Nem tudom, ti hogy vagytok a fejetekben megszólaló kis hangocskával, de nálam néha nagyon durva mondatokat tud mondani. Nem csak a tartalma hagy kívánnivalót maga után, de a megfogalmazása sem a legszebb. Sőt. És hogy ez mit tesz a női (meg anyai) önbecsülésemmel, arról jobb nem is beszélni.

“Na, pont ez az, amit most nem kellett volna csinálnod, gratulálok!”

“Nem igaz hogy nem vagy képes jobban csinálni, hát elméletben kívülről-belülről tudod, mi a fészkes fenéért nem bírod a gyakorlatba is átültetni?!”

“Szép kis nő, mondhatom, akinek így néz ki a konyhája…”

“Már megint nem tudtad betartani ezt vagy azt, pedig annyiszor megfogadtad!”

Ismerősek ezek a mondatok? Sok barátnővel, ismerőssel beszélgetve jöttem rá, hogy ez a kis hang valószínűleg mindenkinek a fejében ott van, hol halkabban, hol hangosabban, hol elfojtva, hol kihangosítva, de mindannyian találkozunk vele. Nap, mint nap.

De vajon azon elgondolkodtatok-e már, hogy ezeket a mondatokat másnak is kimondanátok-e így? Beszélnél-e ilyen stílusban a legkedvesebb barátnőddel, az anyukáddal vagy a gyerekeddel? Vagy akár a vadidegennel?

Miért van az, hogy magunkhoz olyan keményen és bántóan tudunk szólni, miközben még egy vadidegennel is több tisztelettel beszélnénk? 

Miért van az, hogy nem tudunk nagyobb szeretettel és tisztelettel fordulni magunk felé?

A testünket nem becsüljük meg azért, mert kiszolgál minket, csak arra figyelünk, kívülről milyen képet mutat.

Az igyekezetünket nem becsüljük eléggé, mert mindig van egy másik anyuka, akihez hasonlítjuk magunkat és aki jobban csinálja, mint mi. Pedig a gyerekednek te vagy a tökéletes anyuka!

A nőiességünket az anyaság leple alá gyűrjük, miközben mindenkiben ott lakik egy buja, érzéki nő. A külsőtől függetlenül!

Mi lenne, ha több empátiával és szeretettel fordulnál magadhoz? Mi lenne, ha a nap, mint nap hallott belső hang építene és nem rombolna téged?

El tudod képzelni, milyen erős vár épülhetne belőled, ha napi szinten erősítenéd magad?

El tudod képzelni, a gyerekeid milyen büszkék lennének, ha azt látnák egy erős, tündöklő személyiség az édesanyjuk, aki nem csak a gyerekeit szereti a szíve minden melegével, hanem önmagát is?

El tudod képzelni, ez milyen követendő példa lennél nekik?

Arra kérlek, MOST mondj magadnak, magadról valami szépet! Valamit, amire büszke vagy. Valamit, amit a legkedvesebb barátnőd mondana rólad. Valamit, amit nem kell aztán zavartan elhárítanod “Jaj, ugyan ne is mondd”, hanem amit emelt fővel elfogadsz. Ami építene téged.