Mostanában egyre több szó esik az életünk végéig tartó tanulásról. Ahogy megszületünk az egész világ ismeretlen: megtanulunk beszélni, járni, megtanuljuk hogyan kell másokkal viselkedni, hogyan kell enni és tisztálkodni. Az óvodában, iskolában megtanulunk rengeteg okosságot, aztán azt, hogyan kell a másik nemmel viselkedni. Szakmát tanulunk, továbbképzésekre járunk, nyelvet tanulunk, és jobb eseteben megmarad bennünk az igény arra, hogy folyamatosan gyarapítsuk a világról alkotott ismereteinket.
Úgy gondolom, ebben a folytonos nagy tanulásban az egyik legnagyobb tanítómester az ember gyereke. Szeretetteljes, jó szándékú, őszinte, azonnali és folytonos visszacsatolással lát el bennünket, és ha ügyesen figyelünk, életünk egyik legnagyobb személyiségfejlődésére adnak esélyt! Arról nem is beszélve, hogy a gyerekek mi mindent tanulhatnak a világról és önmagukról a pozitív szülő-gyerek kapcsolat segítségével.
Elmondom, nekem mit tanítottak (eddig) a gyerekeim:
1. Vegyél komolyan!
“Kérlek, ne nevess ki, amiért valamit számodra naivan értelmezek, ha butaságot mondok vagy értelmetlennek tűnik a logikám. Ne csinálj viccet abból, amit mondtam, és ne ecseteld ezt másoknak az én káromra! Nekem még korlátozottak az ismereteim a világról, abból, ami eddig megtanultam, megtapasztaltam, ezt tudom kikövetkeztetni. Ne nevess ki és ne legyél rám mérges, inkább segíts, hogy jobban megértsem ezt a bonyolult nagy világot!”
2.Tartsd tiszteletben az érdeklődési körömet!
“Hidd el, van oka annak, hogy valamit miért szeretek, legyen szó kavicsok gyűjtéséről, lovakról vagy számítógépes játékokról. Lehet, hogy számodra érthetetlen, vagy értelmetlen, de ahelyett, hogy megmondanád milyen hobbim legyen, mert szerinted az jó/hasznos, inkább próbáld megérteni, hogy én miért szeretem az általam választott tevékenységet. Ha ezt megérted és elfogadod, engem is jobban megértesz és elfogadsz olyannak, amilyen vagyok!”
3. Nagyon szeretem, ha én is taníthatok neked valamit!
“Tudom, hogy te sokkal többet tudsz a világról, és több a tapasztalatod. De azzal, hogy hagyod elmondanom az általam újonnan tanultakat, segítesz abban, hogy jobban elsajátítsam azokat. Olyankor nagyon büszke vagyok magamra, hogy megint tanultam valami újat! Néha, ha engeded, hogy én legyek a tanár, te pedig a tanuló, és én mutathatok neked valami újat a világról, az nekem nagyon jó érzés!”
4. Kérlek, engedd, hogy befejezzem, amit elkezdtem!
“Tudom, hogy sokszor nem lehetséges, mert mennünk kell valahova, mert vacsoraidő van vagy mert valami nagyon fontosat kell csinálni, de ha nem muszáj, kérlek, ne szakítsd félbe azt, amit csinálok! A játék számomra fontos tanulási folyamat, többek közt azt is tanulom, hogyan kell hosszan koncentrálni valamire. Sőt, amikor neked úgy tűnik, semmit nem csinálok, csak bámulok ki a fejemből, akkor is dolgozom, komoly mentális munkát végzek: dolgozom föl a nap eseményeit, ok-okozati összefüggéseket keresek, vagy épp kérdéseket fogalmazok meg magamban a világ működését illetően. Ezért, ha nem muszáj, tartsd ezt tiszteletben, és hagyd, hogy befejezzem a gondolatmenetet!”
5. Engedd meg, hogy én is hozhassak döntéseket!
“Tudom, hogy nem dönthetek mindig, mindenben, de a kisebb dolgokban kérlek engedd meg, hogy én dönthessek. Pl. hogy milyen ruhát vegyek fel, mit akarok reggelizni vagy melyik játszótérre menjünk. Ha túl sok választási lehetőséget adsz, lehet, hogy megzavarodom, de kettő-három közül jó, ha én dönthetek. Fontosnak és felelősségteljesnek érzem ilyenkor magamat.”
6. Segíts megismerni magamat!
“Néha olyan nehéz megérteni magamat, hogy mit miért teszek. Kérlek, ne próbálj meg olyanra faragni engem, ami neked tetszene, inkább segíts nekem, hogy megtaláljam, milyen is vagyok valójában. Azt mondják az önismeret egy véget nem érő út, hát tarts velem ezen a rögös úton, de segítő szándékkal és ne taszigálva!”
7. Mindent megteszek, hogy rám figyelj!
“Mindent, és ezt úgy értem, hogy MINDENT. Ha kell, összevissza ugrálok, mint egy kiskutya, ha kell rosszalkodom, vagy kárt teszek magamban vagy másokban. Kérlek, ne hagyd, hogy idáig fajuljon a dolog, figyelj rám! A folytonos figyelmed az egyik legfontosabb dolog, amire szükségem van!”
8. Beszélgess velem!
“Sok mindent nem értek még a világból. Ha elmagyarázod nekem, mi hogyan működik, az emberek miért viselkednek úgy ahogy, ha segítesz a magyarázataiddal is megérteni a világot, az nekem óriási segítség. Ilyenkor tudom, hogy komolyan veszel, és ha úgy beszélgetsz velem, mint ahogy azt egy másik felnőttel teszed, akkor nagyon büszke vagyok. De kérlek, azt is engedd meg, hogy én is kifejtsem a véleményemet a világról az én szemszögemből. Hallgass meg és építőleg vitázzunk. Taníts meg érvelni, véleményt formálni, elfogadni, hogy mások másként is gondolhatják. Légy a példám – ebben is!”
9. Fogd a kezem!
“Úgy értem tényleg, fizikailag fogd meg a kezem, légy a közelemben. Szükségem van a fizikai közelségedre, hogy megsimogass, megpuszilj, játssz velem – még ha morgós kamasz is vagyok, a szívem mélyén ugyanúgy igényem van az érintésedre. Viszont nem mindig! Néha kell, hogy elengedj, hogy a saját utamat járjam, de ha visszatérek hozzád, szükségem van a kezedre, az érintésedre. Engedd, hogy fogjam a kezed, de ne tarts vissza, ha menni akarok!”
10. Mivel még viszonylag kicsik a gyerekeim, biztos vagyok benne, hogy még rengeteg mindenre meg fognak tanítani. Úgyhogy tíz év múlva visszatérek erre a pontra 🙂
írta: Hanula Erika
