IMG_9881Az egyik előző bejegyzésemben arról írtam, mire érdemes figyelni, ha introvertált gyerekkel van dolga az embernek. Mivel abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy van introvertált és extrovertált gyerekem is, első kézből tapasztalom, mekkora különbség van a két vérmérséklet között. Ég és föld, mondhatom.

Ami azt is jelenti, hogy teljesen más a kulcs az egyik gyerekkel való bánásmódhoz, mint a másikhoz.

Most szeretném megosztani veletek, milyen fontos dolgokra jöttem rá az extrovertált gyerekek viselkedésével kapcsolatban. De előbb egy kis emlékeztető, hogy miről is ismerszik fel a két kategória gyermeke. 

Introvertált: visszahúzódó, hajlamos a szorongásra, kreatív, érzékeny, sebezhető, a belső, lelki hatások, élmények iránt érzékeny, fogékony, megbízható, kiegyensúlyozott, nyugodt, esetenként szeszélyes és merev is lehet.

Extrovertált: magas az ingerküszöbe, hangadó típus, domináns, harsány, kezdeményező, szociális, érdeklődésével a külső világ felé forduló, aktív, sértődékeny, élénk, izgulós, bőbeszédű, fogékony, társaságkedvelő, gondtalan, optimista.

Mint ahogy azt már korábban is említettem nincs vegytiszta gyerek, tehát nem kizárólag az egyik vagy másik kategóriába tartozó jegyeket viseli magán, de döntő többségében azért tudható, hova is tartozik.

És akkor lássuk a tippeket:

1. Hagyd, hogy kifejezze az érzelmeit, még ha az túl harsány is! A gyerekeknek sokszor még nincs megfelelő szókincsük arra, hogy kifejezzék az érzelmeiket (csalódottság, frusztráció, izgalommal teli várakozás), de egy extrovertált gyereknek muszáj valahogy kifejeznie, hogy mi tombol benne. Teszi ezt teli torokkal, nagy mozgással, harsányan, hangosan, nagy kitörésekkel. Ezt nem tudja megállítani, ki kell hogy jöjjön belőle, akár örül valaminek, akár negatív érzelmei vannak. Nagyon fontos, hogy ezt elfogadjuk nála, és ne kényszerítsük arra, hogy elnyomja magában az érzelmeket. Persze lehet, arra törekedni, hogy megtanítsuk neki, mikor mit és hogy illik, de ezt tegyük sok-sok türelemmel és megértéssel!

2. Fogadd el, hogy az extrovertált gyerek sokszor a végletekben él! Ne könyveljük el őt rossznak, csak mert olyan súlyos mondatok hagyják el a száját, hogy “Utállak!”, “Bárcsak meg sem született volna a tesóm!” vagy “Levágom a fejedet!”. Amennyire tombol bennük a harag, ugyanolyan mértékben kap erőre a szeretet vagy a jókedv is. Ők azok, akik annyira megszorítják a másik embert (anyukát, apukát, barátot), hogy kifejezzék a szeretetüket vagy örömüket, hogy az szinte fáj. Csak ez utóbbi kevésbé tűnik fel a szülőknek, mint a bántó mondatok…

3. Azon túl, hogy hagyod kifejezni az érzelmeit, bátorítsd is, hogy lelkesedése, energiája megmaradjon!

Egy extrovertált gyerek hegyeket tud megmozgatni, annyi energia tud benne tombolni. Ha ezt az energiát helyesen kezelik, ha jó mederben terelik, fantasztikus dolgokra lehet képes. Eleinte ez az iránymutatás a szülő feladata, de az egyik legnagyszerűbb dolog, amit tehetünk, hogy megtanítjuk a gyerekünknek kezelni ezt az energiáit, hogy a későbbiekben ő maga tudja összpontosítani. (Pl. tanulásnál óriási energiát tud belefektetni abba a témába, ami érdekli – segítsünk hát megtalálni neki azt, amiben szívesen elmélyedne, de ne próbáljuk meg folytonosan kiváló teljesítményt elvárni az élet minden területén.)

