Lassan vége a nyárnak és a nagyszülőknél töltött vakáció is befejeződni látszik. Ennek apropóján írtam egy fiktív levelet. Unoka írja nagymamájának, arról, hogy számára mi a jó és fontos a kapcsolatukban. Mert sokszor a felnőttek (ez esetben a nagyszülők) bár a legjobb szándékkal, de olyat tesznek, ami nem jó/fontos a gyereknek.

Kedves Nagymamák, olvassátok szeretettel. Kérlek, ne vegyétek tiszteletlenségnek, kioktatásnak, inkább segítő szándéknak, hogy még jobb legyen a kapcsolatotok az unokátokkal!

És kedves Nagypapák! Ti pedig ne vegyétek diszkriminációnak  hogy most a nagymamákhoz szóltam, a nagypapák ugyanilyen fontosak a gyerekek számára! Olyannyira így gondolom, hogy róluk külön cikket szeretnék majd írni.

Tehát a levél:

“Kedves Nagymama!

Olyan jó volt ez a nyár! Nagyon szeretem a nyarat, mert akkor sokat lehetek Veled, és az az egyik legjobb dolog a világon! Mert anyuék nem érnek rá mindig, ha én játszani akarok vagy beszélgetni, de Veled ezeket mindig lehet!

Anyu azt mondta, gyűjtsem össze, mik azok a dolgok, amiket szeretek Veled csinálni. Hát megpróbálom leírni.

Szeretem a sütiket, amiket sütsz. Nagyon! Anyunak nincs mindig türelme az apró finomságokhoz, pedig milyen jók is azok az egyfalatosak, mmm… Na jó, az almás pite sem semmi. Meg a zserbó. Meg még száz másik nagyi-süti.

Azt is nagyon szeretem, hogy engedsz segíteni a konyhában. Szeretem fölvenni a kis kötényt, amit csak nekem varrtál és mindig frissen mosva várja, hogy megérkezzem hozzád és süssünk-főzzünk valami finomat. Olyankor már majdnem igazi felnőttnek érzem magam 🙂

Szeretem, hogy mindig az öledbe lehet ülni. Puha, meleg, finom, és olyan jó illata van! 🙂

Ha az öledben vagyok, azt szeretem a legjobban, ha mesélsz. Leginkább azt, ha fejből mesélsz. Arról, milyen volt gyereknek lenned, hol nőttél fel, milyen csínyeket követtetek el a barátaiddal…

Szeretek veled beszélgetni. Mindig van türelmed hozzám és mindig kíváncsi vagy arra, amit mondok. És nem akarsz folyton kioktatni, hogy hogyan kéne viselkednem, mit kéne gondolnom. Szeretem, hogy meghallgatsz.

Olyan jó, hogy neked még a titkokat is el lehet mondani. És tudom, hogy nem mondod el senki másnak!

Az is nagyon jó, hogy mindig ráérsz focizni. Meg biciklizni, játszótérre menni, társasozni, kártyázni meg bármi mást, ha játszani szeretnék.

Olyan jó, hogy Veled el lehet menni az állatkertbe, bábelőadásra meg kirándulni. És nem kell sietni, és nem vagy folyton ideges, mint ahogy néha anyu meg apu…

Az is jó, ha játékot kapok tőled. Anyu mondta, hogy amikor te gyerek voltál, nektek nem is volt játékotok. Lehet, hogy most azért kapok tőled annyi mindent, mert azt szeretnéd, hogy nekem ne kelljen azt érezni, amit neked akkor, játéktalanul?! Tudod mit? Játékot mindenkitől kaphatok, nekem abban nincs semmi különös – de úgy rám figyelni, ahogy te tudsz, na úgy nem tud senki más. Szóval sokkal jobb veled lenni, mint tőled kapni valamit.

Tudom, hogy én vagyok a te Drága Unokád, akit nagyon szeretsz, ezt nagyon sokszor elmondod és nekem nagyon jó ezt hallani! Valahogy olyan különlegesnek érzem akkor magamat.

Szeretlek drága Nagyikám, Nagymamám, Mamácskám, jó Veled lenni!

Remélem, a következő nyáron is sok időt tudunk együtt tölteni. Addig vigyázz magadra és pihenj sokat!

Ölellellek,

Unokád”

írta: Hanula Erika