Szülőként hamar rájövünk, hogy kamaszodó gyermekünknél mennyire fontossá válik, hogy meggyőzően, magabiztosan, érzéseit felvállalva, érdekeit képviselve tudjon kommunikálni. Ezt a megfelelő szókincsén kívül az empátiával, a fejlett szociális érzékkel, tartalmas belső világgal tudja a leghatékonyabban elérni.

Manapság sokan tapasztaljuk, hogy fiataljaink bizonytalanul motyogva, rossz szóösszetételeket, helytelen kontextusban használva, töltelékszavak tömkelegével próbálnak boldogulni egy olyan világban, ahol hátrányba kerül az, aki nem tudja megfogalmazni Önmaga és a világ előtt gondolatait.

A helyes és magabiztos kommunikáció alapja többek között az önismeret, a mások iránti érzékenység, a figyelem, az elfogadás és a gyors helyzetfelismerés készsége. Mindez hatékonyan – esztétikailag értékes, a fiatalok számára szóló, irodalmi művek megismerésével – fejleszthető biblioterápiával.

Az irodalmi mű tükröt tart a gyermek elé, hiszen bár nem róla szól a történet (a konfliktus színtere is kihelyeződik, eltávolodik tőle), a képszerű leírások mégis megkönnyítik a művel, a problémával való azonosulást. Szembesíti a gyermekeket a konfliktusokkal, ám az esztétikailag kitűnő irodalmi alkotás azonnal alternatívát, megoldási javaslatokat is kínál.

Sokszor akad olyan helyzet, amikor a szülő, a tanár, a nevelő szeretne valamit elfogadtatni, megértetni a fiatallal, de ebben komoly akadálya lehet a kamaszkori tekintélyellenességre való hajlam. Ebben is segíthet az erre alkalmas mű, amely híddá válik, nemcsak a gyermekek, mint befogadók között, hanem a gyermekek és felnőttek között is.

A meghatározott gyerekcsoportoknak szóló válogatott olvasmányokkal nem a szórakoztatás az elsődleges cél, hanem olyan, vitára indító katalizátorokat kínálnak fel a kamaszoknak, melyek érdeklődést keltenek a saját és a környezetük problémái iránt, illetve annak megoldására.

Az együttes élményeknek mi-tudatot teremető erejük is van. Csökken az elszigeteltség érzése, nagyobb eséllyel alakulnak ki baráti, bizalmi kapcsolatok, erősödik a közösségek rejtett hálózatai, hiszen gyakorlottá válik a nehézségekkel való szembekerülés, ahol a „Nem voltam egyedül, valami hasonlót éreztek, gondoltak a többiek is.” (Ezek kialakítása az egyik legfontosabb célunk a gyermekotthonban élő gyerekeknél.)

Az irodalomterápia során megtanulnak alkalmazkodni a különböző kommunikációs helyzetekhez, bővül a szókincsük, javul a kifejezőkészségük, megtanulják a véleményüknek egyszerű, hatékony és pontos kifejezését.

A megismert olvasmányok alapján fejlődik személyiségük, nő a másik ember iránti szociális érzékenység és tisztelet. Erősödhet önbizalmuk, javulhat az én-képük, test-képük. Kedvező hatással van az olvasási és szövegértési képességek folyamatos differenciálására és mélyítésére.

Az irodalomterápiás foglalkozásokon egy előre kiválasztott, a helyszínen közösen megismert irodalmi alkotás érzelmi feldolgozása zajlik. Nem irodalom óra, sem életrajzi adatokat, sem műelemzést nem várunk el a fiataloktól, csupán annyit, hogy nyitott szívvel fogadják a megismert művet, és a bennük keletkező érzésekről, gondolatokról egymásra figyelve beszélgessünk, vitatkozzunk, érveljünk.

Sokszor kerülnek felszínre a saját- és társaik problémái, amikre különböző megoldási alternatívákat találhatunk közösen, egy-egy irodalmi hős viselkedésének megfigyelésével, esetleg kritizálásával. Fontos eleme a foglalkozásainknak a vita, nincs eleve JÓ vagy ROSSZ válasz. Minden gondolat helyes és helytálló, és véleményük a foglalkozás során akár változhat is, a helyes érvelési technikák hatására.

Az irodalmi művek kiválasztásánál fontos szempont a korosztályos problémák érintése, mint például a felnőttekkel való kapcsolatuk, a felnőtté válás, a szerelem, a tanulás, a közösségbe való beilleszkedés, barátság, jövőkép, társadalmi elvárások, célok, én-kép, ön-kép, stb.

A folyamatos motiváció érdekében egy-egy foglalkozáson belül több művészetterápiás terület is helyet kaphat a feldolgozás során, az adott műnek, csoportnak, problémának megfelelően (pl. drámapedagógiai játékok, zeneterápia, kézműves terápia, szituációs játékok).

Nem utolsó szempont, hogy a foglalkozások során a gyermekek olyan irodalmi művekkel ismerkednek meg, amelyek nem az iskolai tananyag szerves részei, ám esztétikailag magas értékek képviselnek, így újabb élményekkel gazdagodhatnak és az önismeret, kommunikáció fejlődésén túl az olvasóvá válásukat is segítik.

írta: Asztalos-Varga Csilla (biblioterapeuta)