Szombat reggel az ötéves fiam bebújt hozzám az ágyba lustálkodni. Beszélgettünk, majd a világ legtermészetesebb hangján azt mondta:
“Anya, szeretlek! Meg apát is. Meg magamat is.”
És akkor belém villant, hogy mennyivel könnyebb lenne az életünk, ha mi, felnőttek is ilyen természetességgel tudnánk szeretni magunkat. Ha nem kritizálnánk magunkat, nem mérnénk másokhoz magunkat, ha nem gondolnánk pökhendiségnek azt, ha szeretjük magunkat, ha nem kötnénk feltételekhez a szeretetet (majd ha vékonyabb/sikeresebb/gazdagabb leszek). Egyszerűen csak szeretnénk magunkat és ezt fel is vállalnánk.
Próbáljátok meg pár hétig minden reggelt úgy kezdeni, hogy hangosan kimondjátok: szeretem magamat!

A szavaknak csodálatos ereje van!

írta: Hanula Erika