IMG_4224Szeretem a reggeli utat az iskolába, óvodába. Ilyenkor olyan jókat lehet beszélgetni a gyerekeimmel. Még sem én, sem ők nem telítődtek az aznapi bosszúságokkal, stresszel, fáradtsággal. Még minden friss és várakozással teli.

Ma reggel a középső fiam hétvégi szülinapi bulijáról beszélgettünk. Mondtam neki, mennyire örülök, hogy sokan eljöttek, és hogy ez biztosan azért van, mert a barátai nagyon szeretik őt. Szeretnek vele lenni, játszani vele. Szó szót követett és azon kaptam magam, hogy elkezdtem sorolni neki a jó tulajdonságait. Hogy barátságos, segítőkész, vidám, önzetlen és így tovább. Ahogy figyeltem az arcát láttam, hogy a szavaim milyen mélyen hatnak rá. Az jutott eszembe, olyan ez, mint a frissen ültetett palánta, aki csak szívja, szívja magába az életet adó vizet, ami ahhoz kell, hogy erős gyökeret verjen. És valóban: egy ötéves kisgyerek most veti meg a gyökereit, és a szülői szó az életet adó víz. 

Tévedés ne essék: nem ajnároztam, tömjéneztem őt. Csak az igazat mondtam róla, hiszen csak így hiteles az, amit mondok. Annyira azért ismerem a gyerekemet, hogy tudjam, mik a pozitív és negatív tulajdonságai. Természetesen megvan annak is a helye, hogy a negatív tulajdonságaira felhívjam a figyelmét, de ennek nem ma reggel volt itt az ideje. (Majd ha egyszer “rosszul” viselkedik, akkor elmagyarázom neki, miért ne úgy tegye, hanem máshogy.) Most annak volt itt az ideje, hogy megsimogassam a lelkét.

A gyerekek még sok fogalmat, tulajdonságot nem tudnak megfogalmazni. Hogyan is tudnák magukat és másokat megismerni, jellemezni, ha nincsen meg hozzá a megfelelő szókincsük? A szülő rengeteget tud ebben segíteni, ami pedig az önismerethez, önértékeléshez vezető út első lépése! Persze, ehhez az lenne az ideális, ha a szülők is tisztában lennének önmagukkal. Ha tudnák, melyek a jó és rossz tulajdonságaik (hiszen mindannyiunknak vannak!) és ezeket fel is vállalnák. Én a rossz tulajdonságokra úgy tekintek, mint az iskolai hibákra: azok nem vétkek, hanem útmutatók, amelyek segítenek megmutatni, miben kell még fejlődnünk, mit kell még gyakorolnunk.

Arra gondoltam, milyen jól esne nekünk, felnőtteknek is ha már reggel egy szeretett személy azt ecsetelné, milyen kedvesek, szépek, figyelmesek vagyunk. A fiamnak most jó napja lesz, mert így kezdődött a reggele, és remélem, ez átsugárzik majd a körülötte lévőkre is, hogy ők is szebbé tehessék valaki (sokak) napját. 

Mennyire nem került ez nekem semmibe!

Mennyire nem kerülne ez fáradságba senki számára, pedig milyen sokat jelentene ez sokunk számára…

írta: Hanula Erika