IMG_4202Ahogy egyre mélyebbre ásom magam a pozitív gyereknevelés területén, egyre inkább az az érzésem, hogy nagyon fontos kulcs van a kezemben. Illetve a kezünkben. Minden szülő és nevelő kezében. Mert egy jobb világhoz igenis a gyerekeken keresztül vezet az út! Nem a politikusokon és a gazdasásági szakembereken, hanem a gyerekeken és a velük foglalkozó felnőtteken keresztül!

Nagyon pozitív élményem, hogy bár sokféle forrásból olvasok a gyereknevelésről (külföldi és magyar szakkönyvek, szaklapok, blogok, gyakorló anyukák és pedagógusok oldalai, stb.), sok a visszatérő, pozitív gondolat. Rengeteg közös vonás, hasonló elv található ezekben a forrásokban, mintha egy közös tudásból származnának a gondolatok. 

Összegyűjtöttem, hogy melyek azok a gyereknevelési elvek, amelyek közösek, pozitív eredményekről tanúskodnak és nem utolsó sorban én személyesen is vállalom, gyakorlom és tapasztalom.

 

  • Megértő, figyelmes kommunikáció a gyerekekkel.

 

  • Annak elfogadása, hogy a gyerek nem a szülő tulajdona vagy személyiségének kicsinyített mása, így a gyerek önálló személyiségének tiszteletben tartása.

 

  • A közösen eltöltött idő minősége sokkal fontosabb, mint annak mennyisége.

 

  • A jelen tudatos megélése (ha együtt vagy a gyerekeddel, teljes figyelmedet felé fordítod, nem máshol jár az eszed.)

 

  • Annak elfogadása, hogy a szülő (nevelő) és a gyerek kölcsönösen tanulnak egymástól, mindketten komoly fejlődésen mennek át a kapcsolatnak köszönhetően.

 

  • Annak felismerése és elfogadása, hogy igenis számít, mi szülők (nevelők) mit és hogyan teszünk. Puszta lényünkkel, viselkedésünkkel és tetteinkkel mély benyomást teszünk gyerekeinkre.

 

  • Az állandó fegyelmezés és a másoknak való megfelelésre való törekvés helyett biztonságos, szerető és elfogadó körülményeket biztosítani a gyerekek számára, hogy olyan irányba fejlődhessenek, amerre személyiségük mutat.

 

  • Mások elfogadása és ennek megtanítása a gyerekek számára is. Illetve fenntartani azt a őszinte hozzáállást, amit a gyerek magukkal hoznak: ítélkezés nélkül, természetes formában elfogadni, hogy nem vagyunk egyformák. 

 

  • Annak elfogadás, hogy a gyereked saját fejlődési szintjén épp ott tart, ahol neki lennie kell. A dackorszak, a lázadó kamaszkorszak, az önmagát kereső fiatalok mind-mind ott tartanak, ahol épp szükséges, a szülőknek (és nevelőknek) pedig ezt tiszteletben kell tartaniuk!

 

  • Annak az elvnek a követése, hogy olyannak szeresd a gyereked, amilyen. Mert a tiszta, feltétel nélküli Szeretet mindennek az alapja.

 

Ahogy elolvastam a fenti pontokat döbbenten vettem észre, hogyha a “gyerek” szót kicserélem “férj/feleség/munkatárs/barát/szomszéd néni/bármelyik idegen” szavakkal, a rendszer ugyanúgy működik! Képzeld csak el, hogy a férjed/feleséged így viszonyulna hozzád…

Sőt! Ha a felsorolt elveket követve bánnék mindenkivel, nem csak a szülő-gyerek viszony lépne egy magasabb szintre, de a körülöttem lévő világ is jobb lenne!! Igen, tudom, hogy nagy szavakat használok, de meggyőződéssel hiszek benne, hogy a világot én alakítom magam körül, ezért igenis én személy szerint is tehetem jobbá! 

És most azt képzeljétek el, ha nem csak én gondlkozom így, hanem egy páran ti is. A pozitív kisugárzás egy kicsit nagyobb körben vibrálna!

Vagy nem is csak egy páran követnétek ezeket az elveket, hanem többen. A jobbá válás, az elfogadás és a fejlődés egyre nagyobb körben terjedne!

És ha igaz a Száz majom elmélet, ha a másként gondolkozás eléri a kritikus tömeget, akkor az egész világon érezhető lenne a javulás!

Nagy szavak ide vagy oda, a kulcs a mi kezünkben van. Az enyémben és a tiédben.

írta: Hanula Erika