4. Ne csak szavakkal tanítsd, vondd be minden érzékszervét! 

Bár ez is igaz minden gyerekre (és felnőttre), de egy extrovertált gyereknél hatványozottan igaz, hogy akkor mélyül el benne a tudás, ha kipróbálhatja, csinálhatja, megtapogathatja, megízlelheti azt, amit éppen tanul. Próbálj meg olyan iskolát vagy iskolán kívüli elfoglaltságot találni neki, ahol ezeket a szempontokat figyelembe veszik, ahol sok a tapasztalatszerzés lehetősége, a csoportmunka, ahol nagy a csapatszellem. (A sport kiválóan alkalmas erre.)

5. Ne csak szavakkal mondd el, hogy szereted, a fizikai érintés, ölelés ugyanolyan fontos számára.  Testbeszéddel is mutasd ki, milyen fontos a számodra, mennyire szereted: öleld meg, puszild meg, simogasd meg sokszor vagy csak fogd a kezét. Egy extrovertált gyerek fő kifejezési módja a testbeszéd, a cselekvés, a mozgás – hát ezekből is ért a legjobban. Érdekes módon ez a felnőtteknél is megmarad, van aki később is nagyon cicás, bújós marad.

6. Dicsérd meg őket mások előtt! Míg egy introvertált gyereknél borzasztó romboló hatású, ha mások előtt leszidod, a nyilvános dicséret egy extrovertált gyerek esetében szárnyakat adhat. Társasági ember lévén társaságban kap pozitív visszajelzést önmagáról, így lubickolhat a rivaldafényben – ez pedig nagyon motiváló hatású.

7. Biztosíts társaságot a gyereknek! Biztosan hallottatok már olyan gyerekről, aki, anyuka szerint, égetnivalóan rossz otthon, de ha társaságban van teljesen normálisan működik. Nos, lehet, hogy a gyerkőc egyszerűen extrovertált, és szüksége van az ingerekre, a társakra, interakciókra, beszélgetésre, közös játékra. Biztosítsd ezt neki, még ha ez egyszerűen csak egy játszótéri kirándulás, vagy más kisgyerekes családokkal való összejövetel.

8. De hagyd, hogy megtanulja, egyedül is lehet játszani! Természetesen a társaságkedvelő mivolta nem jelenti azt, hogy kizárólag társaságban tudjon létezni, bizony meg kell tanulnia azt is, hogy egyedül szórakoztassa önmagát. A “szórakoztatni” jó szó, mert bizony ha elvonul a szobájába akkor sem biztos, hogy csendben leül egy könyvvel a kezében, lehet, hogy magában beszélget, kardozik, ugrabugrál, ficánkol, táncol, előad. Ez a természetéből adódik, ne próbáljuk meg nagyobb nyugalomra bírni őt. Amíg egyedül van, legyen az az ő háborítatlan ideje. Mindenkinek megvan a maga energiagyűjtő tevékenysége. Csak lehet, hogy épp a gyereknek más, mint a szülőnek.

9.  Tartsd tiszteletben a függetlenségét! Egy extrovertált gyerek mindent ki akar próbálni, szét akar szedni, bele akar nézni. Ha egyszer “munkához lát”, engedd, hogy felfedezze magának a világot – természetesen amíg önmagának vagy a környezetének kárt nem okoz. De hagyd, hogy egyedül, függetlenül tapasztalhasson meg dolgokat – ebből aztán le tudja vonni a saját következtetéseit. Nem biztos, hogy a “Én ezt már megtanultam fiam, higgy nekem…” kezdetű mondatok célravezetőek nála.

10. És bizony itt is igaz, hogy tartsd tiszteletben, hogy ő ilyen, ne akard átformálni! Ne akard, hogy csendes, szófogadó, nyugodt, könnyen kezelhető gyerek legyen belőle, csak mert neked azt könnyebb kezelni. Inkább fogadd el, hogy sokszínűek vagyunk, és próbálj meg tanulni tőle, hogy bizony dolgokat másként is lehet csinálni, látni. Nem jobban vagy rosszabbul, csak másként.

írta: Hanula Erika