Az, hogy milyen zenével ismertetjük meg gyerekünket legalább olyan meghatározó, mint hogy milyen étellel tápláljuk a testüket vagy milyen könyvvel a szellemüket. Bizony, az is nekünk, szülőknek a felelőssége, hogy milyen típusú zenét hallgattatunk a gyerekekkel. Bár ez a felelősség szó olyan nyomasztó tud lenni, mintha számon kérne valaki, inkább úgy fogalmazom, hogy a mi kezünkben a lehetőség, hogy minél szélesebb körű legyen a gyerekeink zenei jártassága.
És most nem arról van szó, hogy milyen tudásanyaggal fog rendelkezni a komolyzene terén. Egyszerűen csak azt gondolom, hogy minél több stílusú zenét hall a gyerek, annál több hatás éri a lelkét. (Meg persze fejleszti a ritmusérzékét, a hallását, a kognitív képességeit.)
Meg vagyok róla győződve, hogy a széles látókör kialakításához az egyik legfontosabb dolog, hogy kisgyerekkorban sok-sok különböző hatás érjen minket, amik kapcsán aztán rengeteg mindenről lehet beszélgetni.
Az én fiam például imádja a cigányzenét. Nem csoda, hiszen nagyon ritmusos, sajátságos hangzásvilága van, amire jókat lehet táncolni – hát mi fogja meg a gyerek fantáziáját, testét-lelkét, ha nem ezek a tulajdonságok? Miközben hallgatjuk a cigányzenét sok mindenről lehet beszélgetni: a cigányság történelméről, életstílusáról, gondolkodásmódjukról. Persze a gyerek életkorának megfelelő szinten. De biztos vagyok benne, hogy ha ez a beszélgetés nem negatív hangvételű, hanem megpróbálunk objektívek maradni, akkor a gyerek nyitott marad a másként élők, másként gondolkodók elfogadására. Talán ez az egyik legfontosabb dolog, amit a mai világban meg kellene tanulnunk – mindannyiunknak.
Persze a cigány zene csak egy példa volt, ugyanígy lehet beszélgetni az afrikai zene kapcsán az afrikai életvitelről vagy a swing kapcsán a harmincas évekbeli Amerikáról.
Ebben az utazásban az idő és a tér nem akadály.
Fontos, hogy ne kötelességszerűen mutassunk nekik sok fajta zenét, hanem olyan zenét hallgassunk együtt, amit mi magunk is szeretünk. A gyerekek látni fogják, hogy mi is élvezzük a zenét, a jó példa pedig ragadós. Bár szerintem a zenei stílusok megismerése sírig tartó folyamat, mindig lehet valami csemegére bukkanni. Milyen jó is, ha ezt közösen tesszük meg a gyerekeinkkel! Még egy kapocs, ami összeköti a szülőt a gyerekkel: a közösen átélt élmény, a felfedezés közös öröme.
Kiindulásként szeretnék egy pár ötletet adni, milyen zenéket lehet hallgatni a gyerekekkel, de szerintem a sor végeláthatatlan (a leírásra kattintva meg is hallgathattok egy példát a YouTube-ról). Szívesen venném, ha kommentben megírnátok, ti milyen egyéb zenét ajánlanátok:
- francia sanzon a századfordulóról
- egy különleges csemege a Zöld-foki szigetekről
- egy klasszikus, amiről sokat lehet beszélgetni: John Lennon: Imagine
- a magyar történelem kapcsán: István, a király
- jazz a harmincas, negyvenes évek Magyarországáról: Hot Jazz Band
- klezmer
- fogyatékkal élve is lehet valaki világhíres tehetség: Ray Charles
- és ha már a színes bőrű téma előkerül: gospel
- tradicionális kelta zene
- tradicionális indián zene
- arab zene
- kubai zene
- cigányzene: Váradi Roma Café
- és természetesen a klasszikusokat sem lehet kihagyni: Mozart, Vivaldi, Beethoven, persze a sor végeláthatatlan
- igen, operában is van olyan, amit a gyerekek is élveznek: Rossini: Sevillai borbély
- egy sokszínű kedvenc: Palya Bea
- egy kis különlegesség: DePhazz
- egy kis vidámság: Macskaduett
- és egy nagy kedvenc a végére, Rúzsa Magdi, akinek ez a száma azt hiszem teljesen magába foglalja a fenti cikket.
Kérlek, osszátok meg velünk ti is azokat a zenei gyöngyszemeket, amikre ti találtatok rá, ami a ti közös kedvencetek!
Kellemes közös zenehallgatást!
írta: Hanula Erika
