ne csorbuljon? Viszont közös megegyezés szülessen.

Azt hiszem, az sokunk számára egyértelmű, hogy ha a szülők közt bármilyen nézeteltérés van, azt ne a gyerek előtt vitassák meg. Ugyanígy, ne feketítsük be a másik szülőpárt a gyerek előtt, mert ezzel csak feszültséget okozunk a gyerekben, amit ki tudja, hogy fog tudni majd feldolgozni. (Azért mert anya haragszik apára, a gyerek ugyanúgy szeretni akarja az apját, de ha szereti, azzal úgy érzi, elárulja az anyját.)

Szóval ha a gyerek már lefeküdt vagy épp nem hallja, akkor érdemes a szülőknek megbeszélni a vitatott kérdést. Igen ám, de hogyan? Nyilván ez vérmérséklet kérdése is, de a hogyan sok esetben van olyan fontos, mint a mit. Nézzétek csak, ismerős ez a helyzet?

“férj: Miért vagy ilyen hallgatag? Mi bajod?

feleség: Semmi.

férj: Látom rajtad, hogy valami nem tetszik.

feleség: Csak épp elegem van abból, ahogy a gyereket ugráltatod. 

férj: Ugráltatom? Mert meg mertem mondani neki, hogy tűrhetetlen a rendetlenség a szobájában?!

feleség: Nem arról van szó, hogy meg merted mondani, hanem ahogy mondtad, és ahogy behajtod rajta a dolgokat. 

férj: Hogyhogy? Nem értem, miről beszélsz. Én vagyok az apja, nem? Egyszer már rá kell szorítani, hogy rendet tartson maga körül. 

feleség: Milyen alapon vársz tőle olyan nagy rendet, miközben a te holmijaid néha hetekig kint hevernek?!

férj: Mi köze ehhez a gyereknek? Én már felnőtt vagyok. Ha elöl vannak a dolgaim, csak engem zavarnak. Azon kívül én megtalálok bármit, amit keresek.

feleség: Ez álszent védekezés! És te mit szólnál, ha veled úgy ordítanának, mint te vele? 

férj: Hát én aztán igazán nem úgy kezdte. Csak azt mondtam, hogy ide rendelem a kukásautót, a negyedik emeletre. 

feleség: Lehet, hogy ez neked jó vicc…. stb.”

Az alábbi idézet F. Várkonyi Zsuzsa: Már százszor megmondtam… című könyvéből származik. F. Várkonyi Zsuzsa zseniális pszichológus, aki többek között meghonosította Magyarországon a Gordon-módszert. Ebben a könyvében megmutatja, ennek a párbeszédnek hogyan kellett volna úgy elhangoznia, hogy az mindenki számára elfogadható és építő jellegű legyen. De mielőtt ezt leírnám, szeretném pár pontban összefoglalni, mit ír a szülők közti helyes kommunikációról:

• Úgy beszélj, hogy tartsd tiszteletben a másik igényeit, véleményét, érzékenységét.
• A saját (!) érzéseidet fogalmazd meg.
• Küldj én-üzeneteket: én hogy érzek, én hogyan látom a helyzetet, én mit olvastam le a gyerek arcáról. 
• Próbáld elkerülni, hogy a másikban bűntudatot kelts (akár csendes sértődöttséggel is).
• Ne kritizálj, ne kérj számon, ne ítélkezz!
• Ne támadj! Arra csak viszont-támadást fogsz kapni. (A beszélgetőtárs általában támadásnak érzi, ha saját, sikeresebb módszereinkre hivatkozunk.)
• Kerüld a lehúzó megjegyzéseket, a bírálatot, prédikálást, megbélyegzést, iróniát, számonkérést. 
• Ha valóban meg akarod oldani a konfliktust (és nem csak utat akarsz engedni a felgyülemlett feszültségnek a házastársaddal szemben), akkor az értő figyelem, és az én-üzenetek segítenek ebben. 

És most lássuk, hogyan fest mindez a gyakorlatban, azaz hogy hangozna el az előző párbeszéd a fentiek figyelembe vételével:

“feleség: Ma délután olyan rossz érzés volt hallgatni, ahogy veszekedtél a gyerekkel. 

férj: Persze, hogy veszekedtem. Szörnyű, hogy néz ki a szobája. 

feleség: Igen, elég nagy felfordulás van nála. Én is azt hiszem, ideje rendet csinálnia. Mégis nehezen bírtam ki, hogy ne szóljak közbe. Mert összeszorult a gyomrom, ahogy a helyébe képzeltem magam. 

férj: Nem sérül meg a lelke, ha néha hall egy erélyesebb apai hangot. 

feleség: Úgy gondolod, ez nem okoz neki gondot. De azt hiszem, ő sem szereti, ha azért kell engedni a másiknak, mert ő a hangosabb vagy az erősebb. 

férj: Ha olyan nagyon figyeltél, hallhattad, hogy csöndesen kezdtem.

feleség: Igen hallottam. Úgy emlékszem, a kukásautóval kezdted.

férj: Már viccelődni sem szabad?!

feleség: Nekem úgy tűnt, hogy bántotta, és közben nagyon tehetetlennek éreztem magam. 

férj: Jaj, istenem, ugyanolyan mimózalelke van, mint neked!

feleség: Nem imádod ezt az érzékenységet…

férj: Hát nem. Ezentúl tekintettel leszek a finom lelketekre.

feleség: Nem esik jól, hogy gúnyolódsz. Van, amire te is érzékeny vagy.

férj: De nem ilyesmire.

feleség: Meglep téged, hogy ő másra. 

férj: Persze, honnan tudhattam volna, hogy ez olyan nagy sértés? 

feleség: Ühm.

férj: Gondolod, hogy ezt tényleg nagyon zokon vette? 

feleség: Utána kezdett el ellenkezni. Addig nem is tiltakozott a rendcsinálás ellen. 

férj: Lehet. Na, majd figyelem a “lelkét”!

Bár a férj hangnem itt is megmaradt egy kissé fölényesnek, de úgy tűnik, megértette az üzenetet és remélhetőleg legközelebb nem okoz (annyi) feszültséget a gyerekkel való beszélgetése. Illetve az is fontos, hogy nem sérült egyik fél önérzete sem.

Szerintem a Gordon-módszer zseniális, bár az elején igencsak nehéz a sarokpontjait betartani. Olyan könnyen csúszik bele az ember a megszokott, ismert sémákba (főleg, ha gyerekként azt tapasztalata)! Én mégis mindenkit arra biztatnék, hogy próbálja meg elsajátítani ezt az “egyikünk sem vesztes” módszert, mert nem csak a gyerekünkkel való beszélgetéseknél használhatjuk, hanem a mindennapi életben bárkivel. Ezzel pedig minőségi ugrást lehet elérni az emberi kapcsolatok terén.

A Gordon- módszerről vázlatosan, de nagyon jól összefoglalva itt olvashatsz. F. Várkonyi Zsuzsával pedig itt nézhetsz meg egy rövid videót, ahol a módszerről beszél (sajnos a minősége nem a legjobb).

Továbbá a Klub Rádión állandó műsora van a pszichológusnőnek, ami a játszmákról szól. Az összes műsor fenn van a világhálón (itt meghallgathatjátok őket), nagyon érdekesek, közérthetőek és elgondolkodtatóak. Az 5. rész például a gyerek-szülő játszmákról szól.

Ha úgy gondolod, ismerőseid között van olyan, akinek jó lenne hallania erről a módszerről, kérlek, oszd meg a cikket!

írta: Hanula Erika