A minap egy kávézóban ültem, vártam valakire közben pedig az embereket figyeltem. Egyszer csak bejött egy nő a tíz év forma körüli kislányával. Leültek egy asztalhoz és beszélgettek. Egyszerűen nem lehetett nem figyelni rájuk. Annak ellenére, hogy semmi különös nem volt a megjelenésükben, normálisan voltak öltözve, egyszerűen vonzották a tekintetemet.

Először az tűnt föl, milyen tisztelettel beszél az anyuka a lányával. Nagy volt a zaj, nem hallottam, miről beszélnek, de a testbeszédük és a mimikájuk sokat elárult.

Általában arra figyelünk fel, ha valaki kiabál az utcán a gyerekével, vagy nagyon lekezelően bánik vele. Olyan üdítő volt látni ennek az ellentétét. Igen, bizony ilyen apró csodák is vannak körülöttünk, csak észre kell venni őket! Az volt a benyomásom, úgy viselkedik a nő a gyerekével, úgy beszél vele, mintha legalábbis egy kedves barátnője vagy kollégája lenne.

Mosolyogtak. Beszélgettek. Kuncogtak. 

Olyan volt, mintha a külvilág nem is létezne számukra, mintha egy közös burokban lennének, ahol csak nyugalom van, harmónia és egymásra-figyelés. Ahol meg lehet nyílni a másiknak, mert elfogadás várja.

Olyan volt, mintha egy kicsit megállt volna számukra az idő.

Nekem is mosolyognom kellett, mert arra gondoltam, ez a kislány ezt a bánásmódot szívja magába, ez lesz számára a természetes. És nem csak a gyerekével fog majd így bánni, de a partnerével, a barátaival is. Arról nem is beszélve, hogy a szüleivel is! Tehát, ha azt szeretnénk, hogy a gyerekünk, legyen az kicsi, kamasz vagy felnőtt, tisztelettel bánjon velünk, akkor igenis nekünk is így kell vele bánnunk – egészen kicsi kortól kezdve! Meg merem kockáztatni, hogy születésétől fogva.

A két mosolygós hölgy (mert valóban úgy viselkedtek, mint az úri hölgyek) nem volt a kávézóban sokáig. Megitták a kávéjukat/kakaójukat  és tíz-tizenöt perc múlva el is mentek.

Tíz-tizenöt perc. Sokszor nem is kell más, csak ennyi őszinte odafigyelés a másiktól.

Hiszem azt, hogy attól lesz szebb a világ, ha ilyen gyerekeket nevelünk, akiknek ez a fajta hozzáállás lesz a természetes. Akik harmóniában vannak magukkal és másokkal, akikben ott az odafigyelés képessége. Akik meg tudnak állni egy kicsit a rohanásban. Akik tudnak mosolyogni és kuncogni egy kávé fölött.

Nagyon nagy ajándéknak érzem, hogy szülő lehetek. Hogy az én kezemben is ott a lehetőség, hogy a gyerekeim által (is) szebb világot teremtsek.

Ahogy neked is.

Teremtsünk együtt egy szebb világot!

írta: Hanula Erika

illusztráció: Megan Hagel