A sorozat első részében megismerhettétek Erzsi és Erik történetét, a második részben pedig már konkrét játékokat olvashattatok a témában. És hogy mi a téma? Eriknél kiskorában megkésett mozgás- és beszédfejlődés jelentkezett, amit koncentrálási nehézségek is tetéztek. Édesanyja pedig egy sor játékot ötlött ki, amelyek segítették Eriket a fejlődésben. Most egy újabb csokorra valót olvashattok a játékokból.

Varázslatos alkotás

A legnagyobb kihívást a kézügyessége fejlesztése jelentett. Képtelen volt az ujjait megfelelően használni, mindent kinyújtott újakkal fogott meg, a „csippentő-szóró” mozdulat egyszerűen nem ment! Természetesen erre is meg voltak az ötletek, de a kivitelezés itt is átalakítást kívánt. Mindennemű kézműveskedés sarokpontja a türelem, a kitartó és célirányos és aprólékos tevékenység. Sosem fontos a szépség és a tökéletesség, csakis az alkotás öröme számít!

Az alkotás sosem volt feladat, vagy kényszer, egy lehetőség volt, hogy kimutassuk a szeretetünket valaki iránt. Ezért minden ajándékozási lehetőséget kihasználtunk, az oviban, a családban minden születésnapra, névnapra, ünnepnapra valamilyen ajándékkal készültünk.

Fűzés

Ó, gyöngyöt kell fűzni!- javasolták. Igen ám, de egy ennyire problémás kézügyességű gyerek elé nem lehet, nem szabad letenni egy adag kásagyöngyöt. Az halott ötlet. Sem az ügyessége, sem a türelme nem megfelelő hozzá, a kudarc garantált. Ezért itt is a nagyon egyszerű és nagyon gyorstól haladtunk a nehezebben kivitelezhető, időigényesebb felé. Mivel nehezen volt beszerezhető nagyméretű, és főképp nagy lyukú gyöngy, ezért 100 Ft-os boltokban vásároltam kész nyakláncokat, és azt szétbontva jutottam megfelelő alapanyagokhoz. (Hozzáteszem még olcsóbban is.) A láncokat kezdetben hajlékonysága miatt semmiképp sem érdemes cérnára fűzni, inkább színes damilra vagy fűződrótra fűzzünk.

Természetesen fűzés közben is lehet a sorrendiséget gyakorolni, színeket gyakorolni, csoportosítani, számolni.

A képeken látszik, hogy kezdetben tényleg csakis a sikerélmény számított, majd egyre kisebbek lettek a gyöngyök, és kialakult a mintakövetés is.

Kellő sikerélmény után elkezdődhetett az „időhúzás” is.

Ekkor került elő a tésztanyaklánc készítés, aminek már az előkészítéséhez is varázslatra volt szükség.

Kisebb neylonzacskókba különböző színű temperát nyomtunk, majd beleszórtunk egy-egy marék tésztát. Érdemes minél több színűt készíteni, hogy fűzéskor legyen lehetőségünk időhúzásként „még ilyen színűt is fűzzünk” biztatásra. A zacskók száját becsavarva, megforgatta, morzsolgatta a festékben a tésztákat, míg mind színessé nem varázsolódott. Papírtörölközőre kiterítve, fűtőtesten kb. egy éjszaka alatt szárad meg. Másnap ilyen gyönyörűségeket lehet alkotni. Látható, hogy nincs sorrendiség, viszont van kitartás, kellőképpen hosszú nyakláncot sikerült készíteni. Ezt annyira szerette, hogy mindkét Nagymama kapott is egyet-egyet!

Gyöngykép készítés

Mikor először meglátta a gyöngyöket, azonnal megrettent, el sem tudta képzelni, hogy Ő bármit is képes vele kezdeni! De mikor meglátta, hogy hogyan varázsolja át a vasaló a gyöngyöket „kézzelfogható valamivé”, azonnal megváltozott a hozzáállása. Először nagyon egyszerű formákkal kezdtünk, amikhez kötődni tudott, a házunk, vagy a „neve betűje”. Kezdetben előrajzoltam, mert nagyon zavarta, hogy nem látta, mikor lesz kész, meddig kell (!) még csinálnia? Az első ábrákat én rakosgattam, neki „csak” a gyöngyös dobozból kellett kiválogatnia és adogatnia a megfelelő színű gyöngyöket. Ekkor a „csak”adogatás is nagyon nehéz feladat volt még az ujjainak. Pár hónap alatt azonban, már nagyon kis segítséggel, teljes méretű képek készültek. Egy ilyen kép elkészítése már valóban nagy kitartást igényel. Látható, hogy szükség volt a tükrözésnél, és a keret sorrendiségénél a pontos odafigyelésre is. Mégis szívesen és kitartóan csinálta, mivel ajándék volt, egy eper jelű ovistársa szülinapjára.

Szórósképek 

A szórósképek ötletét az interneten találtam, majd „háziasítottam”. A képek készítéséhez elengedhetetlen volt a „csippentő-szóró” mozdulat, de már az alapanyag megfestése közben is észrevétlenül dolgoznak az ujjacskák!!

Sóképek

A sóképek alapja a homokkép. Színes homok híján, a tésztafestés módszerét alkalmazva, neylontasakokban finomszemcsés sót ételfestékkel színesre varázsoltunk. Sablonként, általa választott kifestőmintát nyomtattam, és kezdődhetett az alkotás. Az ábra „kiszínezendő” területét alaposan beragasztózzuk, majd a kiválasztott színű sóval beszórjuk, kissé megtapogatjuk, és a felesleget leszórjuk. A képen látható kéztartást a kisebb felületeknél inkább sószóró mozdulattal végezze.

A kép illusztráció, sajnos saját alkotásról nincs fénykép.

Rizsképek

A rizsképek alapötlete a termésképek, ami szintén nagyon jó mulatság. Előkészítésük hasonlatosan varázslatos, mint a sóképekhez szükséges sófestés, csak itt a megmosott és megszárított rizsszemeket varázsoljuk az ételfestékekkel gyönyörűen csillogó gyöngyszemekké. A képek készülhetnek szabadkézi formára vagy kinyomtatott sablonra is.

A képek itt sem sajátok, az ötletgazda képei.

Gumilap

A gumilap könnyen vágható, formázható, festhető, ragasztható-tehát ideális bármiféle csodamütyürködésre. És, hogy hogyan lett a legaprólékosabb és mégis leginkább szeretett kézügyesség fejlesztő alapanyagunk? Egy adventi készülődés idején, karácsonyfasereg készítés közben jött az ötlet, hogy lyukasztóval varázsoljon apró, színes pöttyöket, amiket díszítésként ragasztott az általa hajtogatott papírkarácsonyfákra. Ez a megoldás azóta rendszeresen előkerül, pl. farsangi álarc vagy húsvéti kosárka készítésénél. Persze a lyukasztás gyorsan halad, a ragasztás viszont aprólékos, és kézügyességet próbáló (fejlesztő) ujjmutatvány.

Másik kedvenc gumilapos alkotása a mikulás kirakó, ahol az apró részek összeillesztése volt az alkotás lényege. Bármilyen tetszetős képet ( akár újságból, vagy egy szalvétából kivágva) szétdarabolva sablonként használhatunk, és már készülhetnek is a kirakók. Kartonlapra ragasztva és kidíszítve akár ajándéknak is kiváló, mint ahogyan a képen látható Télapó is annak készült.

Folytatása következik.

írta: Nagy Erzsi

illusztráció: Salvador Ramirez Madriz illetve a szerző saját képei