Cukormáz világban (lásd a Facebookon, Instagramon és egyéb internetes felületeken) az anyák mindig imádattal terelgetik a gyerekeiket, boldogan kacagnak a fényképezőgép lencséjébe és mindenki csupa Olvasom tovább
Düh. Félelem. Bűntudat. Érzelmek, amelyek éveken át lappanghatnak az emberben – vagy egy pillanat alatt kirobbanhatnak akár egy aprócska esemény hatására is. Érzelmek, amelyeket minden anya ismer de szeretné Olvasom tovább
Az egyik legidegesítőbb dolog, amit szülőként megtapasztalok, az az, amikor nyafog a gyerek. Amikor nyűgös, nyávog, nyifog, hisztizik, nyúlik, mint a rétes tészta és nem lehet ész érvvel hatni rá. Természetesen Olvasom tovább
Az a helyzet, hogy én reggel nem tudok nehéz dolgot reggelizni. Miközben tudom, milyen fontos a reggeli étkezés, egyszerűen nem bírok tojást vagy kenyérféle dolgot enni. (Igen, nekem már ez is nehéz, miközben a Olvasom tovább
Nem tudom, ti hogy vagytok a fejetekben megszólaló kis hangocskával, de nálam néha nagyon durva mondatokat tud mondani. Nem csak a tartalma hagy kívánnivalót maga után, de a megfogalmazása sem a legszebb. Sőt. És Olvasom tovább
Vagy nem csak gyerekkorban. Szerintem az alábbi megoldások nem csak a gyerekeknek segítenek abban, hogy nagyobb érzelmi intelligenciával álljanak hozzá a dolgokhoz, hanem a felnőtteknek is. Na persze, minél előbb Olvasom tovább
Szerencsére már nagyon sok jó cikk és könyv kapható a magyar piacon is (pláne a világpiacon) arról, hogy a pár éves gyerekeket hogyan lehet békésen, nyugodtan nevelni. Na jó, talán inkább úgy fogalmazok, hogyan Olvasom tovább
Az egyik kedvenc magyar blogomon, a Mind the Map-en olvastam egy írást arról, hogy utazások alkalmával mennyire sok, csupán a turistáknak szóló látványossággal találkozik az ember. Mennyire nem valódiak a Olvasom tovább
Pár napja írtam nektek a dilemmámról, miszerint hogyan oldható meg az, hogy a gyerekemet akkor is utol tudjam érni, amikor egyedül megy iskolába, különórára vagy épp egy kis barátjához, ugyanakkor nem szeretném Olvasom tovább
Emlékszem, amikor én iskolás lettem, minden nap gyalog jártam suliba. Egy közepes városkában laktunk, ahol az iskola 20-25 perces kényelmes sétaútra volt otthonról. Aztán amikor az én gyerekeim iskolások lettek, fel Olvasom tovább