Kreativitás – kulcsfontosságú szó az életünkben. Legalábbis annak kéne lennie.

Sir Ken Robinson azt mondja: “Szenvedélyesen hiszem azt, hogy a kreativitást nem kifejleszteni kell magunkban, hanem szinten tartani. Mert bennünk van, csak “kinőjük”. Jobban mondva, kitanítja belőlünk az iskola.”

Igen, sajnos a mai iskolarendszer – és nem csak az amerikai, amire Mr. Robinson utal, de a hazai is – egyáltalán nem tartja szem előtt a kreativitás fontosságát. (Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a fő tantárgyak a matematika, a természettudományok és az irodalom, a művészeti órák pedig valahol a sor végén kullognak. Ezeket az órák azok, amiket be lehet áldozni az iskolai ünnepségek próbáira.) Ami fontos, hogy a diák legyen fegyelmezett, figyeljen, majd adja vissza a tanár által leadott anyagot. Ha új utakat próbál találni, ha azt gondolja, nem csak egy megoldás létezik, vagy ha netán hibázik, azt büntetik.

Az előtt a pedagógus előtt, aki a rendszerrel ellenben megpróbálja kreativitásra, önálló gondolkodásra ösztönözni a diákjait, földig hajolok. Minden elismerésem nekik – csak sajnos úgy tapasztalom, nagyon kevesen vannak.

Viszont azt is hiszem, hogy nem az a megoldás, hogy sírok a rendszer hiányosságain, szidom a törvényalkotókat és az egész oktatási rendszert vagy a tanárokat, mert ettől nekem, illetve a gyerekemnek fikarcnyival sem lesz jobb. Ez csak negatív, lehúzó energiát termel.

Hanem lépéseket teszek. Kicsi lépéseket a saját házam táján. Pozitív energiát gerjesztek.

Ezért találtam ki a gyerekeimnek a “Kreativitás Dobozát”. Tulajdonképpen ez egy egyszerű kartondoboz, amibe olyan tárgyakat gyűjtünk, amikből valami érdekeset lehet alkotni, ragasztani, összekötni, kivágni, felfűzni, stb. Fontosnak tartom azt is, hogy a tárgyak zöme újrahasznosított dolog legyen, ezzel is kevesebb szemét termelésére tanítva a gyerekeimet.

És hogy mi kerülhet a dobozba?

• üres joghurtos poharak
• WC papír gurigák
• gumik
• fa pálcikák
• faágak, gallyak
• madzagok
• lyukas zoknik
• kiürült papírdobozok (pl. teás)
• hungarocell darabok
• papír tojástartó
• parafa dugók
• csavaros kupakok
• cipőfűző
• maradék bőrdarabok
• maradék anyagdarabok
• konzervdobozok
• Kindertojás műanyag tojásai
• gyufásdobozok
• idénynek megfelelő termések
• maradék csomagolópapír
• régi képeslapok

Ugye mondanom sem kell, a sor a végtelenségig folytatható.

A dobozt olyan helyen tartjuk, ami könnyen elérhető, egyrészt, hogy ha valami kiürül, akkor ne a szemetesbe dobjuk, hanem ebbe a dobozba, másrészt, hogy ha kedve támad a gyerekeknek, azonnal a keze ügyében legyen. Körülbelül úgy, mint a papír és ceruza.

Soha nem mondom meg a gyerekeimnek, mit és hogyan készítsenek, arra buzdítom őket, hogy találjanak ki valami érdekeset, nekik tetszőt. Ezzel is fejlesztem a kreatív gondolkodásukat, amiről egyébként egy régebbi bejegyzésben már írtam.

Ha persze segítséget kérnek, azt megadom, de ilyenkor is próbálok csak irányvonalakat adni. Például felvetem témának az űrhajózást vagy a dzsungelt, babaházat vagy a sarkvidéket, amiből már ki tud indulni.

Elképesztő, milyen kreatív alkotásokat tudnak a gyerekek készíteni!!

Aztán mikor jönnek büszkén megmutatni a tornyot, flippert vagy épp tengeralattjárót, amit készítettek, őszinte elismerésemet fejezem ki nekik. Ez borzasztóan fontos ahhoz, hogy egészséges önbecsülésük alakuljon ki. Elismerem, hogy a saját ötleteikkel, saját gondolatmenetükkel, saját erőfeszítésükkel valami olyan egyedit alkottak, ami előtte még soha nem létezett. Nincs osztályzás, nincs hibázás, nincs felsülés. Csak dicséret, elismerés és bátorítás.

Képzeljétek csak el, ha a gyerekek ezzel az elismerő, bátorító háttérrel érkeznének a fiatal felnőttkorba! Képzeljétek, ha a munkahelyeken ilyen mentalitással fordulnának egy-egy probléma felé!

Tudom, hogy az oktatási rendszerünk nem erről szól, de ha Mohamed nem megy a hegyhez, hát akkor majd a hegy elmegy Mohamedhez (:

írta: Hanula Erika