Azt hiszem annál jobb önfejlesztő kurzus nem létezik, minthogy az embernek gyereke lesz. A gyerek az, aki hajszálpontosan, szépítés és köntörfalazás nélkül tükröt mutat az embernek arról, hogy milyen is ő valójában. Sokszor hallom puffogni a szülőket, hogy az ő gyerek így meg így nem csinál semmit, vagy lusta, nem szeret olvasni, egész nap a YouTube előtt lóg, stb. Az a helyzet, hogy a gyerekek nem születnek ilyennek, csak lemásolják azt, amit maguk körül látnak.

Persze sokat számít a baráti társaság, az iskola és a tanárok is, de nem szabad e mögé bújni, és kivonni magunkat a felelősség alól. Merthogy igenis, a család az elsődleges közeg, ahonnan a gyerek a mintákat veszi.

Tehát ha az a szülő problémája, hogy a gyerek nem szeret olvasni, érdemes feltenni magunknak azt a kérdést, hogy “És én olvasok? Látja a gyerekem azt a mintát, hogy szabad időmben könyv van a  kezemben?” 

Vagy nézzünk más példákat:

Állandóan a telefonját nyomkodja a gyerek. “Én vajon mennyire tudok elszakadni a telefonomtól? Vacsora, beszélgetés alatt képes vagyok-e letenni és nem figyelni a telefonomra?”

Nem eszik semmi egészségeset, csak a csoki, a chips meg kóla megy nála. “Én hányszor eszem egy nap egészségeset? Azt látja a gyerekem, hogy alma van a kezemben vagy azt, hogy üdítősüveg?”

Utálja a gyerekem az iskolát, nem szeret tanulni. “Én mennyire szeretem a munkámat? Mit lát a gyerekem, hogy megyek dolgozni hétfő reggel: utálkozva vagy tettre készen? Én magam tanulok-e valami újat? Látja-e rajtam a felfedezés örömét?”

Egész nap a számítógép előtt tesped. “Nekem mi a napi rutinom, ha hazajövök a munkából? Facebook, tévé, kanapé?”

Nem szeret mozogni a gyerek. “Én mozgok, sportolok? Látja a gyerek, hogy törődöm a testemmel, az egészségemmel?”

Tiszteletlenül beszél másokkal, velem. “Én hogyan beszélek vele? A férjemmel/feleségemmel/szüleimmel?”

Káromkodik? “Én hogy beszélek, ha mérges vagyok? Milyen stílusú szavak hagyják el a számat – akár alapjáraton is?”

Nagyon kemény kérdések ezek. De ha valóban változást szeretnél elérni a gyerekednél -és nem csak a tüneteket akarod kezelni-, akkor ott kezdődik a változás, hogy te magad is megváltozol. Nem hiszem, hogy erőszakkal, “így kell lennie mert azt mondom és kész” hozzáállással sokat el lehet érni. Lehet, hogy először úgy tűnik, megteszi a gyerek azt, amit kérsz tőle, de az biztos, hogy nem a belső igényét fogod felébreszteni. Amíg hatással vagy rá, megteszi (vagy nem) a kedvedért, de amint “kikerül a szárnyaid alól”, visszatér oda, ahol eredetileg volt.

Lehet, hogy a kedvedért elolvassa a kötelező olvasmányt, de azzal még nem szeretteted meg vele az olvasást. 

De ha azt látja, a te kezedben sokszor ott a könyv, hogy megnevetett, feltölt, energetizál a könyv, hogy olyan világokba jutsz el általa, ahova egyébként más módon nincs belépés, ha csillogó szemmel mesélsz róla, épp mi történik a főhősöddel, akkor felkelted az érdeklődését az olvasás iránt. 

Szülőként mi mutatjuk meg a lehetséges utakat a gyerekeinknek, de ajtón nekik kell belépniük. Az pedig nem mindegy, hogy valakit erőnek erejével belöknek egy ajtón, vagy hívogatóan, biztatóan és bátorítóan segítenek át rajta.

Lehet, hogy azt gondolod, neked erre nincs erőd és energiád. Mármint megváltozni. De én azt mondom, nem csak a gyereked miatt éri meg összeszedni magad és megpróbálni változtatni, hanem saját magad miatt is! Hidd el, olyan jó érzés azt tudni, hogy a kezedbe veszed a sorsod irányítását, és igenis teszel érte, hogy egészségesebb, kiegyensúlyozottabb, jobb életed legyen. Minden apró sikernek örülni kell, és büszkének lenned magadra! Az pedig “csak” hab a tortán, hogy a gyereked is követni fog ezen az úton. Sőt! Büszke lesz rá, hogy nem begyöpösödött, régies gondolkodású ősei vannak, hanem rugalmas, fejlődésre képes nyitott szülei.

Nem mondom, hogy könnyű a változás, de nem is lehetetlen. Biztos vagyok benne, hogy képes vagy megcsinálni! Bármiről is legyen szó. Mert sokkal több benned az erő, mint gondolnád!

Életet adtál egy csodálatos, egyedi és megismételhetetlen lénynek. ha erre képes voltál, bármit meg tudsz tenni!

illusztráció: Jennifer Valez