A képzőművészet csodálatos dolog. Nézni is és csinálni is. A gyerekek (is) rengeteg dolgot tanulhatnak belőle: harmóniát, szépséget szívnak magukba általa, belemélyedhetnek az alkotás örömébe, megérezhetik a flow élményt, kiereszthetik a stresszt, kifejezhetik azt is, amit szóban nem tudnak megfogalmazni. 

Hiszem, hogy minden ember teremtőnek, kreatívnak született, és míg óvodás korban ezt a kifejezési formát támogatják (jobb esetben), addig az iskolai tanulmányok, pláne a rohanó felnőtt kor alatt már teljesen elenyészik. Pedig a fent említett pozitív hatások akkor is érvényesek. Sőt! Ha az emberek gyerekkorban megszeretnék, megszoknák az alkotást, egy életre szóló barátra lelnének benne. Egy barátra, akihez bármikor fordulhatnak, örömünkben, bánatunkban. Az alábbiakban ahhoz szeretnék ötleteket adni, miként hozhatjuk közelebb a gyerekeket a képzőművészetekhez úgy, hogy az kívánatos szórakozás, játék, vagy akár a szülővel eltöltött közös élmény legyen.

1. Légy igényes a könyvekre, amit a gyereked a kezedbe vesz! Szerencsére ma már elég nagy a választék a szép gyerekkönyv illusztrációk háza táján is. Persze az, hogy mi szép, nagyon szubjektív. Pont ezért légy nyitott rá, mi az, ami a gyerekednek teszik (ami ugye nem feltétlen ugyanaz, ami neked is teszik.) Minél többféle kép, rajz, illusztráció kerül a kezébe, annál nyitottabb, elfogadóbb lesz.

Ha könyvet olvastok, beszéljetek az illusztrációkról is: “Nézd csak, milyen érdekesen rajzolták meg Holle anyó világát!”, “Érdekes, milyen sokféleképpen lehet fát rajzolni.”, “Ez olyan, mintha ecsettel vagy tollal készítették volna a képet. Ezt meg gyurmából készítették, aztán lefényképezték, látod?”

2. Állíts jó példát a gyereked elé, mutasd meg, mások hogyan alkotnak! Az első és legfontosabb mintája Te vagy a gyerekednek. Mindenben. Ezért, ha az én gyerekeim rajzolnak vagy festenek, sokszor én is odaülök melléjük az asztalhoz, és alkotok én is velük együtt. Hogy lássák, egy gyakorlottabb kéz hogyan húzza a vonalakat (ki kell hangsúlyoznom, NEM tudok jól rajzolni, ugyanolyan átlagos vagyok, mint bármely más felnőtt (sőt), csakhogy én ezt fel is vállalom a gyerekeim előtt). De legfőképp azért, hogy lássák, élvezem a tevékenységet, az alkotás folyamatát, ez inspirál, jó érzéssel tölt el engem. Persze, ha azt szeretném, hogy komolyabb, vagy legalábbis ügyesebb minta is legyen előttük, akkor valamilyen gyerekek számára specializálódott alkotó körbe viszem őket. Szerencsére egyre több ilyenről hallani, pl. a Cellux csoport vagy vidéken a Mokka. De ha nincs semmi ilyen lehetőség a közeledben, vagy nem tudod kivitelezni, hogy eljuss egy ilyen alkotó körbe, még mindig ott az internet. Bence pl. ezt a videót megnézve tanult meg mandalát rajzolni.

3. Vidd el a gyerekedet kiállításokra! Tudom, nagyon ódivatúnak hangzik, manapság sokkal menőbb bevásárló központba meg sok D-s moziba járni a családdal, pedig nagy élmény a múzeum is a gyereknek. Persze a koruknak megfelelő kiállításra gondolok: a legkisebbeknek érdekes lehet például egy-egy báb kiállítás (főleg, ha élőben láthatják a kedvenc mesehősüket), a nagyobbakkal pedig igenis el lehet menni egy-egy komolyabb kiállításokra. Nem akarom ismételni magam, de ez tényleg annyira tágítja a látókörüket! Arról nem is beszélve, hogy rengeteg mindenről lehet aztán ennek kapcsán beszélgetni: hogy éltek az emberek az egyes korokban, mi volt a szépségideál – és ma mi az, miben hittek az emberek, stb. A szülő sok mindent megtudhat ám így a tinédzser gyereke nyiladozó világképéről!

készítette: Ture Ekroos

És megint: ha nincs rá módod, hogy múzeumba menj a gyerkőccel, ott az internet. Ismeritek például a Google Art Project-et? Egy zseniális kezdeményezés: a világ rengeteg múzeumába tehetünk virtuális sétát, 360 fokos szögben körbenézhetünk, sőt, a kiállított daraboka rá is lehet nagyítani! Olyan részleteken is el lehet bogarászni, amit élőben nem is biztos, hogy látnánk.

4. Ne gondolj nagy dolgokra, de csempészd be az alkotás művészetét a mindennapokba! Nem kell drága felszerelésre, komoly programra gondolni. Egy használt névjegykártya hátoldalát kidekorálni, egy nagy kartondobozt szétvágni, kiteríteni és térképet rajzolni rá, vagy egyszerűen csak kipingálni egy használaton kívüli dobozt, játékosan rajzolni vagy egyszerűen csak gyurmázni, agyagozni, a járdára rajzolni krétával, festeni, gyöngyöt fűzni, babaruhát varrni – ez mind kreatív alkotás, a művészi véna foglalkoztatása.

5. Az ördög a részletekben rejlik. Tudjátok, mi az egyik legjobb ajándék egy kisgyereknek? A nagyító. Ha sétálunk, kirándulunk vagy egyszerűen csak kint vagyunk a kertben, a fiúk sokszor hozzák magukkal a nagyítójukat és vizsgálnak meg tüzetesen fát-füvet-bogarat. Ilyenkor aztán olyan mintázatokra is rácsodálkoznak, mint pl. a fák kérge vagy a levelek erezete, amiket aztán később a rajzaikba is belevisznek.

Ugyanígy a fények a természetben mindig változnak, napszaktól és időjárástól függően, ami szintén apróságnak tűnhet, de nagyban hatással van arra, hogy hogyan látjuk a dolgokat.

Nektek milyen ötletetek van még a gyerekek alkotókedvének kiaknázásához?

írta: Hanula Erika